Ezek a rúnák ómagyar rovások

Most a könyv 421. oldalán látható „rúnafeliratos” germán fibulapárt szeretném vallatóra fogni. Valójában a mellékelt leírás szerint: egy állatstílussal díszített nyolcgombos longobárd kengyelfibulapárról van szó (a 6. század közepéről), ami Bezenye–papréti sírlelet a Hansági Múzeumban. (Leltári száma: 50. 291 1. és 2.) Képe a (feltöltés alatti) Régészeti Gyűjtemény borítójáról: Leírása szerint: »Anyaga aranyozott öntött ezüst. A hátoldalon a tűlemezek mellett kétoldalt bekarcolt rúnaírás látható, az 1. sz. felirata jobbról: Godahild, balról Wunnia. A 2. számú felirata jobbról: Arsipada, balról Segun (áldás, jó egészség, lásd az aquincumi fibulánál) H.: 10,5 cm, SZ.: 6,5 cm, uo.« Az olvasat szerzője és a rúna értelmezése (személynév?) nincs megadva. A legnagyobb jóindulattal sem tudtam a megadott rúna olvasatokat az (elder-futhark.gif) rúnajeleivel hiánytalanul azonosítani...

Nem először fordul elő, amikor magyar rovásfeliratot (jobb híján) rúnafeliratnak minősítenek. Lásd csak a lippói orsógomb magyar nyelvű feliratát, amit Erdélyi István: Ulwotha esetleg Ulwothe gifd tu szöveggel gepida rúnának tartott. Nem helytálló a pietroasai nyakék Guten(e) Iowi hailag gót olvasata sem. De a Magyar Nemzeti Múzeumban a szabadbattyáni hun-kori ezüst övcsatot (10.1927) is hátoldali rúnajelekkel tartják nyilván. (Ezekről később.)

Próbáltam felvilágosítást kérni a mosonmagyaróvári múzeumtól, a fibulák leletkörülményéről, a rúnafeliratok meghatározásáról (választ nem kaptam).

A teljes írás itt olvasható