1800. január 11-én Komárom megyében, Szimőn született földműves szülők gyermekeként. A keresztségben az István nevet kapta. Az írást, olvasást faluja iskolájában tanulta, s azután tanulmányait a nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban folytatta. 1817-ben a Szent Benedek-rend növendékei közé lépett, és novíciusként Anianus (magyarosan Ányos) néven az 1818. évet már Pannonhalmán töltötte. Ez életének meghatározó lépése volt. Kezdete nemcsak tudományos pályájának, hanem egyénisége alakulásának, jelleme fejlődésének is. A rendíthetetlen hit, a tudomány szeretete, az emberi bajok iránti érzékenység, az önzetlen hazaszeretet, a tanári attitűd olyan vonások, amelyek Jedlik jellemében rendjének hagyományai mentén indultak fejlődésnek és erősödtek meg.
Először doktorátusa megszerzésével volt elfoglalva: 1821-ben tette le Pesten a szigorlatot matematikából és fizikából, 1822-ben filozófiából és történelemből. Huszonöt éves korában szentelték pappá, s a következő években Győrben tanított.
Harmincas éveit a pozsonyi akadémián töltötte: tanított, szertárat fejlesztett, kísérleteket végzett, nem politizált. Az 1834-es és 1835-ös év nyári tanítási szüneteiben szakmai tanulmányutakat tett Ausztriában. Pestre szeretett volna kerülni, az egyetem fizika tanszékére. Hosszadalmas pályázati procedúra után végül is 1840 márciusában kezdhette meg egyetemi tanári eloadásait Pesten. Az egyetem épületében, a fizikaszertár közvetlen szomszédságában kapott lakást. Kísérleteiről naponta aprólékos feljegyzéseket készített - ha éjszaka eszébe jutott egy ötlet, felkelt, átment a szertárba, hogy kipróbálja.
Pestre kerülése után egy évvel verbuválódott a Magyar Természettudományi Társulat. Jedlik az elsők között írta alá az ívet. Ugyanebben az évben, 1841-ben tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók első és második nagygyűlését, ennek a munkájába szintén azonnal bekapcsolódott. Két előadást is tartott: az egyikben a még Győrben feltalált s azóta továbbfejlesztett szódavízgyártó eljárását ismertette, a másikban elektromágneses jelenségeket mutatott be.
Jedlik Ányos fényképe 1850 körül
1844-ben hirdették ki a törvényt, amely szerint a magyar a közoktatás nyelve. Jedlik, akit az 1846/47-es tanévtől kezdve három évre dékánná választottak az egyetem bölcsészkarán, magyarul és e szavakkal szólt az évnyitóra összesereglett hallgatósághoz 1846-ban: "... Nincs egyéb hatalom tehát e földön, mint a tudományok varázsereje, melly mind egyeseknek, mind köztársaságoknak annyira óhajtott jóllétét eszközölhetné és biztosíthatná."
Hasonló, tanulásra buzdító szavakkal fordult a hallgatósághoz 1848 márciusában, de a józanságra intő beszéd ellentétes hatást váltott ki az ifjúságból. Az 1848/49-es tanévben Jedlik már nem tarthatott előadást az egyetemen, még a szertár kulcsát is elvették tőle.
A tanításban beállt kényszerszünetet Jedlik két dologra használta. Hazafias érzéseinek sugallatára beállt nemzetőrnek. Őrséget állt, árkot ásott, ott segített, ahol szükség volt rá. Megmaradó idejében egyetemi tankönyvének kéziratát rendezgette. Az első kötetnek, amelybe mechanika, hangtan és kémia került, a "Súlyos testek természettana" címet adta. A könyvet 1850-ben, saját költségén jelentette meg. Elkezdte a második részt is, de félbehagyta. Pannonhalmán, a Jedlik-hagyatékban őrzik azt a kőnyomatos jegyzetet, amelynek címe: "Jedlik Ányos: A súlytalanok természettana. Első szakasz: Fénytan." Hasonlóképp kéziratban maradt fenn többféle hőtanjegyzet, akárcsak a fénytan, 1851-ből, illetve még korábbról.
Jedliket ugyan visszavették az egyetemre, tarthatott újra - németül - előadásokat, de már szinte alig volt kinek. 1850-től kezdve a műszaki képzést leválasztották az egyetemről, az egyetemi Institutum Geometricumot az Ipartanodához csatolták.
Forgony
A forradalom előtti tudományos mozgalmak elhaltak, az egyesületek csak vegetáltak. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ig nem tartott nagygyűlést. Ezekben az években Jedlik a szertárban elmerülten kísérletezett: a Bunsen-elem javításán dolgozott, egyenáramú forgógépet fejlesztett, amellyel meghajtotta optikai rácsosztó gépét, rácsokat állított elő. Az 1855-ös párizsi kiállításra 100 elemes telepet küldött, de ezek a gondatlan szállításban, tárolásban összetörtek. 1856-ban Bécsben tartották vándorgyűlésüket a Német Természetvizsgálók, Jedlik elment és bemutatta a javított Bunsen-elemet, valamint az általa feltalált forgonyt.
Végül is az 1858-as év meghozta számára a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos elismerését: "Súlyos testek természettana" című egyetemi tankönyvét akadémiai nagyjutalommal tüntetik ki, őt magát pedig az 1858. december 15-i naggyűlésen az Akadémia rendes tagjává választják. Kutatási témáit maga választja meg, bár az Akadémia megbízásából is végez vizsgálatokat.
A hatvanas években már elismert tudós itthon, 1863/64-ben az egyetem rektora. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók újra megtartott vándorgyűlésein Jedlik általában jelen van és beszámol saját kutatásairól.
1863-tól kezdve tizenöt éven át volt tagja a Tanárvizsgáló Bizottságnak. Ő vizsgáztatta fizikából azokat, akik magyar középiskolában kívántak tanítani. Már Eötvös József a kultuszminiszter és az Akadémia elnöke, amikor Jedlik Ányost királyi tanácsosi címmel tüntették ki.
Mechanikus rezgéskeltő
1871 szeptemberében Jedlik tanulmányútra ment Németországba. Felkereste a híres és új egyetemeket, gyűjtötte a tapasztalatokat, hogy megtervezhesse itthon a legjobb előadótermet, a hozzá tartozó szertárat, előkészítő helyiséget, laboratóriumot. 1872-re készen voltak a tervek.
1873-ban a bécsi világkiállításon egy Siemens vezetésével működő bírálóbizottság a Haladás érmével tüntette ki Jedlik "villamfeszítő" berendezését (feszültségsokszorozóját).
1878-ban nyugdíjazását kérte, s a 78 éves professzor helyét a tanszék élén átvette a 30 éves Eötvös Loránd.
Jedlik Ányos nyugdíjas éveit Győrben, a rendházban töltötte. Itt is dolgozott, amennyire a szűk hely és fizikai állapota megengedte. 91 éves korában lett a megalakuló Mathematikai és Physikai Társulat 1. számú tagja.
1895. december 13-án, 95 éves korában halt meg.
A dinamó elv
Az elvet, melyet Siemens nevezett el így, az „öngerjesztés elvének” is hívják. Ezt Jedlik még az ötvenes években így fogalmazta meg:
Mi történnék, ha netalán jelentékeny villanyfolyam mi előtt más célra használtatnék, a delejek körül helyzett tekercseken végig vezettetnék? Ha ez a delejek erejét öregbítené, akkor a villanyfolyam is erősíttetnék, mi által a delejek ismét erősebbekké tétetnének, ezek pedig ismét erősebb villanyfolyamot adandnának, és így tovább, bizonyos határig!
A Jedlik által 1861-ben tervezett dinamo
Szénrudas, szabályozott ívlámpa
Csöves villámfeszítő
.jpg)
