Kínai és amerikai kutatóknak most sikerült 1810 évre visszatekinteni egy északnyugat-kínai barlang 1 méter 18 centis cseppköve révén.
A sztalagmit növekedési gyűrűin le lehetett olvasni, hogy mely évek voltak különösen csapadékosak, és melyek szárazak - írja Hang Cheng, a minnesotai egyetem kutatója és csapata a Science című amerikai szaklapban. Arra a következtetésre jutottak, hogy a monszun erőssége és az éppen hatalmon lévő uralkodó sikere között egyértelmű összefüggés állt fenn.
A ciklusosan visszatérő monszunszél párát és kitartó esőzéseket hoz Kínába. A monszunos, csapadékos években bőséges volt a rizstermés, ezáltal a népesség és az állam pénzbevétele is megnőtt - vezették le a kutatók. A gazdasági növekedés ezen éveiben állításuk szerint sikeres, erőskezű uralkodók irányították az országot.
A monszun nélküli évek mindig száraz, csapadékszegény időszakok voltak. Az egyik monszun-mélypont 1580-tól 1640-ig tartott. Ezt követően, 1644-ben véget ért a Ming-dinasztia csaknem háromszáz évig tartó uralma. A népfelkelések és az azok leveréséhez szükséges eszközök hiánya az uralkodóház bukásához vezettek.
A kutatók szerint a monszun okai és erősségének meghatározói mindig is az északi félteke hőmérsékletváltozásai voltak, amelyeket a beérkező napsugárzás ingadozása eredményezett. Megfigyeléseik szerint azonban ez az évezredes kapcsolat 1960-tól megváltozott. Azóta sokkal inkább az ember befolyásolja a monszunt, méghozzá a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok, korom és aeroszolok révén. A kutatók úgy tapasztalták, hogy elsősorban az elmúlt két évtizedben újra erősen gyengült a monszunáldás.
.jpg)
