A Fundy-öböl, ahol a legmagasabb a tengerár

A Fundy-öböl világhírnevét minden bizonnyal az árapály hatalmas vízszintkülönbségének köszönheti. A Bostonnál kezdődő Main-öböl északkeleti irányban összeszűkülő részét képező Fundy két kanadai tartomány, New Brunswick és Nova Scotia közé ékelődött. Koordinátái 45⁰ 00’ északi szélesség és 65⁰ 48’ nyugat hosszúság.


A térkép az árhullámok magasságát szemlélteti

Az öböl nevének eredete valószinűleg a XVI. századból ered. A portugálok „Rio Fundo”-nak nevezték el, ami mély folyót jelent. Az öböl valóban folyószerű. Hossza 290 km, partjai meredekek s magasak. Több mint 100 billió kg víz vándorol naponta kétszer az öböl felé s vissza. Dagály idején a tengervíz mélysége egyre növekszik befelé haladva az öbölbe, hogy az óceántól legtávolabb eső, legkeskenyebb részében elérje a 16 m-t. Ez a legnagyobb érték a világon. Európában az árhullám magassága Mont-Saint-Michelnél a legnagyobb (Franciaország északi partja), extrém értéke 15 m.

A dagályhullám magasságát a Fundy-öbölben a Hold és a Nap vonzereje mellett még két tényező növeli. Az egyik maga az öböl alakja. Mivel meredek fala egyre szűkül valósággal összeszorítja a vizet s ez által megemeli a vízszintet. A másik a seiche-hatás, mely hosszúkás alakú tavak és öblök vizére jellemző. Esetünkben a tengerár mozgása újabbnál újabb hullámokat idéz elő, melyek közül mindegyik magasabb lesz az előzőnél. A térség különlegességei közé tartozik a visszaforduló vízesés is. A dagály megérkeztével az öbölbe futó Saint John folyó vize ütközik az árhullámmal, majd elkezd visszafelé sodródni.

Az óriási mennyiségű víz gyakori és erőteljes mozgása hatalmas energiát jelent. Ezt kihasználva 1984-ben megépítették Észak-Amerika első és egyetlen modern, az árapály energiájának kinyerésére szolgáló üzemét. Az annapolisi állomás 300 millió kw/h villamos energiát termel évente, ami 4500 otthon áram ellátását oldja meg.

A Fundy-öböl geológiája

A Main-öböl története mintegy 430 millió évvel ezelőtt kezdődött. Mikor mocorogni kezdett a földköpeny s előtört a magma, olvadt gránit került a felszínre és vulkáni csúcsok képződtek. A következő nagyobb változásokra mintegy 50 millió évvel később került sor. A mára már lekoptatott, szétdarabolt Appalache-hegység láncainak felgyűrődése nagyban átalakította a térség arculatát. Mindez az ősidőben történt, mikor a kontinensek még együtt voltak, a Pangea területét képezték. Ez a nagy őskontinens 190 millió évvel ezelőtt szárazföldi lemezekre tagolódott melyeket mély hasadékvölgyek választottak el egymástól. A Fundy-öböl egy ezek a völgyek közül, melynek mélyén újabb olvadt állapotú magmás kőzet tört fel.
Ezt követően –geológiai időben mérve egy rövidke nyugalmas időszak következett. A térség állapota stabilizálódott, majd 15 millió évvel ezelőtt szárazfölddé vált. A táj formálását ekkor átvették a külső erők, a víz és a szél.

Mivel a kőzetek keménységüktől függően ellenállnak az eróziónak, így a nehezen aprózódó gránitból képződött részek felvidékekké, előhegységekké módosultak miközben a metamorfizálódott (átalakult) kőzetek alföldekké és öblökké koptak. Hosszú évek során az eső és a szél drámai változásokat tud eredményezni a domborzati formákon. A Main-öböl legnagyobb topográfiai képződményei, a partok, medencék és a Fundy-öböl is az eróziónak köszönheti létét.

Az eljegesedés folyamán a szél és a víz munkáját a gleccserjég vette át. Tömör jégtáblák vándoroltak dél felé az északi félteke jégsapkáján, hatásosan koptatva a Main-öböl puhább, üledékes kőzeteit. Az olvadás mintegy 13 000 évvel ezelőtt kezdődött el s ennek következtében olvadékvíz igyekezett utat törni magának a jégmentes síkságon. A folyók folytatták a gleccserek megkezdett munkáját. A víz követve a domborzat egyenletlenségeit, legfontosabb útvonalként a Fundy-hasadékvölgyét választotta. Az újonnan fellépő külső erők, mint plasztikai sebész alakították ismét át a tájképet. Az olvadás következményeként annyira megemelkedett a világtenger szintje, hogy kitöltötte a Main-öblöt. A vízszint emelkedésével arányosan egyre láthatóbbá vált a hullámok munkája s megszületett a „modern” Main-öböl.

A Hopewell-sziklák a Fundy-öböl talán legismertebb képződményei. A külsö erők közül a hullámok felszínformáló hatása alakítja őket a leglátványosabban. Ezen kliffek alapanyaga könnyen erodálódó, puha homokkő és sötét színű üledékes kőzetté szilárdult kavics. Az árhullámok folytonos mozgása koptatja a gombasziklák lábát, míg a felső rész lassabban málik. A Hopewell-sziklák tulajdonképpen úgy jöttek létre, hogy a víz ereje behatolva a meredek part repedéseibe alámosta azt, s mikor a kőtömb felső része nem tudta megtartani saját súlyát a tengerbe zuhant.


A Hopewell-sziklák dagály és apály idején