Kruspér István Miskolcon született 1818. január 25-én. Középiskolai tanulmányai befejezése után először Késmárkon jogot tanult, majd a bécsi Politechnisches Institut hallgatója lett, és ott szerzett mérnöki oklevelet. 1847-ig Stampfer professzor asszisztense volt. 1847 októberében Bécsben optikai és finommechanikai műhelyt nyitott, és szemüvegek, valamint látszerészeti eszközök árusításába fogott.
1850-ben az elemi mennyiségtan és mértan tanáraként kezdte meg oktatói tevékenységét a József Ipartanodában (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődje), 1851-től 1867-ig a gyakorlati mértan és mechanikai technológia tanára volt, de helyettesként 1851 és 1857 között a felsőbb mennyiségtan, 1863- 64-ben pedig a mechanika, a géptan és a szerkezettan tanári teendőit is ellátta.
Állandó szakmatörténeti kiállítás - 3, Szakkönyvek és egyéb szakmai emlékek 1867-től 1894-es nyugdíjba vonulásáig a Műegyetemen a geodézia tanára volt. Tanszékvezetése alatt a mérőgyakorlatokat Visegrádon tartották, négynapos terepgyakorlaton. Az első magyar nyelvű kézikönyvet a geodézia oktatásához Kruspér írta meg: "Földmértan" címmel, amely 30 évig egyetemi tankönyvként szolgált. Hosszú tudományos munkássága idején több tudományos igényű, oktatásra mégis kiválóan alkalmas műve jelent meg.
Fő tudományága a geodézia volt, de más területeken is fejtett ki elméleti és gyakorlati tevékenységet. Ő állította össze Pest felmérésének feltételeit, személyesen ellenőrizte a városmérés kivitelét az 1869- 71. években.
Több mérőműszertípuson végzett javításokat, a Kruspér-féle "új lejtmérő" szintező műszer az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstérmet kapott. Nem csupán meglévő eszközöket tökéletesített, hanem új mérőeszközöket is szerkesztett, mint például a heliométeres távolságmérővel felszerelt szintezőműszert.
Kruspér István alapító tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek, amely - kezdeményezésére - sürgette a méterrendszer alkalmazását.
Jelentős tevékenységet fejtett ki a metrológia terén. Mint geodéta felismerte, hogy a műszaki élet szempontjából mennyire fontos a mértékegységek szabatos meghatározása és értékük országos és nemzetközi viszonylatban való rögzítése. Nagyrészt az ő munkásságának köszönhetően Magyarországon már a nemzetközi Méteregyezmény megkötése (1875) előtt egy évvel törvény rendelkezett a méterrendszer magyarországi bevezetéséről. A nemzetközi tárgyalásokon ő képviselte a magyar kormányt. Több tanulmányt írt az etalonok vizsgálatáról, ezek francia és német nyelven is megjelentek. 1878-ban az ő előterjesztése alapján állították fel a Mértékhitelesítő Bizottságot (a mai Országos Mérésügyi Hivatal elődintézményét), amelynek 1894-ig vezetője volt. 1879-es megalakulásakor a párizsi székhelyű Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagjai közé választotta, és elnöke volt az alapetalonokat kidolgozó albizottságnak.
1889-ben Magyarország megkapta a Sevres-ben őrzött hossz- és tömegetalonnal azonos névértékű etalonmásolatokat, amelyek vizsgálatához Kruspér István új, korszerű műszereket szerkesztett: tömegkomparátora világkiállítási díjat nyert.
Kruspér István tudományos elismertségét egy sor kitüntetés, illetve tagság jelezte: királyi tanácsos, a szerb Takova-rend középkeresztese, a császári Lipótrend és a III.osztályú Vaskorona-rend lovagja, több arany- és ezüst érdemrend tulajdonosa, a budapesti királyi József Műegyetemen a geodézia rendes tanára, a Magyar Tudományos Akadémia (1858-tól levelező, 1869-től rendes, 1899-től tiszteletbeli) tagja, a Magyar Természettudományi Társulat tagja.
Kruspér Istvánnak a Budapesti Műegyetem geodéta professzoraként szerzett érdemeit a méterrendszer kidolgozásában és bevezetésében nemzetközileg elismerték: a francia Becsületrend tiszti fokozatának kitüntetését is megkapta több külföldi kitüntetés mellett.
.jpg)
