Tudta-e?
Hogyan táplálkozik a húsevõ növény? Ezeknek a nönyeknek a leveleik végén tömlõszerû kitüremkedés van, amit kancsónak hívunk. A széle többnyire színes, hogy a rovarokat magához csalogassa. Ha ügyetlenek, a kancsó peremén megcsúsznak és a tömlõ mélyére pottyannak, ahol beleragadnak a lefelé álló ragadós szõrszálakba. A fogságba esett rovarok elpusztulnak a kancsó mélyén és felbomló testükbõl táplálkozik a növény.

42. szám - 2008. június 9.

KINOLÓGIA

Amerikai-Kanadai fehér juhászkutya

Sorozatunkban egy-egy ismert kutyafajtát mutatunk be
www.kutya.hu

1
Fehér, mint a hó, de nem albínó! „Kettős állampolgár”: Amerikában és Kanadában rendkívül népszerű, Európában azonban elég nehezen vert gyökeret. Hazai tenyésztőink és a németek például amerikai-kanadai fehér juhászkutyának, a tengerentúliak fehér német juhászkutyának hívják, az angolok pedig a rájuk jellemző hűvös távolságtartással csupán a német juhászkutya fehér, rövid szőrű variációjának tekintik...



A német juhászkutya-almokban szerte a világon nem ritka a fehér kölyök. Ezeket az eseteket persze a tenyésztôk nem verik nagydobra, hiszen rontaná kenneljük hírnevét. Így hát a legtöbb országban a fehér német juhászkutya gyakorlatilag eltűnt, az ilyen kölyköket ugyanis már születésük pillanatában elpusztították. A fajtaszabvány szigorú követelményei szerint ugyanis a világos színű példányokat kizárták a tenyésztésbôl, a fehéreket pedig egyenesen üldözték. Holott a világ első hivatalosan bejegyzett német juhászkutyájának, a fajta prototípusának nagyapja teljesen egyszínű fehér példány volt!



A fehér szőrszínt a genetikusok egy recesszív génnek tulajdonítják, mely nemzedékeken keresztül átöröklődött. Nincs tehát szó sem mutációról, sem albinizmusról, hiszen az orr, a száj fekete, a szemek pedig sötétbarnák. A fehér egyedek diszkriminációja egyébként csupán a német juhászkutyák „feltalálója”, Max von Stephanitz porosz lovassági kapitány halála után, tehát az 1930-as évek derekán kezdődött – legalábbis Európában. Észak-Amerikában és Kanadában viszont egészen más a helyzet. A fehér juhászkutya már az 1920-as évek elején megjelent az Újvilágban, s lényegében azóta is nagy megbecsülésnek örvend. Igaz, ma már kontinensünkön is változóban van „státusza”, különösen 1988 óta, amikor is megalakították az amerikai-kanadai fehér juhászkutyák kedvelőinek európai szövetségét, melynek tagja egyebek között Svájc, Ausztria, Hollandia és Németország.

A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hűségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhető, viszonylag kis fáradsággal kiképezhetô, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszerető, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztői nem áldozták fel a minőséget a divat, a „szépség” kedvéért.



A fajta kellemes természete, szép külleme megtévesztő, hiszen korántsem elkényeztetett kiállítási sztár. Ellenkezőleg: remek őrző-védő eb. Bevált mint vakvezető és lavinakutya, kiképezhető kábítószer és robbanóanyag felkutatására, de különféle rendőri feladatok elvégzésére is szívesen alkalmazzák. Az amerikai rendőrség például néhány esztendővel ezelőtt egy fehér juhászkutyát választott az év rendőrkutyájának, a kanadaiak rendőrsége pedig egy Prince nevű fehér juhászkutyára a legbüszkébb, mely 11 év alatt csaknem 200 bűnözőt tett ártalmatlanná. A nehezen felejthető, 1966. évi tragikus salvadori földrengés idején két fehér német juhászkutya – vagy ha úgy jobban tetszik: amerikai-kanadai fehér juhászkutya – is részt vett a mentési munkálatokban, és számtalan áldozat életét mentette meg!

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor