A mágneses szalagokat (VHS, kazetta) már évek óta leváltották az optikai lemezek. Nyugaton már a legtöbb helyen még üres mágnesszalagok sem kaphatóak, de nálunk is olyan helyzet alakult ki, hogy a szalag előállítása sokkal többe kerül, mint a tőle jobb minőségű optikai lemezé, így a filmeket, zenéket a kiadó vállalatok csak nagy ritkán adják ki anyagaikat ezen elavult formában. Az elmúlt években az optikai adathordozókra is rájár a rúd. Egyre kisebb az emberek érdeklődése a CD iránt, olyan helyzetet teremtve, hogy már néhány nyugati üzletlánc levette a polcairól ezeket a hanghordozókat. Ugyanakkor váltás nincs, a sokkal jobb minőséget biztosító DVD-Audio nem váltotta be a kívánalmakat, a legtöbbünknek nincs szüksége ilyen minőségű zenére. A filmpiacon sem jobb a helyzet, a DVD már „nem nagy szám”, a HD videózást biztosító Blu-ray illetve a HD-DVD folyamatos csatározása közben a vevők (és sokszor a gyártók, filmesek sem) egyik új formátum mellett sem igyekeznek elkötelezni magukat. Mindeközben az Internetes terjesztések élik világukat, azonban hiába a kiadók törekvései, nem tudtak eddig olyan eladási modellt mutatni, mely meggyőzné a vásárlókat, és megnövelné a lassan elapadó bevételeiket.
A CD szárnyalása és halála
A CD (a Compact Disc rövidítése) a digitális zenével támadt fel, és lassan húzódott be a hétköznapi életünkbe, míg eljutottunk oda, hogy nincs háztartás, ahol valamilyen formában ne lenne egy CD olvasó. 1979-ben indította a fejlesztéseket a Sony és a Philips, és már 1982-ben a boltokba kerültek az első példányok. A digitális zene mégsem lett egyből bombasiker. Egész a 90-es évekig csak nagyon nehézkesen nőt a CD-k eladási aránya, azonban a számítógépek jelentős terjedése új lendületet adott, tejesen kiszorítva a hanglemezt illetve a mágneses eszközöket (ide értve a floppyt is).
A CD-ről az információ olvasása mechanikai érintkezés nélkül történik, lézerfény által letapogatva a lemezben lévő lyukakat, ezáltal nagy biztonságban kaphatjuk vissza az adatokat, minimális hibalehetőséggel, illetve biztosítva a teljesen identikus másolatok készítésének lehetőségét, melyet az analóg technika nem képes biztosítani. A lemez belső rétegeiben, ahol lyuk van, a mögötte lévő fényvisszaverő rétegről visszaverődik a fény, amely érzékelhető, és mint bináris 1-es jelenik meg, ahol nincs lyuk, ott a fény nem verődik vissza, bináris 0-át jelölve. Így a lemezen egy 1-esekből és 0-ákból álló számsorozat található, melyet azután különbözően értelmezhetünk. A CD estében két értelmezés terjedt el, az Audio-CD és a Data-CD (hang és adat hordozására). Kevesen tudják, hogy a hanghordozó formátumnak két változata is létezett, az egyik esetben 16 bites analóg digitális átalakítás eredménye tárolódik 44kHz-s mintavételezéssel, míg a másiknál az egyes bitek csupán azt jelölték, hogy a hanghullám felfelé halad, vagy lefelé, 700kHz-s mintavételezéssel. Az első megoldás terjedt el, az olcsóbb megvalósíthatóság végett, holott a szakemberek azt állítják, a második megoldás jobban visszaadja az analóg rendszerek szebb hangzását (ismeretes, hogy egyes érzékenyebb fülű személyek azért nem szeretik a digitális zenét, mert egy ún. digitális zaj, hangtorzulás jelenik meg benne). Az adathordozó formátumok között mind a mái napig három is megmaradt (ISO 9660, RocRidge, Joliet) különböző bővítésekkel (a Joliet is az ISO 9660 standard bővítéséből származik).
DVD
A CD kapacitása azonban nem engedte meg a filmek jó minőségben való tárolását, ezért a digitális filmek csupán a DVD megjelenésével váltak elérhetővé. Valójában a CD és a DVD technológia között minimális a különbség, csupán csökkent a lézerfény hullámhossza (780nm-ről 650nm-re), ugyanakkor ennek következtében az adathordozó közelebb került a lézerhez, vagyis a lemez közepén foglal helyet (nem úgy, mint a CD-nél, melynél az adathordozó réteg a lemez tetején található). Ennek következtében a DVD-k akár kétoldalasak is lehetnek, illetve egy féligáteresztő réteg kialakításával akár két adathordozó réteg is lehet egy oldalon (megfelelően fókuszálva a lézert mind a két réteg olvasható). Ugyanakkor a rövidebb hullámhossznak köszönhetően nagyobb adatsűrűség érhető el, mely már elegendő egy film tárolására is. Ennél a formátumnál már nem alakítottak ki külön audio, video és adat formátumokat. Egy a számítógépek által is olvasható fájlrendszerbe került megfelelő fájlok révén nézhetünk filmet, hallgathatunk zenét, esetleg vihetjük gépről-gépre adatainkat.
A DVD a filmstúdiók kérésére másolásvédelmi eljárással is el lett látva, sőt ún. régiókódokkal is, melyek útján igyekeztek korlátozni a kalózkereskedelmet, megjegyzem sikertelenül, mivel a sorozatgyártás beindításával gyorsan feltörték a védelmi eljárásokat, és gyakorlatilag korlátlanul másolhatóvá, illetve régiófüggetlenné tették e lemezeket, illetve a lejátszókat.
A DVD 1995-ben került piacra, és 1999 óta terjed jelentősen. Nálunk csak az utóbbi néhány évben kezdett terjedni, azonban nagyon valószínű, hogy annyi évet sem ér meg, mint a CD, és egykettőre a a feledés homályába kerül, mivel már az új, jobb minőséget kínáló társak is piacra kerültek.
HD-DVD és Blu-ray
A filmgyártók nagyon csalódtak a DVD-ben, mivel a jó minőségű filmanyagok hamisítását/másolását még jobban megkönnyítette. Ezért erőltették, hogy minél előbb jelenjen meg újabb formátum, és annak elterjedése érdekében (illetve a filmeladásokból származó bevételeik növelésének céljából) áldozni is hajlandóak, vagyis még jobb minőségben tennék elérhetővé a filmeket (high definition video – röviden HD Video), amely már mind hang, mind képhatásban a teljes - legjobban felszerelt - moziélményt nyújtaná (ha mennek el az emberek moziba, akkor vigyük el a mozit hozzájuk). Sajnos azonban két formátum is létrejött, melyek egyike sem volt képes mindenkit (kiadókat elsősorban) teljes mértékben meggyőzni, így jelenleg is folyik a formátumcsata.
A HD-DVD előnye, hogy a DVD egy továbbfejlesztett változata, melyhez nincs szükség új gyártósorok létrehozására, ennek következtében olcsóbb, de kisebb kapacitású (egy réteg 15Gb tárolására képes). A Blu-ray hasonlóan mint a CD/DVD váltásnál csökkentette a lézerfény hullámhosszát, illetve a lemez aljára került az adathordozó réteg, melynek köszönhetően egy rétegen akár 25Gb adat is tárolható. A nagy cégek mind felsorakoztak az egyik vagy a másik formátum mögött, és csupán néhány vállalat támogatja mind a két tábort, semlegesen kivárva a győztest. Minden héten érkezik újabb és újabb információ a különböző piackutatóktól, melyek az egyik, illetve a másik tábor győzelmét jósolják meg, azonban valódi előrelépést egyik tábor sem képes elérni a végleges győzelem irányába.
A filmstúdiók természetesen azért mentek bele az új jobb minőségű filmek új formában való terjesztésébe, mert a formátumok sokkal nagyobb másolásvédelmi biztonságot ígértek egy új eljárás révén, melyet Advanced Access Content System-nek, vagyis AACS-nek hívnak. Mint ahogy lenni szokott a fejlesztők azt állították, hogy hosszú ideig nem fogja senki sem feltörni a rendszert, de nagyot kellett csalódniuk, ugyanis egy DVD John néven elhíresült fiatal a megjelenés után néhány hónappal már publikálta a feltörést. A feltörésért még meg sem büntethetik, ugyanis nem törte fel a szó szoros értemében a kódolást, hanem a HD-DVD, illetve Blu-ray lejátszókba épített dekódoló funkciót kérte meg, hogy juttassa ki a lemezről a kívánt információkat. Zseniális. Azonban ezzel megindult egy ellen folyamat. A filmgyártók követelésére valószínűleg módosulni fog a kódolási eljárás, melyben e hiba már nem lesz fellelhető. Jelenleg ugyanis még nincsenek oly mértékben elterjedve az ezen lemezeket olvasó egységek, hogy ne lehessen azokat kicserélni, szervizben frissíteni.
E két formátum széleskörű elterjedése azonban továbbra sem várható, egyrészt mert az ezeket a lemezeket kezelő készülékek ára továbbra is magas (itt a HD-DVD jelentősen jobb pozícióban van), másrészt azért, mert jelenleg kevés helyen van szükség ekkora adatmennyiség tárolására egyetlen lemezen.
Internet, mint zene és film átvivő médium
Manapság az internet sebessége elegendő ahhoz, hogy zeneszámokat pillanatok alatt továbbítsunk rajta. Sőt folyamatban van az IP-TV fejlődése is, mely segítségével megváltozik a tévézés folyamata. Aktívan alakíthatjuk a műsorokat, kedvünk szerint, minta egy házi videokölcsönzőnk lenne. Mindemellett mind legális, mind illegális letöltések útján hozzájuthatunk kedvenceinkhez szinte korlátlanul.
A hanglemezkiadók szerint ez a fő oka az eladások csökkenésének, azonban több kutató is bemutatta, hogy nem csupán az Internetet kell okolni, hanem a fogyasztási szokásaink is átalakulóban vannak. Manapság a fogyasztó már mind kevésbé kíváncsi egy egész albumra, mivel csak néhány szám érdekli, ezért inkább úgy dönt, hogy legálisan vagy illegálisan csak ezeket a számokat szerzi be. Lassan a zenekiadók is kezdik belátni, hogy ha nem lépnek, akkor tönkremennek. Azonban jelenleg szinte egyetlen lépésre korlátozzák a tevékenységüket, az üldözésre. Holott már több zeneszerző társaságot alakított ennek ellenkezőjére, elvégre a hallgatóságuk üldözése ellenkezik törekvéseikkel. Így jutunk el a legális zeneletöltő portálokhoz, melyek működésére (vagyis a befolyt pénzre) mind jobban igyekszik rátelepedni a kiadóvállalatok szövetsége. Hogy meddig fajulhatnak még a dolgok, el sem tudom képzelni, azonban tény, hogy nagyon gyorsan meg kell változtatni a hangkiadás és másolás jogszabályait, illetve a terjesztés módjait.
Ami azonban a filmeket illeti, egyenlőre az internet még nem képes ily sebességgel átvinni a jó minőségű mozgóképet, ezért szükség lesz még hosszabb ideig az alternatív adatátviteli módszerekre. Mindenesetre a P2P hálózatokon terjedek a nagymértékben tömörített formátumú filmek, melyek természetesen szinte minden egyes esetben illegálisak.
Mi a végleges megoldás a kálváriára? Jelenleg csak találgatni lehet. Az bizonyos hogy a fájlcserélő hálózatok támadása nem eredményes, sőt az EU több országában is kalózpártok alakultak, melyek célkitűzései között szerepel az üldöztetések megszüntetése is. Az is tény, hogy sokan, akik illegális úton hozzájutnak egy-egy kedvencük zeneszámához, azt később megvásárolják jobb minőségben. Azonban azok, akik nem fizetnek érte, akkor sem vásárolnák meg, ha nem lehetne illegálisan hozzáférni. Jelenleg egy nagy jogi és forma/formátum-átalakulás kellős közepén vagyunk, melynek nem tudjuk mikor, és hogyan lesz vége. Átalakul és átrendeződik a terjesztés és a jog. Ki tudja, lehet, hogy egyes vállalatoknak be is alkonyul...
.jpg)
