Bay Zoltán - Aki "megérintette" a Holdat

Századunk legnagyszerűbb magyar kísérleti fizikusa, Bay Zoltán 1900. júilus 24-én a gyulavári parókián látta meg a napvilágot, ahol édesapja lelkész volt. Fiatal gyermek korában a templom tornya mögött elvonuló Holdat szemlélve megkérdezte édesapjától: "Ha felmásznék a templom tornyába, meg tudnám-e érinteni a Holdat?" E szavakat őrzi szülő házán az emléktábla, melyet az Eötvös Társaság helyezett el.

A gimnázium nyolc osztályát a híres debreceni Református Kollégiumban végezte el. Fizikatanára, Jakucs István ismerte fel benne a tehetséget, s beszélgetéssel, könyvek kölcsönzésével segítette fejlődését. Hetedikes gimnazista korában érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy fizikus lesz.

A gimnáziumi éveinek első napján ismerkedett meg Szabó Lőrinccel, aki mellette ült mind a nyolc év alatt. Felsőbb gimnazista korukban, amikor már az egyik az irodalom, a másik pedig a természettudományok vonzáskörébe került, egy vitán, amely a "Sic itur ad astra" (így jutunk a csillagokig) latin közmondás körül folyt, Lőrinc azt mondta, hogy csakis a költészet szárnyán juthatnak el a csillagokig. Zoltán ennek ellenvetett, és azt mondta: "Én azt is el tudom képzelni, hogy egykor a tudomány teszi képessé erre az embert, a természettudomány ad valóságos szárnyakat, s akkor majd eljutunk a csillagokig."

Az érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán fizika-matematika szakra iratkozott. Fizikatanára ajánlására tagja lett az Eötvös Kollégiumnak, ahol nagy műveltségre és tudásra tett szert. A tanári oklevél megszerzése után a Trefort utcai Mintagimnáziumban tanított, majd tanársegéd lett az elméleti fizikai tanszéken. 1926-ban "A magnetooptikai jelenségek molekuláris elmélete" címmel kitüntetéssel doktorált. Munkája olyan feltűnést keltett, hogy kétéves ösztöndíjat kapott a berlini Collegium HungaricumtóI.
Ez idő tájt Berlin volt a modern fizika fellegvára. A Laueszemináriumokon - melyeknek rendszeres hallgatója volt és néhányszor előadója is - megismerkedett kora fizikájának legkiemelkedőbb egyéniségeivel. A szemináriumokon egy padsorban ült Albert Einsteinnel, Max Planckkal, Erwin Schrödingerrel, Hermann Nernsttel, Fritz Haberrel, Békésy Györgygyel, Lánczos Kornéllal, Gábor Dénessel, Neumann Jánossal, Polányi Mihállyal, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel, akik zömében már vagy a jövő Nobel-díjasai voltak.

Berlinben, többek között, spektroszkópiával kísérletileg megállapította, hogy az aktív nitrogéngáz, amit a kémikusok nascens nitrogénnek emlegetnek, tulajdonképpen szabad nitrogénatomokból áll, és ennek köszönhető a fokozott aktivitása. Felfedezéséről a Laue-szemináriumon is beszámolt. Berlini tevékenysége olyannyira eredményes volt, hogy a Notgemeintschaft der Deutschen Wissenschaften még két évvel meghosszabbította ösztöndíját. Ez a négy év nagy hatással volt az ifjú kutatóra. A fizikában ekkor történik a nagy váltás a molekulák és az atomok irányába. Itt élte át huszonévesen a kvantummechanika forradalmát.

Berlinből hazatérve, harmincévesen elnyerte a szegedi egyetem elméleti fizikai katedráját. A megbízatást azzal a kikötéssel fogadta el, hogy laboratóriumot biztosítanak a számára, ahol folytathatja kísérleti kutatásait. Azon ritka tudósokhoz tartozott, akiknél az elmélet és a kísérlet egy harmonikus egységgé kapcsolódott össze.

Szeged ekkor a modernség magyarországi fellegvára volt.
Itt volt diák József Attila, Juhász Gyula, Radnóti Miklós. Szegeden ismerkedik meg Szent-Györgyi Alberttal, akivel életre szóló barátságot kötött, és aki orvos létére mélyen érdeklődött a modern fizika iránt, keresve annak üzenetét a biológia számára.
1936-ban új fejezet kezdődött Bay életében, amikor az Egyesült Izzó (Tungsram Rt.) meghívta kutatólaboratóriumának az élére Újpestre. Feladta az egyetemi tanári állását, de tette ezt csupán azért, mert Magyarországon egyedül az Egyesült Izzó laboratóriumában lehetett komoly kísérleti munkát végezni. E laboratórium fölszerelése messze felülmúlta a magyar egyetemek fizikai intézeteinek berendezéseit, és kiváló kutatók dolgoztak benne, mint pl. Bródy Imre, a kripton égő feltalálója, Selényi Pál és Szigeti György. Itt dolgozta ki egyik legszebb találmányát, az elektronsokszorozó számlálót. Ebből született a kutatók között ma közismert szcintillációs számláló, amelyet szerte a világon széles körben alkalmaznak nemcsak a tudományban, hanem a gyakorlatban is. Ma a Bay-féle elektronsokszorozók két budapesti keltezésű példánya a washingtoni Természettudományi Múzeum (Smithsonian Institute) állandó kiállítási tárgya az Eötvös-ingával együtt.

Az Egyesült Izzóban töltött évek alatt állandó előadója volt a budapesti Műegyetemnek. Világosan látta az atomfizika szerepét a műszaki fejlesztésben, és ezért szorgalmazta egy atomfizikai tanszék létrehozását a Műegyetemen. 1938-ban az Egyesült Izzó pénzelésévei létrejött Magyarországon az első atomfizikai tanszék, melynek tanára Bay Zoltán lett. Az előadásain a hallgatók a legkorszerűbb eszközökkel végzett remek kísérleteket láttak. Az előadásokon a mérnökjelöltek mellett nagy számban jelen voltak a bölcsészkari tanárjelöltek is.

A második világháborúban az Egyesült Izzó hadiüzem lett, és a laboratóriuma titkos megbízatást kapott: a rádióhullámok visszaverődése révén lehetővé tenni a repülőgépek, hajók felismerését, azaz a radar kifejlesztését. Hasonló titkos kutatások folytak Angliában és Németországban is. 1943 áprilisában már 18 km távolságig sikerült a katódsugárcső ernyőjén különféle tárgyakat észlelniük. A laboratórium tetejéről észleIhették a Dunán úszó hajókat. 1944-ben már sorozatban gyártották a földi viszonyokban használható radarberendezéseket. E munkák során érlelődött meg Bay agyában a gondolat, hogy a radarberendezés segítségével észlelje a Holdról visszavert rádióhullámokat.

A háború alatt a laboratóriumot a légitámadások elől vidékre költöztették, de ott is telibe találta egy bomba. 1945-ben, a háború után a megmaradt eszközökkel a laboratórium tetején kezdték meg a hatalmas antenna építését, amellyel a rádióhullámokat a Holdra sugározták és próbálták észlelni a Holdról visszaverődött jeleket. Bár a számítások azt mutatták, hogy a visszavert jelek jóval a zajszínt alatt lesznek, Bay nem esett kétségbe. Kidolgozott egy olyan jelösszegezési módszert, amellyel mintegy ezer impulzusnak a visszaérkező jelét integrálták, és 1946. február hatodikán már teljes biztonsággal észlelték a Holdról visszaverődött rádióhullámokat, alig egy hónappal J. H. De Witt hasonló amerikai kísérlete után. Gyermekkori álma teljesült, megérintette a Holdat, igaz, csak rádióhullámokkaI. A nemzetközi tudományos világ az amerikai De Witt és a magyar Bay kísérletpárját tekinti a rádióasztronómia megalapozójának.

A szovjet megszálló csapatok magyarországi parancsnoksága háborús jóvátétel fejében elrendelte a gyár felszerelésének az elszállítását, de Bay a gyár munkásságától kapott segítséggel újraszervezte az üzemet és csakhamar megindult az izzólámpák gyártása és exportja.

Háború, német megszállás, nyilas uralom, orosz megszállás, kommunista hatalom - Bay mindezt átélte, miközben velük a humánumát és a tudomány alkotóerejét szegezte szembe. Élete kockáztatásával óvta munkatársait a holocaust megsemmisítő poklától. A német megszállás és a nyilas uralom alatt kapcsolatot tartott a háborúból való kilépést szervező csoport tagjaival, köztük a már illegalitásba kényszerült Szent Györgyi Alberttal, akit a Gestapo üldözött. Bebizonyította, hogy a viharban is lehet embernek maradni és újat teremteni.

A kommunista hatalomátvétel után, hogy államosíthassák a külföldi érdekeltségű vállalatokat, megkezdték a koncepciós pereket, melyekben hazug vádakkal "bebizonyították", hogy a vezetőség szabotálja a termelést, mire a "népbíróságok" kimondták a halálos ítéleteket és a vállalatok elkobzását. Bay Zoltán is, mint az Egyesült Izzó tudományos igazgatója, megismerkedett az éjszaka érkező nagy fekete autóval és az ÁVO kihallgatási módszereivel. Rajk László meg üzente neki: ha belép a pártba, ő lesz a Magyar Tudományos Tanács vezetője. Amikor a gyár gazdasági igazgatóját letartóztatták, Bay Hegyeshalom felé vette az útját.

1948-ban a George Washington Egyetem professzora lett.
Itt igazolta, hogy a Compton-ütközésben a szórt foton és a meglökött elektron egy milliárdnyi másodpercen belül egyszerre jelenik meg az energia- és lendületmegmaradás törvénye által megszabott irányokban.

1955-ben felkérték az Amerikai Szabványügyi Hivatal (National Bureau of Standards) Atomfizikai Osztályának vezetésére. Ezután főként a fény sebességével foglalkozott. A lézer felfedezése után új módszert dolgozott ki a fény sebességének addig meg nem valósítható pontossággal történő mérésére. J. A. White nevű munkatársával megállapította, hogy a fénysebesség a vákuumban független a fény rezgésszámától, vagyis a színétől. Ezért a felfedezéséért munkatársával együtt megkapta a Franklin Intézet Boyden-díját, melyet előtte csak háromszor, 1907-ben, 1939-ben és 1960-ban ítéltek oda a fénysebességgel kapcsolatos kiemelkedő értékű tudományos eredményekért.

A fény sebességével kapcsolatos, két évtizedig tartó kutatómunkája, érvelése és agitációja után a Nemzetközi Mértékügyi Konferencia Bay Zoltán javaslatára 1983 októberében történelmi döntést hozott, mely szerint egy méter az a távolság, amelyet a fény vákuumban a másodperc 299.792.458-ad része alatt megtesz. Ezt tanulja ma minden diák szerte a nagyvilágban.

1973-ban, huszonöt év távollét után a Magyar Tudományos Akadémiától meghívást kapott, hogy tartson előadást az Akadémián. Azóta haláláig minden évben hazalátogatott, előadásokat tartott és tanulmányokat közölt a magyar folyóiratokban. 1990-ben, 90. születésnapján Göncz Árpád Washingtonban adta át neki a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét.

1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia Bay Zoltánt levelező tagjának választotta. Székfoglaló előadásában az elektronsokszorozót mutatta be. 1946-ban pedig, amikor rendes taggá választották, a székfoglalóján a Hold-visszhangról számolt be. A sors fintora, és valószínűleg egyedülálló eset, hogy egyazon akadémián harmadszor is székfoglalót tartott. Ugyanis a Rákosi-érában a disszidensektől megvonták az akadémiai tagságot, és amikor 1989-ben a Magyar Tudomá nyos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, a harmadik székfoglalóján az új méter-szabványt ismertette.

Bay Zoltánt baráti kapcsolatok fűzték Szabó Lőrinchez, Móricz Zsigmondhoz, Németh Lászlóhoz, Illyés Gyulához, Kodály Zoltánhoz, Kodolányi Jánoshoz, Zilahy Lajoshoz, Szent-Györgyi Alberthez és több, Magyarországon élő fizikushoz. Az volt a meggyőződése, hogy a tudományok és a művészetek együttesen szolgálják a humánumot. Példája tükrözi, hogy egy természettudós is lehet humanista. Ugyanakkor még nem biztos, hogy aki a humán tudományokkal foglalkozik, az valóban humanista. Washington-melléki házának ajtaja haláláig nyitva állt a magyar kultúra minden emigráns és óhazából oda látogató képviselője előtt.

Munkásságával beírta nevét a modern fizika aranykönyvébe. Magát mindvégig magyar fizikusnak tartotta. 1986 júliusában a Budapesten vele készített interjúban a következőket vallotta: "...Sohasem tagadtam meg, hogy magyar vagyok, magyar maradtam és már az is maradok, amíg ennek a világnak poros útjait taposom."

1992. október 4-én hunyt el a Washington melletti Chevy Chase-ben. Végakarata szerint szülőhazájában, a gyulavári temetőben helyezték örök nyugalomra.