Életrajz
Dr. Ribár Béla 1930. szeptember 5-én született Torontálvásárhelyen (Debelyacsán) a család harmadik gyermekeként.
Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában végezte el. Édesapja, Ribár János annak idején Vajdaság egyik legnagyobb cipészműhelyének volt a tulajdonosa. Fiait munkára, szorgalomra, tanulásra ösztönözte és nevelte. Az 1945-ös vagyonelkobzás után Ribár Jánosnak, szinte mindenétől megfosztva, mégis sikerült három fiát az egyetemi diplomáig iskoláztatnia.
Ezekben a zűrzavaros években (1941-től 1949-ig) Ribár Béla a nagybecskereki gimnázium tanulója volt. Három évet Horváth Sándor konviktusában töltött, ahol szinte katonai fegyelem uralkodott, de ezek az évek meghatározóak voltak további tanulmányai és magyarságtudata szempontjából. Külön tisztelettel, kegyelettel emlékezett minden alkalommal gimnáziumi tanáraira is.
Az érettségi után a Belgrádi Egyetem Természettudományi Karának fizikai tanszékére iratkozott, ahol 1955-ben szerzett oklevelet.
A katonai szolgálat után két iskolai éven át a nagybecskereki II. gimnáziumban oktatott fizikát és matematikát.
1958 szeptemberében a Szarajevói Egyetem Orvostudományi Karának Élettani Intézetében kezdte tanársegédi tevékenységét, majd 1961-től a Természettudományi Kar Fizikai Tanszékén dolgozott.
Az 1962/63-as iskolaévben a zágrábi Ruđer Bošković Intézetben folytatta kutatói munkáját.
1966-ban előadónak választották meg Szarajevóban a Fizikai Tanszéken.
1966-tól 1969-ig a Svájci Nemzeti Alap ösztöndíjasaként a Berni Egyetem Krisztallográfiai Intézetében dolgozott Dr. Werner Nowacki professzornál. A doktori értekezését itt készítette el, és 1969 májusában védte meg Neubestimmung der Kristallstuktur von Gratonit cím alatt. Ez a három év eldöntötte további kutatói munkásságának irányát: a kristályszerkezetek tanulmányozását választotta.
Az 1969/70-es iskolaévben docensnek választották meg a Szarajevói Egyetemen.
1970 szeptemberétől docensként dolgozott az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karának Fizikai Intézetében, ahol létrehozta a krisztallográfiai laboratóriumot. 1975-ben magántanárnak, 1980-ban pedig rendes tanárnak választották meg. 25 év alatt számos magiszteri és doktori értekezés mentora volt. Külföldi kapcsolatai révén a legtehetségesebb hallgatóit ösztöndíjakhoz, továbbképzési lehetőségekhez juttatta Európa-szerte.
1995. október 1-jén vonult nyugdíjba.
Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagjává 1987-ben választották, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja 2001-ben lett. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja 2004-től. A kezdeményezésére újjáalapított Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja volt 2004-től.
2006. március 22-én egy sajnálatos baleset következményeként hunyt el Újvidéken, 76 éves korában.
Tudományos munkássága
Több mint 170 tudományos dolgozata jelent meg, ezek nagy része külföldi folyóiratokban. Tudományos kutatási eredményeit több mint nyolcszázszor idézték tudományos folyóiratokban, könyvekben, monográfiákban és doktori értekezésekben szerte a világon. Az újvidéki Szerb Matica felmérése alapján a vajdasági tudományos munkások között a legtöbbet idézett kutató volt.
Kutatási területe a szerves és szervetlen vegyületek kristályszerkezetének tanulmányozása volt.
A kristályok szerkezetének vizsgálata olyan kísérleti módszer, amelynek segítségével a kristály felépítése, azaz a rácsállandó és a tércsoport határozható meg. Alapja a rövid hullámhosszú (λ = 10-10 m ) elektromágneses sugarak elhajlása a kristályrácson (röntgendiffrakció). Az elhajlás a rácspontokban lévő alkotórészek elektronjain következik be. A kristályok rácspontjait atomok, ionok vagy molekulák foglalják el.
1974-től állt kutatói kapcsolatban az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetével. Tudományos munkásságának és eredményeinek elismeréséül 2004 májusában az MTA 173. közgyűlésén kültagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémián Az itrium nitrátok kristályszerkezete címmel, 2005. április 26-án tartja meg székfoglaló előadását. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottságának.
1987-ben a köztársasági bronzkoszorús érdemrenddel tüntették ki.
1996-ban a Szerbiai Egyetemi Tanárok és Tudományos Kutatók Egyesülete Dr. Vojislav K. Stojanović plakettjével tüntették ki a megindoklás szerint ,,több évtizedes kutatói tevékenysége értékes eredményeinek elismeréséül”.
Ribár Béla egyes gyógynövények hatóanyagainak kristályszerkezetét is vizsgálta. A képen a Coridalis ochroleuca látható, valamint egyik alkaloid molekulájának a kristályszerkezete.
Corydalis ochroleuca
Közéleti tevékenysége
Dr. Ribár Béla 1992-ben alapító tagja az Újvidéki Diáksegélyező Egyesületnek, melynek 1995-től haláláig elnöke is volt. Ez idő alatt több száz diákot és egyetemistát támogattak anyagilag, hogy befejezhessék középiskolai, főiskolai vagy egyetemi tanulmányaikat. Önzetlenül széleskörű tevékenységet fejtett ki a délvidéki magyar fiatalok szellemi és anyagi megsegítése érdekében, elsősorban abban az időben, amikor a diákság a háborús körülmények miatt semmiféle más támogatásban nem részesült. Ez sokuknál hozzájárult ahhoz, hogy a nehéz körülmények ellenére itthon maradjanak és tanulhassanak. Olyan időszak volt ez, amikor a Délvidéken elsősorban a szakoktatásban nem volt magyar tankönyv, és az akkori oktatáspolitika következtében a magyar gyerekek kizárólag szerb tankönyvekből kényszerültek tanulni. Ekkor született meg Ribár tanár úrnak az ötlete, hogy alternatív magyar tankönyveket kell megjelentetni. Voltak olyan elképzelések is, hogy a tankönyveket Magyarországról kell behozni, de az akkori köztársasági hatalom ezt megtiltotta, ami ellen Ribár Béla nem egyszer nyilvánosan is felemelte a szavát. Mivel ez sajnos nem járt eredménnyel, felkérte a délvidéki magyar szerzőket, tanárokat, hogy írjanak maguk tankönyveket. Sokan kételkedtek, úgy gondolták, nincs ehhez elegendő szakmai tapasztalat. Ribár Béla felhívásának eredménye messzemenően cáfolta a kételkedők nézeteit. Azóta ugyanis az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület és a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében, Ribár Béla és Muhi Béla szerkesztésében több mint 130 Ismeretterjesztő Füzet formájában közzétett tankönyvpótló kiadvány látott napvilágot. Nyelvtantól csillagászatig, történelemtől sebészetig, pszichológiától gépészetig, kémiától a zene oktatásáig, és lehetne tovább sorolni…, szinte nincs is olyan szakterület, amelyből legalább egy-két könyv ne jelent volna meg.
Nemzeti azonosságtudatunk fontossága, megőrzése érdekében 1995-ben megírta a Híres magyar tudósok című könyvét, amely három kiadást ért meg, valamint 2004-ben a Megmaradásunk záloga című könyvet, amely válogatott cikkeit tartalmazza.
Dr. Ribár Béla a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság első és újraválasztott elnöke volt 1997-től, valamint alapító tagja. E társaság bejegyzését az akkori hatalom minden úton és módon akadályozta. 1999-től kezdődően, amikor végül sor került a társulat lajstromoztatására, a VMTT élén széleskörű tudományszervező tevékenységet fejtett ki. Több mint 25 tudományos tanácskozás szervezésében vett részt, ezek anyaga könyvek formájában is megjelent. Hozzájárult e társaságnak a Magyar Tudományos Akadémiával való kapcsolatteremtéséhez, a társaság tudományos tanácskozásainak megszervezéséhez, valamint a társasági tudományos kiadványok folyamatos megjelentetéséhez úgy a társadalomtudományok, mint a természettudományok területéről.
Számos írásában, továbbá mind a délvidéki, mind a magyarországi tudományos tanácskozásokon szorgalmazta az önálló délvidéki magyar egyetem létrehozását.
.jpg)
