Mélyvénás trombózis és visszérgyulladás

Sajnos nem tartozik a ritka betegségek közé, a mozgásszegény életmód elterjedése miatt előfordulása fokozatosan növekszik, az általa okozott halálozás úgyszintén. Statisztikai adatok szerint minden második mélyvénás trombózishoz társul kisebb-nagyobb tüdőembólia, csak sokszor észrevétlen marad. Nőkben a mélyvénás trombózis kétszer gyakoribb, mint férfiakban.

Vénás rendszer

A vénák (gyűjtőerek) az érrendszernek azon elemei, amelyek a szövetektől, szervektől a szív felé szállítják az elhasználódott, oxigénben szegény és széndioxidban dús vért. A vénás vér a szíven áthaladva a tüdőbe jut, ahol felfrissül, oxigénnel telítődik, míg a széndioxid kiürül belőle. A felfrissült vér azután a bal szívfél segítségével a verőereken át visszajut a szövetekig.
Az alsó végtagon két vénás rendszer található. Az egyik felületesen, a bőr alatt fut – ennek a kanyarulatos, göcsörtös tágulata a visszér. A másik vénás rendszer a mélyben, az izmok között fut végig. A két rendszer apró összeköttetéseken keresztül közlekedik egymással.
A vénákban ún. billentyűk vannak, amelyek a vér egyirányú áramlását szolgálják, azaz nem engedik, hogy a vér a gravitációs hatásoknak megfelelően visszafelé, a szívtől távolodva áramoljon bennük. A billentyűk jó záródása és a vázizmok ritmusos összehúzódása („izompumpa”) együttesen biztosítják a vér visszajuttatását a szívbe.

Trombózis és embólia

A trombózis azt jelenti, hogy a mélyvénákat vérrög (ún. trombus) zárja el. A vénákban kialakuló trombus tulajdonképpen megalvadt vér. Amennyiben ebből leszakad egy darabka, és tovasodródik a vérárammal, majd egy végartériában dugulást okoz, embóliáról beszélünk (pl. tüdőben, lépben, vesében, agyban, szemben).

Trombózisra hajlamosító tényezők

Leggyakrabban hosszan tartó ágyban fekvés, bénulás, ortopédiai műtét (gerinc, csípő, alsó végtag, fekvőgipsz), nőgyógyászati műtét vagy szülés után alakul ki mélyvénás trombózis, mert ezekben az esetekben a vénákban pang a vér, és könnyebben megalvad. Ezekben az esetekben a műtét illetve a sérülés után – megelőző céllal - véralvadásgátló kezelést szoktak alkalmazni. Mélyvénás trombózis tartós ülés (pl. hosszú repülőút) következményeként is előfordulhat.
Hajlamosít trombózisra a dohányzás, a terhesség, hormonális fogamzásgátló szedése, a túlsúly, a forró fürdők (szauna) és az idős kor. Felléphet öröklött hajlam talaján, illetve rosszindulatú daganatos betegséghez társulva is (pl. a tüdőrák kezdeti stádiumában néha ún. vándorló vénagyulladás figyelhető meg).

Tünetek

A mélyvénás trombózisok jelentős része jellegtelen tünetekkel kezdődik, ezért sokszor nehéz felismerni. Ilyen tünetmentes esetekben sajnos sokszor csak a szövődményként fellépő tüdőembólia hívja fel rá a figyelmet.
Tipikus esetben az érintett végtag fájdalmasan megduzzad, a bőr feszes, fénylő lesz, majd a későbbiekben a pangás következtében lilásan elszíneződik. A tünetekhez görcsös, feszítő vagy húzó fájdalom társulhat. Az érintett végtag általában hűvösebb tapintatú.

Diagnózis

Amennyiben felvetődik a mélyvénás trombózis gyanúja, ezt megerősítheti egy egyszerű vizsgálat: fekvő betegnél hajlított térd mellett a lábfejet bokában visszafeszítjük, azaz megnyújtjuk a lábikra izomzatát: trombózis esetén a lábszár izomzatában görcsös fájdalom lép fel. A legbiztosabb módszer viszont az ún. Doppler-vizsgálat, amely az ultrahanghullámok véráramról történő visszaverődésén alapszik – ezzel a vizuális információkon túl hangjelenségekkel is alátámasztott vizsgálattal igazolható vagy kizárható a trombózis. Vérvétellel is valószínűsíthető a trombózis, mert létezik olyan laboratóriumi paraméter, amelynek a szintje ilyenkor megemelkedik.

Néha nehéz elkülöníteni…

Néha gondot jelent a mélyvénás trombózis és a felszínes vénagyulladás egymástól való elkülönítése. A felszínes vénagyulladás a visszeresség szövődménye: a tágult visszeret vérrög zárja el, aminek következtében gyulladás lép fel, illetve ez a sorrend fordítva is bekövetkezhet.
A gyulladt visszér meleg, piros, fájdalmas kötegként tapintható.
Helyileg gyulladáscsökkentő készítményekkel (pl. Hepathrombin), borogatással (pl. 3% bórvíz) kezelhető és bizonyos esetekben a vér alvadékonyságát késleltető kezelés (pl. Aspirin 100, Parsedil, Ticlodix) is szükséges, nehogy a trombózis a mély vénák felé terjedjen tovább. Sokszor antibiotikumra és ún. venotonikumra (a vénák és a kapillárisok falát „erősítő”, azok kóros áteresztőképességét szabályozó készítmény (pl. Veneton, Detralex, Avaricon) is szükség lehet. A betegnek befáslizott lábbal kell közlekednie (ellentétben a mélyvénás trombózissal, ahol a tüdőembólia megelőzése céljából szigorú ágynyugalom szükséges). A gumírozott, elasztikus pólyát vagy gyógyharisnyát reggel, még az ágyban célszerű felhelyezni, a bokától a combtő felé indulva. Éjszakára nem célszerű alkalmazni.
Sok betegnél a sebészi megoldás vezet a legjobb eredményre, ami a kitágult érszakasz kiiktatásából és a keringésből való eltávolításából áll. Ilyenkor a combtőben ejtett metszésben megkeresik a felszínes gyűjtőereknek a mély vénás törzsbe való beömlését, és ezt a beömlést elkötve megakadályozzák, hogy a felszínes erek az ún. kollaterálisok segítségével idővel újra megerősödjenek és újra kitáguljanak. A legmodernebb technika a lézeres visszérműtét. További lehetőség injekcióval érelzáró anyag bejuttatása a kitágult vénákba (ún. szkleroterápia), ezt általában csak vékony, felületes kis vénákon alkalmazzák.

Kezelés

A mélyvénás trombózis kezelése kórházi bennfekvést igényel. Nagyon fontos a szigorú ágynyugalom és az azonnal elkezdett heparin-kezelés („vérritkítás”). A végtagot fel kell polcolni, és rugalmas pólyával kell körbetekerni, hogy megelőzzük a vérrög növekedését, annak leszakadását és az ezzel járó tüdőembóliát. Ezt a célt szolgálja a véralvadásgátló kezelés is (pl. Sintrom, Farin). Bizonyos esetben a vérrögöt sebészileg eltávolítják, vagy helyileg feloldják vérrögöt oldó injekciós készítménnyel.

Vénás elégtelenség és lábszárfekély

Mélyvénás trombózis után egy évvel a véna csak 15%-ban lesz ismét átjárható, 85%-ban az évek során krónikus vénás keringési elégtelenség fejlődik ki, ami az esetek egy kisebb részében többek között lábszárfekély (ulcus cruris) kialakulásához is vezet.
A mélyvénákat érintő elégtelenség esetén az „elhasznált” vér a felszínes vénákon keresztül vezetődik el, ám a többletmunka következtében ezek a vénák kitágulnak, bennük a billentyűk működése elégtelenné válik és kanyargós visszerek képződnek. A vénás pangás túlterheli a nyirokrendszert is, ezért az alsó végtag vizenyőssé, tésztatapintatúvá, tömöttebbé válik, a szövetek az ujjbenyomatot hosszabb időn át megtartják. Megduzzad a boka, a lábszár, sőt súlyosabb esetben még a comb is. A vizenyő, a szövetek feszülése rontja a bőr vérellátását, a csökkent szöveti anyagcsere (az érintett szövetekhez kevesebb oxigén és tápanyag jut, ugyanakkor a mérgező salakanyagok pedig felszaporodnak bennük) pedig megfelelő táptalajt teremt a különböző fertőzések számára. Súlyosabb esetben a vérellátási zavar következtében lábszárfekély (körülírt, különböző mélységű szövethiány) alakul ki, leggyakrabban a boka felett.

Ha már a vénás elégtelenség következtében kialakult egy fekély, nagyon fontos, hogy a sebet tisztán tartsuk, mert ez a szövethiány kiváló behatolási kaput jelenthet a baktériumok számára, így elsősorban orbánc (erysipelas) kialakulásához vezethet, de más kórokozók, mint pl. gombák is megtelepedhetnek ezekben a rossz vérellátású, váladékozó sebekben.
A lábszárfekély mellett a vénás pangás másik jellegzetes következménye az ekcéma, azaz a bőr krónikus, viszketéssel járó gyulladása. Ha ez mégis kialakul, helyileg kezelhető szteroidot (mellékvesekéreg-hormont) és antihisztamint tartalmazó kenőcsökkel kezelhető.