Családi izomgép

A Porsche félretette a hagyományt és adrenalinfüggő sportos híveit, engedett a piaci nyomásnak és sorozatgyártásba irányította az első négyajtós limuzinját, a Panamerát.
Ferdinand Porsche is néhányszor megfordulna sírjában, ha megtudná, hogy odafenn családi autók kerülnek ki gyárcsarnokából. A fanatikus Porsche-hívek hajtépése mellett a vadonatúj luxuslimuzin elképesztően jó autó lett – állítják a szakemberek, sőt hozzáteszik: miért vártak ezzel idáig a német gyártó mérnökei?

Amióta Ferdinand Porsche megtervezte az első modelljét, a márka nem tud szabadulni a farmotor-léghűtés-hátsókerékhajtás bűvös körétől. De talán apró lépésekben mégis sikerül. A megváltozott piaci igényeket felmérve 2002-ben Cayenne néven sportos terepjáróval lepték meg a közönséget. A modellt a Volkswagennel közösen fejlesztették, és a gyártás is részben közös. Az orrmotoros, sportautósra fazonírozott dzsip láttán a márka hívei természetesen fellázadtak és szentségtörésnek vették, ám a piac egészen másként fogadta az új jövevényt, amely hirtelen a Porsche legkelendőbb típusa lett, jelenleg is ebből adják el a legtöbbet.



Porsche-sztori

Az első Porsche autó, majd a kocsiból kinövő cég a híres bogárteremtő Ferdinand Porsche fiának, Ferry Porschénak volt az alkotása. Ferry a háború utáni években autót szeretett volna magának, de nem talált megfelelőt, ezért épített egyet. Ebből a prototípusból alakult ki a későbbi Porsche 356-os. Az alkatrészek és a konstrukció java része a Volkswagentől jött, hiszen Ferry és az apja is dolgozott a hitleri KdF-Wagen (közismert néven: Bogár) megteremtésében. Így nem csoda, hogy az első szériagyártású Porsche valójában olyan volt, mint egy lapos karosszériás tuning-Bogár. A 356-os hamar sikeres lett. Bár az első autót kétüléses középmotorosnak tervezte, a következőnél már leghátulra tette a motort, mint a VW-ben, és megpróbált két plusz helyet is szorítani az utastérben, sikertelenül.
1959-ban Ferry fia, Butzi Porsche megalkotta az azóta autólegendává vált 911-es tanulmányautót, a Typ 754-et. Később jött az orrmotoros 928-as, amely elsőként próbált komolyan szakítani a farmotor-léghűtés-hátsókerékhajtás koncepciójával. Nem újdonság tehát, hogy a Porsche korábban is tervezett egy négyajtós, sportos-családi autót. Ehhez viszont ötven évet kellett várni, mígnem megszületett a nemrég bemutatott Panamera modell.



Szakítás a hagyománnyal

A Porsche részéről nagyon bátor lépés volt a Panamera, hiszen története során eddig mindig belebukott az orrmotoros sportautóiba. Hiába volt a maga nemében remek sportkocsi a 924-es, a 944-es, különösen a 968-as típus, mint orrmotoros Porschék nem állták meg a helyüket, és utód nélkül kipusztultak. Az ok igen egyszerű: a rajongók megszokták és elvárták, hogy egy Porsche a csomagtartóban hordja a motorját, amely természetesen bokszer. A gond viszont az volt, hogy pusztán a 911-es Porschék gyártásából nem igazán tudott megélni a gyár és a több ezer munkás. A kilencvenes évek közepére meglehetősen nehéz helyzetbe került a Porsche. A „mentőautó” a Boxster névre keresztelt kabrió volt, amely ugyan középmotoros, de szerencsére bokszer, és ami a lényeg, jóval olcsóbb volt, mint a 911-es, így hirtelen megint szélesebb réteg számára lett elérhető a márka.

Az 1996-ban bemutatott Boxster segítségével szépen megerősödött a Porsche, vérszemet kapott a sikereken, és 2002-ben egy kigyúrt és felhizlalt 911-esre hasonlító terepjárót is a piacra dobott Cayenne névvel.



Családi autó ötszáz lóerővel

Földöntúli élmény egy Porsche vezetése – állítják azok a szerencsés egyének, akiknek ebben az élményben részük volt. E cikk szerzője pályafutása során egyszer ült Porschében, egy agyonstrapált, 20 éves 928-ban. Még ha nem is a pilóta helyén, de így is maradandó élmény volt a kagylóülésben, kb. 10 centivel az aszfalt felett száguldani.

Az új Panamera három centiméter híján öt méter hosszú, nyolc centivel hosszabb az A6-os Audinál, de még az új Mercedes E osztályra is ráver csaknem öt centit. A Panamerán tipikus porschés stílusjegyek és formai megoldások köszönnek vissza. Hátulról sem nehéz megmondani, melyik gyárban rakták össze a modellt, ilyen széles vállakat kizárólag Porsche viselhet a hátsó kerekek felett, egyedül csak oldalról kell megbarátkozni a furcsa, négyajtós karosszériával.

A német mérnökök vért izzadtak, hogy az óriás súlyát a lehető legalacsonyabbra hozzák ki, és ezért, ahol csak lehetett, könnyűfémeket használtak. A motorháztető és az ajtók alja alumíniumból készült, az üvegek kerete, az ajtók felső része már magnézium. A motorházba a Cayenne átdolgozott és tökéletesített V8-asa került, 400 lóerővel, ez a Panamera S, és létezik ennek a motornak egy dupla turbóval levegőztetett változata 500 lóerővel, összkerékhajtással. A fékek kerámiatárcsákkal vannak ellátva, melyek segítségével a Panamera hét másodperc alatt megáll a 300 km/órás száguldásból.

A név eredete egyébként az ötvenes években gyártott Carrera Panamerica versenysorozathoz kötődik. Az alapmodell ára százezer euró körül mozog adóval és a bejegyzési költségekkel. Tessék tehát spórolni, néhány éven belül hátha sikerül összegyűjtenünk egy Zastava 10-esre, a Porsche Panamerát pedig kiakaszthatjuk a falra, poszterváltozatban.