A tüdőembólia viszonylag gyakori halálok. Azt is mondhatjuk, hogy a hirtelen halált halt és felboncolt betegek kb. 20%-ánál tüdőembólia is kimutatható. Az összes kórházban meghalt beteg 1-2%-a szintén ennek a kórképnek a következtében veszíti életét. A legnagyobb veszély a frissen műtötteket, illetve a tartósan ágyhoz kötött betegeket veszélyezteti.
Tüdőembólia során egy vagy több embólus (vérrög) jut el a tüdő érrendszerébe, ahol egy végartériába beékelődve akut légzési, majd keringési elégtelenséget, vagy reflexes úton azonnali halált okoz.
Leggyakrabban az alsó végtag vénás rendszerében kialakult trombózis (vérrögösödés) okozza, de ritkábban vérrög a medence visszereiben és az alsó üreges vénában is kialakulhat. Létezik olyan tüdőembólia is, amikor zsírszemcsék, vagy a véráramba került levegő zárja el a tüdőben a véráram útját.
A tüdőembólia három formát ölthet, attól függően, hogy az embólus főágat, középágat vagy kiságat zár el. Főág elzáródása esetén vagy azonnali halál következik be, vagy hirtelen erős fájdalom, súlyos fulladás, szederjesség („elkékülés”) lép fel, és a halál percekkel később következik be. A tüdőn belüli érelzáródás tüdőinfractushoz vezet, vagyis az elzáródás mögötti tüdőszövet elhalásához. Ennek jellegzetes tünete a mellkasi fájdalom (hirtelen, nyilallásszerűen), a nehézlégzés, a véres köpetürítés, és a láz.
Néha vannak előzetes tünetek is: mellkasi panaszok, nehézlégzés ingerköhögés vagy ájulás(ok) formájában, amelyek ismétlődő mikroembólusok („hírnök-embólusok”) következtében léphetnek fel. Nagyon fontos lenne már ezeket a tüneteket komolyan venni, hogy elkerülhető lehessen a későbbi végzetes kimenetel. Ez főként a veszélyeztetett betegek esetében igényel fokozott odafigyelést (elhízás, terhesség, daganatos megbetegedések, tartós immobilizálás, korábbi vérrögösödés, tágult végtagi visszerek, hasi- és kismedencei műtéteket követően, orális fogamzásgátlók szedése stb.)
Diagnózis: Az orvos a diagnózist (sokszor csak annak gyanúját) a beteg panaszai, a beteg vizsgálata alapján állítja fel. A vizsgálathoz tartozik az embóliaforrás keresése is, habár a láb mélyvénás trombózisa néha szinte alig okoz panaszt, és fizikális vizsgálattal csak nehezen észlelhetők biztos tünetek. Gyanú fennállásának esetén is már intenzív osztályra utalják a beteget, ahol Röntgen (esetleg CT vagy MRI)-vizsgálatok, laborvizsgálatok és a tüdő vérkeringését feltérképező vizsgálatok (szcintigráfia vagy angiográfia) segítségével jutunk pontos kórisméhez. Tüdőembólia esetén az EKG-n is jellegzetes elváltozások mutathatóak ki. A lábakban Doppler-vizsgálat tudja kimutatni az embóliaforrást.
Kezelés: Azonnali fibrinolízis (vérrögoldás) és tartós „vérritkító” (antikoagulás és antiaggregációs) terápia alkalmazása. A nagyobb embólusok sürgős műtéttel való eltávolítása életmentő lehet. Lezajlott tüdőembólia során szóba jöhet a thrombusforrás vénájának a lekötése, vagy szűrő beépítése az alsó üreges véna alsó (kismedencei) szakaszába is.
Megelőzés: egyenlő a mélyvénás trombózisok kialakulásának megakadályozásával, amit gyógyszerekkel és fizikai módszerekkel érhetünk el. Ez utóbbinál megemlítendő a műtét utáni korai mobilizáció, a fekvőbetegek alsó végtagjának megemelése, az aktív és passzív alsó végtagi torna, valamint rugalmas pólya alkalmazása
.jpg)
