Megközelítése a megszokott erő, izom és kitartás fejlesztése helyett az érzékelést és figyelmet használja a mozgás minőségének, mozgásunk és mentális folyamataink megismerésére, fejlesztésére.
A mára világszerte ismert és kedvelt mozgás alapja a mindenkiben meglevő testi intelligencia, amit a mindennapokban elfelejtünk használni. Ha viszont egyszer ráérzünk a valódi, áramló mozgás mikéntjére, az egész lényünkre hatással lesz: elmúlhatnak a testi fájdalmaink, javul az idegrendszerünk, agyunk teljesítménye, nő a kreativitásunk.
Moshe Feldenkrais (1904-1984) gépész- és elektromérnök, a fizika doktora, Frederic Joliot Curie munkatársa, az elsők közüli európai fekete öves judós, aki részt vett a párizsi judo klub megalapításában. Sportbaleset és a háború alatti tengeralattjárón való munkája miatt a térde annyira tönkrement, hogy sebészek feltétlenül műtétet javasoltak, de nem kecsegtették semmi jóval. Feldenkrais nem akart bottal járni, ezért maga látott neki, hogy rendbe tegye a térdét. Különböző mechanikus, manuális beállításokat végzett a térdével, és sokáig azt hitte, hogy ez elég is. Egészen addig, amíg rájött, hogy a rész helyett az egésszel kell foglalkoznia, hogy a teste, érzékelése, világhoz való kapcsolata, viselkedése, gondolkodása stb., nem választhatók szét, hogy nem választhatja magát el a természet törvényeitől. Ekkor kezdett magával egészen más módon dolgozni, új kérdéseket tett fel, az emberi idegrendszerre, tanulásra vonatkozóan. Sokáig dolgozott önmagával és tanulmányozott minden az idegrendszerről, az agy működéséről, egyed- és fajfejlődésről, a mozgásról szóló irodalmat. Az általa kidolgozott szomatikus tanulási módszert mára világszerte ismerik. Bár ifjú a módszer, de együtt emlegetik a jógával és tai chival, és a másik ifjú technikákkal, az Alexanderrel és Pilatessel.
Feldenkrais módszere alapvetően új alapokra helyezi a mozgás megismerést és mozgástanulást. Megközelítése a megszokott erő, izom és kitartás fejlesztése helyett az érzékelést és figyelmet használja a mozgás minőségének, mozgásunk és mentális folyamataink megismerésére, fejlesztésére. A megismerés mellett új és kényelmesebb mozgásmintákat találhatunk magunknak, és ezáltal egyéb hétköznapi tevékenységeinkben is kényelmesebben, kreatívabban tudunk részt venni. Mivel a módszer működésének alapja a mindenkiben születésétől meglevő testi intelligencia, ezért széles körben felhasználható. A mozgásukban valamilyen módon korlátozott vagy fájdalommal élőktől, az önmagukat megismerni akarókon át zenészek, színészek alkalmazzák a módszert.
Feldenkrais a legalapvetőbbet, a minden pillanatban ott levőt, magát a mozgást, annak lefolyását, érzékelését, észlelését, a mozgássor megalkotását, összerendezését veszi vizsgálat alá. Bármihez, amit csinálunk, de még ahhoz is, amit gondolunk, járul valamiféle mozgás. Mozgunk, ha lélegzünk, ha a fogkefét húzogatjuk, ha leülünk, ha felállunk, ha csak ülünk, vagy állunk, ha elmegy mellettünk valaki és követjük a szemünkkel, ha ütőt fogunk, ha beszélünk, ha figyelünk, ha éjjel átfordulunk egyik oldalunkról a másikra. Minden pillanatunk mozgás. Mindennapjainkban ezekre a mozgásokra nem figyelünk. Elvégzi ezt a testünk és idegrendszerünk. De mi van akkor, ha nem végzi el, vagy ahogy elvégzi, az már kényelmetlen és fájdalmas számunkra? Mi van, akkor, ha szeretnénk valamit csinálni és a testünk útban van? Vagy a fájdalom gátol abban, hogy a legalapvetőbb mozgásokat, működéseket elvégezzük?
Mindennapjainkban a sokszor öntudatlan mozgásaink során különbözőképpen tanult mintákat alkalmazunk. Ezeket a mozgásmintákat meghatározzák kultúránk, családi hagyományaink, személyiségünk, élettörténetünk, hiedelmeink. Ezek közül az egyik legalapvetőbb meghatározottság, ahogy a testrészeinket különállónak vesszük: van „a karom”, van „a hátam”, van „a nyakam”, ezek különálló egységek, nincs kapcsolatuk, gondoljuk. Pedig egy egységben mozognak, ha elkülönítjük őket egymástól, nehezebbé tesszük a mozgásainkat és működésünket. Amikor a Feldenkrais-órán résztvevő egyszer csak megérzi, hogy testének ezek a területei egy egységben, és egymást kiegészítve működnek, meglepődik, hogy mennyivel harmonikusabbá vált a mozgása, és önmagának, testének érzékelése.
Ahogy megtalálja a kapcsolatokat a test egyes területei között, olyan területek kerülhetnek be a mozgásba, amiket addig nem használt, miközben másokat túlhasznált. Ilyen, amikor a résztvevő egyszer csak felfedezi, hogy a dereka túlhasználása helyett használhatja a hátát is, mivel a csigolyáknak és bordáknak is van mozgási lehetősége. Vagy ha rájön, hogy csípőjét is sokkal nagyobb kiterjedésben tudja működtetni, mint addig gondolta és ez a mozgás kíméli a derék túlterhelését. Ily módon a megszokott, berögzült mozgásminták helyett új mintákat fedezhet fel. Fontos elmondani, hogy ez egy felfedezési folyamat, amit a résztvevő maga jár végig. A tanár nem mutat semmit, csak ajánl és kérdez. Így fedezheti fel a résztvevő maga saját organikusabb, kényelmesebb, a testéhez jobban illeszkedő mozgásmódját - mind kivitelezésében, mind tempóját, mind finomságát, mind összetételét illetően.
Ahogy vizsgálja, a résztvevő érzékenyebbé válik saját testére, működésére, olyan dolgokat vesz észre, nem csak a mozgásában, hanem érzékelésében, gondolkodásában is, amiket addig nem, vagy amik addig esetleg korlátozták. A mozdulatai folyamatosabbá, áramlóbbá válnak, olyan területeit vonja be a testnek a mozgásba (cselekvésbe), ami könnyebbé, koordináltabbá, harmonikusabbá teheti az egész test mozgását. Az izmok helyett magát a koordinálót, a mozgás karmesterét, az agyat és idegrendszert célozza meg azzal, hogy mechanikus mozgások helyett a hangsúly inkább a figyelmen, illetve a mozgás és érzékelés összehangolásán van. Az érzékelés új lehetőségeket nyithat, jobban felszabadulhat a kreativitás.
.jpg)
