Korunk rákfenéje, a stressz

A stressz veszélyei

A férfiakat a konfliktusok „nyírják ki”, a nőket pedig az, ha lecsökken a fizetésük. Egy szoros határidővel elvégzett munka leadását követő 24 órában hatszor nagyobb a szívroham veszélye, állapította meg a svéd Karolinska Intézet. A szakemberek több mint egy évtizeden keresztül 3500 dolgozón vizsgálták a munkahelyi stressz szervezetre gyakorolt hatását.
Kiderült, hogy a férfiaknál 80 százalékkal nagyobb valószínűséggel betegszenek meg, ha az előző évben sorozatos munkahelyi konfliktusokkal kellett küzdeniük. A nőknél az anyagiak jelentették a legnagyobb kockázatot, náluk háromszorosára nő a betegség veszélye, ha csökkent a fizetésük.

A nőknél és férfiaknál egyaránt többszörösére emelkedik a betegség kockázata a munkahelyi felelősség növekedésével párhuzamosan. Az is kiderült, hogy a korábban menedzserbetegségnek tartott szívroham az adott („problémás”) cég valamennyi dolgozóját egyaránt veszélyezteti, függetlenül attól, hogy a hierarchiában hol foglal helyet.



A stressz definíciója

A stressz koncepcióját 1936-ban a Nature című folyóiratban a magyar Selye János (1907-82) fogalmazta meg először. Cikkében úgy definiálta, mint a szervezetnek a nem fajlagos hatásokra - a megfelelésre, a kihívásokra és a szükségletekre - adott válaszának közös jellemzőjét. A stressz akkor lép fel, amikor az érzékelt terhelés meghaladja együttműködési képességünket.

Sok mítosz övezi a stresszt. Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki gyenge, nem képes megbirkózni vele, illetve, hogy ez csak a túlzottan nagyra törőket érinti. Mások úgy hiszik, hogy ez egy betegség. Sokan tévesen azt vallják, hogy a terhelés és a stressz egy és ugyanaz. Pedig nem. A stressz a nem megfelelő szintű terhelés következménye. A stresszt kiváltó terhelés lehet valós (külső), de lehet bennünk rejlő is (belső, vagy érzékelt terhelés).
Túlzott mértékénél fogva a szervezet ezt a megterhelést nem képes rugalmasan elviselni, ami különböző testi és lelki panaszokban jut kifejezésre. Hasonló ez ahhoz, mint amikor túl súlyosat emelünk, és hirtelen meghúzódik egy izom. A túlzott megterhelés az idegrendszerben lenyomatot okoz, ami tartósan ott marad. Az idegrendszerben ez például addigi, „jól bejáródott” idegi kapcsolatok megszakadásával, vagy oda nem való kémiai anyagok felhalmozódásával vagy hiányával járhat.

A stressz tehát lenyomatként mindaddig ott marad a szervezetben, amíg azt valami fel nem oldja. Ezért a stressz nem valamilyen rossz esemény emléke bennünk, amit, ha elfelejtünk, a hatása is elmúlik, hanem egy nagyon is valóságos fizikai elváltozás a szervezetünkben. Kialakulása után tehát már független a kiváltó októl: az elváltozás akkor is fenntartja hatását, ha a kiváltó ok megszűnik.



Kiváltó okok (stresszorok)

Gyakorlatilag minden lehet kiváltó ok, hiszen bármilyen ingerből kaphat túl sokat a szervezet. Folyamatosan ki vagyunk téve számos stresszt kiváltó tényezőnek, melyekre példák a vegyi összetevők közül a dioxin (ezzel mérgezték meg Viktor Juscsenkó jelenlegi ukrán elnököt 2004 szeptemberében az ukrán titkosszolgálat emberei), a formaldehid, a belső elválasztású mirigyek működését megzavaró vegyi szennyeződések, a légszennyezés, az ibolyántúli (UV) sugárzás, a zajártalom, az idegesség, a depresszió stb.

A mindennapos stresszek közül – mint azt a bevezetőben már kiemeltem – messze a munkahelyi vezet, ezt követi a család, aztán az anyagi problémák, a kapcsolatokban fellépő zavaró körülmények és a szorító idő. Előkelő helyen van még az utazás, illetve az ezzel kapcsolatos „viszontagságok” is („dugóba kerülés”, nem jön a bejelentett járat stb.) Az életkorral is változik a fő stresszor, 51 éves korig egyre inkább a munka a legerősebb tényező, majd ezután a család válik azzá.

Az ide vonatkozó kutatások statisztikai adatai szerint az emberek 50%-a "időnként" stresszes. Az emberek több mint 25%-a "gyakran" vagy "mindig" stresszes (kb. 8% "mindig"). Ezek elég magas mutatók. A "gyakran" vagy "mindig stresszes" csoport mindent sokkal stresszesebbnek talál. Még a híreket is stresszesebbnek találják másoknál. Más szóval az egész világnézetük stresszesebb.

A stressz jelei

A stressz legáltalánosabb jelei a következők:
- Hangulatváltozások
- Idegesség, ingerlékenység
- Bőrproblémák, bőrkiütések
- Fejfájás
- Fáradtság, letargia („letaglózottság” érzése)
- Álmatlanság
- Izomfeszülés
- Romló koncentráció és memória
- Az étkezési szokások megváltozása (általában túlevés)
- Alacsony önbecsülés

Előfordul az is, hogy bár az ember tapasztalja a stresszt, az elméje és a teste elrejti a fenti közvetlen szimptómákat. Ilyenkor a következő jelekkel lehet számolni:
- Vég nélkül vagy látszólag kifáradás nélkül dolgozik
- Kevés érzést vagy érzelmet mutat („nem lehet elmenni rajta”), viselkedése „kifordul a jelleméből” („ez nem ő” – mondják róla családtagjai, ismerősei)
- Több alkoholt, kávét, cigarettát fogyaszt, vagy más olyan szert, gyógyszert, mely elnyomja a stressz érzetét
- Képtelen ellazulni

Ha valaki hosszú ideig sok stressz alatt van, ez súlyosabb testi betegségek formájában is jelentkezhet, mint például:
- Gyomorfekély
- Különböző szív- és érrendszeri betegségek (pl. a magas vérnyomás szinte „törvényszerű”, de az aktív korban, váratlanul bekövetkező szívinfarktusnak is gyakran ez áll a hátterében)
- "Kisebb" betegségek (allergiák, bőrbetegségek, migrén)
- Súlyos betegségek (pl. ízületi gyulladás, rák, cukorbetegség)
- Mentális problémák (pl. súlyos depresszió, öngyilkossági kísérletek)



A mi konkrét helyzetünk

Nálunk a mindannyiunk által jól ismert szociális és politikai helyzet miatt a svédtől valószínűleg még rosszabb a helyzet. Az állandó időnyomás, a túl sok és gyorsan végzendő munka, az újgazdag munkaadóknak vagy pártvonalon igazgatói székekbe juttatott igazgatóknak a munkásokhoz való sokszor minősíthetetlen viselkedése, a késve történő kifizetések miatt nagyon sok hazai munkavállaló magas munkahelyi stressznek van kitéve.
A tartós munkahelyi stressz következménye depresszió, gyomorfekély, szívinfarktus, de a legerőteljesebben az általános kimerültség és a hátfájás jelentkezik. Magas vérnyomással kb. az emberek 30 százaléka küzd, ami a - vizsgálatok alapján - javarészt a stressznek tudható be. A pszichés tünetek közül az elégedetlenség, a csökkent munkakedv és a szorongás szedi áldozatait. Nálunk rengetegen küzdenek a kiégés problémájával is, sokan céltalannak érzik az életüket és a legtöbbször kedvetlenek.

Az emberi kapcsolatokból eredő stressz okaként a válaszadók nagy része a vezetők intézkedéseit és a vezetői támogatás elmaradását jelölték meg. A tudatos és rendszeres törődés nem jellemzi a (hazai) munkaadókat.

A svéd felmérés szerint a dolgozók esetében tudatosan csupán 10-15 százalékuk törekszik valamilyen módon a stressz hatásainak csökkentésére. A legtöbben azt hiszik, egyedül is megbirkóznak a terheléssel - ami azonban nem így van.

A stressz kezelése azt jelenti, hogy csökkentjük az egyént ezután érő stresszek mennyiségét. A stressz képletéből következik, hogy a stresszt kétféleképpen lehet csökkenteni: vagy csökkentjük a terhelést, aminek az egyén ki van téve, vagy növeljük az egyén alkalmazkodó képességét.

A stressz feloldása

Korábban említetem, hogy a stresszt kiváltó túlterhelések lenyomatot eredményeznek a testben, főleg az idegrendszerben. A stressz feloldása tehát azt jelenti, hogy a képződött lenyomatokat „eltávolítjuk”, így a szervezet újra tökéletes működésre lesz képes.
Az igazság az, hogy sajnos csak kevés folyamat képes eltávolítani a lenyomatokat az idegrendszerből, hiszen ezek rejtett strukturális vagy biokémiai elváltozások. Leginkább a test saját regeneráló képességére számíthatunk, hiszen alkalomadtán az emberi test a legsúlyosabb elváltozások kijavítására is képes. Emlékezzünk csak arra, hogy egy seb vagy vágás nyoma a bőrfelületen hetek alatt akár teljesen eltűnhet. Hasonlóan tökéletes regenerációra képes maga az agy is. Az agyunk "emlékszik" a tökéletes állapotára, és folyamatosan igyekszik is azt visszaállítani.

A fokozott testi vagy szellemi aktivitás azonban nem kedvez az agy önregenerációs folyamatainak. Ahogy egy testi betegségből való kilábalás sokszor nagyfokú pihenést kíván meg a szervezettől, úgy az idegrendszer is csak akkor tud megfelelően regenerálódni, ha elegendő mértékű pihenésben van része.

A stressz feloldásának kulcsa tehát a megfelelő mélységű pihenés. Orvosi ismereteink szerint az ember a legmélyebb pihenést az éjszakai alvás során tapasztalja meg. Ezért nem meglepő, hogy egy (átaludt) éjszaka utáni reggelen nemcsak testileg érezzük magunkat frissebbnek, hanem szellemileg sem tapasztaljuk azt a nyomást, ami esetleg előző nap még aktívan jelen volt bennünk. Ez arra a stresszre utal, ami feloldódott bennünk az éjszaka folyamán.

Alvás, tévénézés, relaxáció, séta, olvasás

Egyértelműen igazolt tény, hogy az éjszakai pihenés alatt stresszek oldódnak fel. A stressz mérhető jellemzője a vér stresszhormonjának (kortizon) a szintje. Ez az éjszakai pihenés alatt lényegesebben süllyed, mint mondjuk a napközbeni relaxáció esetén.

Attól, ha valaki többet alszik, nem lesz kevésbé stresszes, ugyanis nem az alvás hosszán, hanem az alvás mélységén múlik, hogy mennyi stressz oldódik fel. A stressz minőségileg felosztható a felületes stressz és a mélyen gyökerező stressz csoportjába. Az éjszakai alvás csupán a felületi stresszt képes feloldani, ezért van az, hogy hiába alszik az ember eleget, mégis egyre több stresszt halmoz fel a szervezete. Az éjszakai alvásnál hatékonyabb stresszoldást csak az annál mélyebb pihenés tud biztosítani (a későbbiekben részletesebben lesz szó róla).

A stressz nyomását mindenki megérzi, akár tudatosan, akár a tudattalanban. Ezért nyilvánvaló, hogy az ember védelmi mechanizmusokat próbál kiépíteni a stressz támadásával szemben. Vannak jobbak, vannak rosszabbak (sőt, mint a későbbiekben láthatjuk, egyenesen károsak). Lássuk itt a legelterjedtebb módszereket.

Kutatások szerint a legfőbb stresszmenedzsment technika a tévénézés. Azután ott van a társaságba járás, ami még hasznosabb. Egy másik jó stratégia a mozgás, séta, sportolás. További stratégiák közé sorolható a cigarettázás és az alkohol fogyasztása. Megfigyelhető a (túl)evés, „rágcsálás” is. Ha valaki sokáig stressz alatt él, az evésbe menekülhet, és felszed jó pár kilót. Az olvasás ennél hasznosabb technika. Előfordul még a napi többszöri fürdés, a rádióhallgatás és a gyógyszerszedés. És végül a relaxációs vagy meditációs technikák.

A stressztűrő képesség növelése

A fent említett stresszoldó technikák legtöbbször nem biztosítanak elegendő eredményességet. Ha az embernek problémái vannak a munkahelyén vagy a kapcsolataiban, akkor az előbbi "stresszmenedzsment technikák" alkalmazása alatt ugyan nem szembesül a problémákkal, de ez önmagában nem oldja meg azokat. A kikapcsolódás, legyen az akár egy fürdő, könyvolvasás vagy séta, mind hasznos dolgok, amik segítenek testileg ellazulni. Ez az általuk nyújtott komfortélmény azonban nem elegendő a stressz kezelésére vagy feloldására. A stressz kezeléséhez vagy csökkentenünk kell a stresszhatások számát, vagy növelnünk az egyén stressztűrő képességét. A felsorolt stratégiák egyáltalán nem csökkentik a minket ért stresszhatások számát, viszont valóban kismértékben javítják a velük való együttműködési képességünket (pl. egy reggeli sportolás után jobban bírjuk az aznapi gyűrődést). A felsorolt technikák nem biztosítanak valódi stresszoldást (vagyis ha nem szembesülünk a problémákkal, attól azok még nem múlnak el), hiszen a stressz feloldásához az alváshoz hasonló vagy mélyebb, szó szerint „igazi” pihenésre, kikapcsolódásra, pozitív élményekkel való „feltöltődésre”, sikerélményekre van szükségünk.

Érdekesség: Ide kívánkozik egy kutatás eredménye az irodai növényekről. A növények a munkahelyen jobb teljesítményhez segítenek hozzá, különösen, ha ablak nélküli munkahelyről van szó. Egy felmérés szerint azok a rabok, akik a szabadba néző cellát kaptak, kevésbé betegedtek meg, mint akik a börtön falait látták. Sajnos sok-sok iroda hasonlít egy nyitott börtönhöz. Tehát a növények és a környező vegetáció látképe segít szellemileg frissnek, egészségesebbnek maradni.