Az idén 2007. július 29-én ünneplik immár kilencedszer a környékbeliek a mese titkú Aracsi pusztatemplom emléknapját. Összeköti őket az iránta való szeretet, a segíteni akarás, a vágy, az óhaj, a remény, hogy még unokáik is láthassák.
A közép-bánsági pusztában a Tiszától mintegy tíz kilométerre, a Torda-Törökbecse-Beodra alkotta háromszög középső részén, a Vince-ér partján, egy enyhén kimagasló dombon, a Szent György vonalak találkozásánál áll az aracsi Pusztatemplom. Ez a délvidéki magyarság legősibb emléke. Feltehetően 1030-ban egy régebbi keresztény templom romjain épült. A monumentális épület 26 méter hosszú, 15 méter széles, faragott mészkővel díszített téglaépítmény. Eredetileg toronv nélküli, román stílusú háromhajós, háromoszlopos, boltozatos elrendezésű volt. Az 1280-as kun lázadás során lerombolták. Erzsébet anyakirálynő építtette újjá, ekkor egy csúcsíves torony is került az épületre. 1531-ben a pestisjárvány elnéptelenítette a környéket, majd 1551-ben a törökök dúlták fel, és fosztották ki. Ettől kezdve gazdátlanul, árván állt a Pusztatemplom. Dacolva az idő vasfogával, a nemtörődömséggel, ormai - bár megtépázottan - még ma is felkiáltójelként állnak a bánsági rónaság közepén. 1945 és 1951 között a Vajdasági Műemlékvédő Intézet szervezésében ásatások folytak a Pusztatemplomnál Nagy Sándor törökbecsei régész irányításával. Ekkor kezdték meg a templom felújítását, ami azonban négy év után abbamaradt. Nem parkosították a templom környékét sem, pedig ezt is tervezték, és nem épült meg a tervezett öt kilométeres bekötőút sem. A restaurálásához összehordott anyag egy részét széthúzták a környékbeliek.
A 90-es években került ismét a társadalmi érdeklődés középpontjába. Azóta délvidéki, anyaországi politikusok is szívesen látogatják. Tordán 97-ben megalakult az Aracs Pusztatemplom Műemlékvédő Társaság, amely feladatának tartja a romtemplom gondozását. Az elmúlt tíz évben kopjafát, keresztet és haranglábat állítottak fel az épület előtt. Az aracsi harang a tavalyelőtti ünnepségen szólalt meg először.
.jpg)
