A Teutoburgi erdõ a német történelem jelentõs eseményének színhelye. Alsó Szászországban, Detmold közelében történt, hogy Hermann, a keruszk törzs vezére Kr. u. 9-ben döntõ vereségetmért a római légiókra, s így megakadályozta, hogy a rómaiak leigázzák a germán törzseket.
Ettõl a híres helytõl nem messze fekszik Externsteine, ahol öt hatalmas mészkõ pillér tornyosul az erdõ fölé. A látvány valóban megrendítõen látomásszerű, öt viharvert, bizarr formájú, barlangokkal, járatokkal és titkos kamrákkal teli homokkõ szikla tornyosul elõttünk, 30 m magasra nyúlva a fák között.
A varázst fokozza a tündérmesékbe illõ környezet, amely akár egy gyerekkönyv illusztrációja is lehetne. Mivel a térség amúgy is tele van õsi szent helyekkel, a sziklaegyüttes erõs misztikus és mitologikus asszociációkat ébreszt. A néphagyomány szerint a köveket óriások emelték egyik napról a másikra, majd az ördög felégette õket, groteszk, kifacsarodott formájukat ennek az égõ pokolnak a lángjaitól kapták.
Az externsteinei szentély õsidõk óta zarándokhely. Sziklába vájt kamrái és üregei nyugalmat és csendet biztosítanak a szerzetesek és zarándokok áhítatához.
A "germán Stonehenge"…
A természet egyik "energiaközpontja", Externsteine már az ókorban is szent helynek számított. Ugyanolyan jelentõsége volt a germán mitológiában, mint Stonehenge-nek a brit hagyományban. A kõkorszakban nomád vadászok keresték fel, és itt tartották pogány szertartásaikat a germánok is. Ezért a hely számos misztikus és mitologikus elemmel ötvözõdött.
Nagy Károly frank király és római császár a keresztény hit terjesztése nevében pogányüldözésbe fogott, és 772-ben betiltotta az externsteinei szertartásokat. Késõbb a közeli paderbotni apátság szerzetesei is a sziklákba vájt kamrákban tartották az istentiszteleteket. A 17. századi vallásháborúk idején a sziklák katonai erõdítményként szolgáltak, békésebb idõkben pedig a romantikus írók és művészek kedvelt helye volt. Ma idegenforgalmi látványosság, festõi hatását még egy mesterséges tó létrehozásával is emelték…
A természet adta magas kõszirtek vonulatát mesterséges barlangok és üregek szakítják meg. Úgy tűnik, hogy az egymást követõ generációk egyre tágasabbá alakították õket. Néhánynak - mint például a kápolnának - egyértelmű volt a funkciója, a legtöbbnek a rendeltetését azonban homály fedi. Lépcsõk is találhatók köztük, melyek vájatokba, falmélyedésekbe, kis lyukakba és emelvényekre vezetnek, vagy éppen a sziklák felszínére. A legnagyobb sziklapillér és egy szabálytalan alakú kamra kétfelõl is megközelíthetõ. Az északkeleti bejárat és a kamra két ablaka a nyári napforduló napkeltéje felé tekint, a másik bejárat pedig egy szűk folyosóba vezet, amelyet igen furcsa alakzatúra vájtak.
A fõkamrát a korai keresztények avatási és tisztító szertartásaik színhelyévé választották. Európában több helyen találtak hasonló célt szolgáló föld alatti barlangokat, ahol ugyanilyen falmélyedések, érdekes, faragott arcok, padlókörök és graffitik maradtak fenn.
A kápolna mint Nap-obszervatórium
Az egyik pillér tetejének közelében sziklába vájt kápolna helyezkedik el, ez talán Externsteine legtitokzatosabb helye. Csak sziklába vésett lépcsõkön vagy egy ingatag pallón át közelíthetõ meg. Keleti vége egy kör alakú fülkét rejt, amelyben egy pilléroltár található. A templomépítészetben ez a megoldás teljesen ismeretlen. Közvetlenül az oltár fölött 50 cm átmérõjű, kör alakú ablak van.
1823-ban Otto von Bennigsen, a prehisztorikus kor kutatója, a kápolnában állva végignézte a nyári napforduló idején a nap és a holdkeltét. Ezek nagyon fontos asztronómiai események, számos prehisztorikus emlék (kõkörök, megalittömbök) kapcsolódik hozzájuk. A kápolnát úgy alakították ki, hogy az erdõ fölött 6,5 km-es távolságban háborítatlan kilátás nyíljon ezekre az égi jelenségekre. Érdekes egybeesés, hogy Externsteine ugyanazon a tengerszint feletti magasságon található, mint Stonehenge, sõt ugyanabba az irányba is tekint… fontos tény ez az asztronómusok számára. Bennigsen szerint a kápolna a keresztény kor kezdete elõtt épült, és az õsi "fénykultusz" bizonyítéka.
William Teudt plébános véleménye egészen más volt. Õ az 1920-as években végzett alapos asztronómiai és régészeti kutatásokat Externsteinében. Megállapította, hogy ez a hely része az Észak-Németországon áthaladó Heilige Liniennek. Ezen a vonalon helyezkedik el Externsteinétõl nem messze, Bad Meinbergben egy híres megalít kõkör. Teudt úgy vélte, hogy a kápolna felett régen kamrák és faépítmények álltak, ahonnan a Nap, a Hold és a bolygók mozgását lehetett tanulmányozni.
Teudt felfedezése sokakat meggyõzött arról, hogy a kápolna romos állapota és a tetõ hiánya korai keresztény szerzetesek rombolásának a következménye, akik így akarták tönkretenni a pogány megfigyelõhelyet. Teudt azt is kimutatta, hogy a sziklák lábánál heverõ 50 tonnás kõtábla a kápolna oldaláról esett le. Ennek a csonkításnak szerinte az volt a célja, hogy a régi pogány obszervatóriumot a keresztények számára elfogadható és látogatható hellyé tegyék.
A Világoszlop faragásai
Amikor a pogányságot felváltotta a keresztény hit, gyakran elõfordult, hogy a szerzetesek és papok régi pogány vallási helyeket alakítottak át a saját céljaiknak megfelelõen. Externsteine kiváló példa erre. 1120 körül a cisztercita szerzetesek csodálatos kõfaragványt készítettek, mely Krisztus testének a keresztrõl való levételét ábrázolja.
Ezen szerepel egy utalás a régi pogány vallásra, a relief alján a pogány Irminsul, a Világoszlop látható, amely az univerzumot tartotta, és a legfõbb égi istenség kultuszára utal. A faragáson az Irminsul szék alakúra görbül, erre áll rá Nikodémosz, hogy elérje Krisztus testét. Mindez azt szimbolizálja, hogy a régi vallás behódolt az újnak. A faragvány érdekessége, hogy Nikodémosz lábát letörték. Elképzelhetõ, hogy ez a pogányok bosszúja volt, amiért megfosztották õket szent helyüktõl…
A faragvány alján a Világkígyó tekergõzik, és úgy tűnik, hogy ez már egy másik kõfaragó munkája, valószínűleg egy angolszász mesteré. Azt a pontot jelölheti, ahol a föld energiái kiáramlanak. Ezek az energiák csak azokra hatnak, akik belépnek a sziklabarlangokba és az üregekbe. A sok-sok mesterséges bemélyedés, fülke, üreg és barlang a Föld belsejéhez való közeledést jelképezi. A világ több más helyén is találtak már az externsteineihez hasonló föld alatti vagy sziklába vájt kamrákat. Õseink azt akarták elérni, hogy minél közelebb kerüljenek az anyaföld belsõ energiáihoz…
.jpg)
