A műtéti altatásról – eloszlatni a félelmeket!

Az orvosi terminológiában használt anaesthesia szó görög eredetű és érzéshiányt, illetve érzéketlenséget jelent, amit a mindennapos gyakorlatban az altatás fogalmával, a narkózissal azonosítunk. Ebben az esetben egy mesterségesen előidézett és fenntartott, a fiziológiás alváshoz hasonló állapotról van szó, amelyre jellemző az öntudat elvesztése, a fájdalom, a tapintási, a tartási és a hőérzések felfüggesztése. A narkózis előidézéséhez sajátos hatású szerek, anesztetikumok (altatószerek) szükségesek, melyeknek a szervezetből való kiürülése után a beteg eszméletre tér és visszanyeri élettani funkcióit, vagyis hatásuk átmeneti, reverzibilis.

A műtét előtti előkészítés

Korántsem lényegtelen, hogy milyen lelki állapotban kerülünk be a műtőbe. A „rejtelmes” beavatkozások előtt mindenkit fel kell világosítani, hogy mi is fog történni vele. Félelmeit, kételyeit el kell oszlatni, ugyanakkor becsapni sem lehet, hiszen minden műtétnek és altatásnak vannak kockázatai. Műtét előtt a beteg mind az operáló orvostól, mind az aneszteziológustól (altatóorvos) részletes felvilágosítást kell, hogy kapjon.

A beteg műtét előtti egyéb előkészítéséhez tartozik a beteg aktuális státusának felmérése (előzetes vizsgálati leleteinek és a korábban szedett gyógyszerek ismeretében), a szekréció (pl. nyál- és nyákképződés) csökkentése, az esetleges émelygés és hányás valószínűségének a csökkentése – egyszóval a teherbíró képességnek az emelése. A verbális félelemoldás után a beteg a legtöbbször nyugtatót is kap. Főleg a gyereksebészetben speciális gyógyszerek adagolásával törekedni kell az amnézia (átmeneti emlékezetkiesés) elérésére is, a kellemetlen ingerek utóhatásainak elkerülése érdekében.

A műtét előtti előkészületekhez tartozik még a beöntés, a vércukor és vérnyomás regulálása, a műfogsor kivétele, az ékszerek eltávolítása és a műtét terület leborotválása is.

Az altatás kivitelezése

A megfelelően előkészített és premedikált (gyógyszerekkel ellátott) beteget felfektetik a műtőasztalra, majd infúziót kötnek be (a véna biztosítása a narkózis egyik alapfeltétele). Ellenőrzik a beteg életfunkcióit, majd az altatás bevezetéseképpen előbb intravénás barbiturátkészítményt (egyfajta nyugtatószer) kap, majd izomrelaxánst (izomlazító szert). Ez idő alatt a beteggel maszkon keresztül tiszta oxigént lélegeztetnek be: a beteg spontán lélegzéséig asszisztáltan (rásegítve), majd kontrolláltan (folyamatosan).

A megfelelő mélységű narkózis, illetve izomrelaxáció beállta után laringoszkóp (gégetükör) segítségével a szájon (ritkábban az orrnyíláson) keresztüli intubáció következik. Miután a légcsőben elhelyezett tubus helyzetéről meggyőződtek, azt a rajta található ballon levegővel való felfújásával rögzítik a légcsőben, majd összekapcsolják az altatógéppel. Ezek után beállítják a gázok megfelelő arányát (általában 2:1 arányban nitrogén és oxigén) és kinyitják az altatószer (általában halothan) párologtatójának szabályozóját. A rövid hatású izomrelaxáns lebomlása után a beteg megkapja a műtét időtartamához igazodó definitív, hosszú hatású izomlazító gyógyszert.

A vázizomzat teljes elernyedése miatt a beteget az ébredésig kézzel (AMBU-ballon) vagy géppel (respirátor) folyamatosan lélegeztetni kell. Mindezen műveletek alatt, illetve a műtét teljes időtartama alatt az altatóorvos és asszisztense folyamatosan ellenőrzik a beteg vitális paramétereit (életfunkcióit). Soha olyan gondosan, pontosan nem figyelik a beteg életfolyamatainak nagy részét, mint éppen altatás közben.

A műtét vége felé közeledve előbb lecsökkentik, majd teljesen megszűntetik a halothan adagolását (ébresztés), majd az izomlazító gyógyszer felfüggesztésével „visszahozzák” a spontán légzést. A kielégítő spontán légzés visszatérte után extubálnak (eltávolítják a légcsőben elhelyezett műanyag csövet), és néhány percig maszkon át ismét tiszta oxigént lélegeztetnek be a beteggel.

A jól vezetett narkózis eredményeként a beteg nem érez fájdalmat, a műtétre nem emlékszik, majd beavatkozás után rövid idővel visszatér a tudata, nyelni, beszélni tud, végtagjait mozgatja. Az ébredést követően egy utolsó ellenőrző vizsgálat után a beteget a posztoperatív őrzőbe, ébredőbe szállítják, ahol újabb szakképzett személyzet folytatja a megfigyelést.