A kitartó munka meghozza gyümölcsét – tartja a mondás. Ez duplán is igaz, mivel hét napos kiránduláson vehetett részt hat szerencsés diák, akik tavaly illetve idén, kimagasló eredményt értek el a GENIUS versenyeken.
Az indulás július 23-án volt Zentáról, ahol kísérőtanárként
Viakter Blanka, a Közgazdasági és Kereskedelmi Iskola szaktantárgyakat oktató tanárnője várta a lelkes kirándulni vágyókat. A GENIUS képviseletében
Muhi B. Béla tanár kívánt jó utat és kellemes kikapcsolódást az indulás előtt. Miután mindenki elfoglalta a helyét a kisbuszban, kezdetét vette a hat órás út, amelyet a kellemes hangulat felejthetetlenné tett. Az út során gyakran hangos kacajok, máskor halk szavú beszélgetések zajlottak, de az is előfordult, hogy mindenki hallgatott, ilyenkor a kisbusz vezetője bóbiskoló fejeket látott az üléseken. Alvásra azonban nem sok idő volt, mivel a vezető nagy boldogan kiáltotta, hogy „Ba – la – ton!”. Erre mindenki felkapta a fejét és az érkezést várta. Az úti cél a Zánkai Gyermek – és Ifjúsági Centrum volt, amely a Balaton felvidék természeti és történelmi értékekben gazdag festői környezetében, mintegy 209 hektáron terül el. A tábor számtalan lehetőséget kínál a kikapcsolódásra vágyó gyermekeknek, fiataloknak és a családoknak egyaránt.
A délutáni órákban történő megérkezés után, a 7. nyári lakban a szobák elfoglalását és a kipakolást követően elindultunk felfedezni a környéket. Nem kevés gyaloglás után elértünk a strandhoz. A távolságot feledtette a csodálatos tájkép, amely előttünk bontakozott ki. A balatoni levegő, a dombos területek és a tiszta víz elégedettséggel töltött el bennünket. Csupán egyet sajnáltunk, hogy nem mártózhatunk meg azonnal, mivel a víz hőmérséklete korántsem felelt meg fürdőzéshez, a mi megítélésünk alapján. Visszafelé betértünk egy pizzériába, amely diszkóként is üzemelt bizonyos napokon. Itt hűs üdítővel mostuk le az út porát, majd pedig elindultunk vacsorázni a közös menzára. Mindannyian elégedetten megjegyeztük, hogy mind az étel ízletessége és mennyisége is eleget tett a mércénknek. Nem csoda, hogy este fáradtan dőltünk az ágyba és gyorsan álomba merültünk. A reggeli kelés már nem volt olyan édes, mivel mindnyájan kicsit nyúzottan sorakoztunk be a reggelihez. Mivel a táborban tartózkodók közül mi voltunk a legidősebbek, így konkrét program nem volt megszabva nekünk, tehát közös megegyezéssel a strandolás mellett döntöttünk. Az idő kedvezőbb volt, mint előző nap, azonban bizonyos időközönként mégis csepergett az eső. A strandon animátorok gondoskodtak a kiváló hangulatért: zenével és aerobic edzéssel szórakoztatták a strandolni vágyókat. A kisebbek számára pedig érdekes vetélkedőket tartottak. Az ebéd után pingpongozással és tollaslabdával ütöttük el az időt, amíg el nem jött a vacsoraidő. Este pedig közösen kártyáztunk és jókat beszélgettünk.
A szerdai nap strandolással telt volna, de megsokasodtak az esőfelhők és vihar kerekedett. Visszatérve a lakhelyünkre, úgy döntöttünk, hogy vacsora után a központba látogatunk el, ahol július 18. és 29. között bornapokat szerveztek. A központ nagyjából 30-40 perc gyaloglásnyira volt a szállásunktól. Bár az idő borongós volt, mégis jól éreztük magunkat, mivel sétáltunk egyet a strandon, megkóstoltunk néhány borfajtát. A vidám hangulatról egy középkorosztályból álló örökzöld slágereket előadó együttes gondoskodott. Felcsavartuk a szőnyeget és elmúlt már a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás is, mire visszaindultunk.
Csütörtökön a strandolást megelőzően tüzetesebben felfedeztük a táborhelyünket és környékét. Benéztünk a közeli tájházba, ahol régi játékokat állítottak ki, a régi szokások szerinti házak makettjeit is megtekinthettük többek között. Megtudtuk, hogy este a Napsugár bárban, amely a táborhely központjánál helyezkedik el, Salsa estet szerveznek, ezért úgy döntöttünk ellátogatunk oda. Nem sokkal a megérkezésünket követően, a televízióból is ismert közszereplő sétált be a bárba. Mindannyian meglepődtünk, hogy a Soma mamagésa néven elhíresült hölgy közvetlenségével milyen könnyen megnyeri a férfi nemet. Figyelmünk hamarosan a parkettre terelődött, amelyet a táncosok elözönlöttek. Egyszeriben mi is köztük voltunk és próbálgattuk a lépéseket. Nagyon jól éreztük magunkat, majd Charlie Könnyű álmot hozzon az éj című dala után kénytelenek voltunk hazaindulni, mivel ez volt a záródal.
Lehetőségünk nyílt választani, hogy pénteken autóbusszal Tihanyba vagy hajóval a Balatonon kirándulunk. Közös megegyezés alapján a hajózás mellett döntöttünk. Kisétáltunk a kikötőbe, ahol megvártuk a többieket is, mivel a vajdasági magyarokon (Zenta, Szabadka) kívül még Szlovákiából és Erdélyből is érkeztek. A hajókirándulás alkalmával gyönyörködhettünk a Balaton körüli csodás tájban. A nap játékosan ragyogott a vízen, miközben kattogtak a fényképezőgépek és a szellő hűsen simogatott minket. Néhány vitorlás lendületesen haladt el mellettünk, távolból pedig a strandról szűrődő zajok hallatszódtak. Ahogy egyre beljebb haladtunk a víz nyugodtsága és magában a levegőváltozás is megtette a hatását, többségünk elálmosodott ebben az idilli, békés környezetben. Azonban egy óra elteltével vissza kellett térnünk a szárazföldre, ahol a délután folyamán strandröplabdával ütöttük el az időt. Este ismét a Salsa tudásunkat igyekeztünk csiszolgatni kisebb-nagyobb sikerrel. Minden esetre, a hangulat fergeteges volt, méghozzá annyira, hogy a záródal elhangzása után tértünk ismét csak vissza és kimerülten, de elégedetten tértünk nyugovóra.
A szombati nap eljövetelével már kezdtük számolgatni, hogy még csak két nap van a hazaindulásig és az idő nem kedvezett annak, hogy pár percnél többet töltsünk a Balaton vizében. Így szombaton igyekeztünk minél több időt tölteni a vízben. A nap néha kibújt a felhők közül. Ilyenkor elégedetten süttettük a hasunkat mindaddig a pár percig, amíg egy újabb esőfelhő át nem vette az irányítást. 24 órás kerékpár verseny volt szervezve a strandon és környékén. Hazafelé néha meg-megálltunk és méltattuk a versenyzők tűrőképességét és akarat erejét. Este besétáltunk a bornapokra, ettünk egy jót, szerencsét próbáltunk néhány játékban, majd végül visszasétáltunk, hogy a Napsugár bárban táncolhassunk egyet. Jót táncoltunk az ottani ismerősökkel, majd pedig a záródal után ahelyett, hogy a szállásunkra indultunk volna, még beszélgettünk egy jót és mindenképp tartalmasat. Megismertük a nézeteiket, véleményeiket és szokásaikat, amelyek a szociális életre is vonatkoznak.
Vasárnap már lassan előkerült a bőrönd. Lassan a holmik egy része is visszakerült bele. Délután egész szép idő kerekedett, igazi strandidő, végre, még utolsó nap az ég is nekünk kedvez! A nap melegen sütött, a mártózás utáni vízcseppeket gyorsan felszárította. Úgy döntöttünk, hogy vízbiciklizni indulunk. Azonban megdöbbentünk, amikor a fiatalember közölte, hogy nem lehet, mivel másodfokú viharjelzés van. Feltekintve az égre, azonban csak néhány felhő bolyongott. Mivel a tervünk meghiúsult, mással kellett elütni az időt. A Magyarország-Szerbia vízilabdameccset néztük meg. Az egyik szemünk sírt, a másik nevetett a meccs után. Felpillantva az égre, megállapítottuk, hogy indokolt volt a riasztás, mivel a közelben villámlott, a szél hevesen fújt és lógott az eső lába. Mire visszaértünk a vacsorára az eső eleredt. A vacsora végeztével a nyári lakunk vezetője kivezényelt mindnyájunkat és egy búcsúprogram vette kezdetét. A vállalkozó szelleműek énekeltek, verseltek, gitároztak, mesét mondtak. Majd közösen elénekeltük a 67-es úton című dalt és szétszéledtünk. A bőröndök egyre inkább megteltek az otthoniaknak vásárolt kis emlékekkel. Utoljára sétáltunk fel táncolni, szinte hangtalanul. Tudtuk, hogy ez az utolsó esténk itt. Vegyes érzések keringtek bennünk: az otthoniak hiányoztak, viszont a zánkai hangulat nehezen körözhető le.
Utolsó ottani esténken a Salsa tábor résztvevői kápráztattak el bennünket, mivel különféle jelmezekben mutatták be az elsajátított mozdulatokat. A közönséget is bevonva próbálták fokozni a hangulatot. Felejthetetlen esteként marad az emlékezetünkben: a táncosok szenvedéllyel élték bele magukat a tánc ritmusába, a levegő forró volt, szinte nehéz, a fények melegséget tükröztek, a zene dallamossága pedig nagy koncentrálóképességet igényelt. Nem vártuk az este végét, mégis elérkezett. Egy asztalhoz tömörülve beszélgettünk azokkal, akikkel barátságot, ismertséget kötöttünk. Nem kellett álomba ringatni senkit. Azonban a reggeli kelés szörnyen nehéz volt. Mintha ólom nehezedett volna a lábainkra. Nyúzottan, kedvtelenül, mégis ezernyi szép emlékkel indultunk haza. Az út közben nem szóltunk semmit. Mindnyájan saját gondolatainkba merültünk el, főként az álom nehezült a szemünkre és gyorsan eltelt a hat óra út. Az itthoniaknak lelkesen meséltük a történéseket, kalandokat, eseményeket. Még egy ilyen közös élményben bizonyára nem lesz részünk. Mégis szeretnénk köszönetet mondani, mert egy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak. Köszönjük a lehetőséget a GENIUS-nak!
A kirándulás résztvevői: Szeszták Emese, Dobó Nikolett, Szabó Nikolett, Erdélyi Ivett, Dobó Dávid, Bata Tímea.
.jpg)
