A globális átalakulás folyamata az első világháború alatt és után

„A lövészárokban szerzett tapasztalat az emberi érzékek egyik legmaradandóbb és legmódszeresebb megrázkódtatása volt, amely megszabadította az embert a civilizáció védőrétegeitől, és a meztelen, törékeny testét egyrészt az ipari modernitás pusztításai, másrészt a formátlan matéria káosza közé szorította.”

Tim Kendall, író, https://de.alphahistory.com/worldwar1/Zitate-totaler-Krieg/

Az első világháború egy nagy társadalmi olvasztótégely volt, mert lehetővé tette a 19. század második felében kialakuló technikai, technológiai, tudományos változások gyakorlati alkalmazását. De ugyanez vonatkozott az eszmei folyamatokra is: a nacionalizmus, kommunizmus, szociáldarvinizmus, a közgazdaságtan elvei, a politológiai elképzelések az elmélet világából a valóságba települhettek át a harcok következtében kialakuló változásoknak köszönhetően. A nyílt ellenségeskedések hátterében a háborús nyerészkedők pedig óriási üzleteket kötöttek egymással. Az így szerzett pénzzel a saját hatalmukat terjesztették ki és szilárdították tovább.

A háború a nagyhatalmak imperialista érdekütközései miatt tört ki. A frontokon több, mint 60 millió katona nézett egymással szembe, a férfiak 18 és 50 év közötti korosztálya. Az itt folyó harcokban vált gyakorlattá a géppuska, az aknavető használata, a repülők, tankok, messzire hordó lövegek, tengeralattjárók, torpedók alkalmazása, amelyek elképzelhetetlenül hatalmas károkat okoztak. Idővel a harci gázt is bevetették, a katonákat pedig folyamatosan kábították kávé, cigaretta, édességek, de drogok és fájdalomcsillapítók formájában is.

Az 1914 és 1918 közötti nagy háborút azért nevezik első világháborúnak, mivel világméretű konfliktussá vált, hiszen az európai nagyhatalmak gyarmatai is belesodródtak az összetűzésekbe, tehát Afrikát, a Közel-Keletet és Óceániát is érintette, de katonai vagy gazdasági következményeiben kiterjedt Ausztráliára és Amerikára is. Politikailag megváltoztatta az egész világrendet, mivel megerősítette az Európán kívüli hatalmak, az USA és Japán helyzetét, továbbá új válsággócokat hozott létre pl. a Közel- és Távol-Keleten. Tömegháborúként példátlan áldozatokat okozott emberi és anyagi értelemben, mivel bevetette az ipari forradalmak hadi és tudományos újításait.

Az első világháborúnak súlyos következményei voltak: milliók halála, éhínségek és járványok terjedése, a feketepiac kialakulása, egy vékony réteg háborús gazdagodása, a nők társadalmi szerepének újraértékelése, a globalizáció felgyorsulása, a régi társadalmi rendszerek további bomlasztása, birodalmak felbomlása, az infláció, az elközönyösödés és elmagányosodás beindítása, a tömegkultúra ellaposítása, az új világrend építésének megkezdése. A háborús válságok társadalmi elégedetlenségekhez vezetettek, amit a háttérerők a saját politikai céljaik megvalósítására használtak. Így születhettek szélsőséges jobb- vagy baloldali mozgalmak, amelyek döntő szerephez jutottak a továbbiakban.

„Már 1914 őszétől jelentkeztek a járványok és az élősdiek. Ezek a háború végéig pusztítottak, gyakran nagyobb számban, mint az ellenséges fegyverek. A fej- és ruhatetű mellett megszokottá lett a hastífusz, a kiütéses tífusz, a vérhas, a kolera, a malária és a "lövészárokláz", vagyis a gázödéma. Gyakran egész ezredek feküdtek lázasan, legyengülve. A védőoltás olykor betegebbé tette őket, mint a kórokozók. A tábori sterilizálás és a bőr fertőtlenítése nemegyszer illuzórikus volt. Igen sok oltás a durva, tisztítatlan vakcina mellékhatása miatt vagy a tisztátalan beadás következtében magas lázzal járt, illetve elfertőződött. Mindehhez hozzájárult a koplalás, amely leszerelésükig vagy a halálukig hű társul szegődött. A baka végső kiszolgáltatottságában rablásra vetemedett. Gyakran abból tartották fenn magukat, amit a megszállt polgári lakosságtól összeharácsoltak. Leveleikben szüntelenül csomagért könyörögnek hazulról.”

Szenti Tibor, Vér és pezsgő, https://mek.oszk.hu/08700/08715/html/

Az emberiség megsínylette az alultápláltság és a háború traumatikus hatásait, sokan haltak meg a háborút követő első években is, ezáltal váltak az emberek könnyebben manipulálhatóvá, ami a személyi kultuszok kialakítását tette lehetővé a világégés után. A háború óriási költségekkel járt, a hadviselő felek súlyosan eladósodtak, így tudtak a pénzügyi körök (háborús nyerészkedők) egyre jelentősebb befolyást gyakorolni a politikára. Az emberek bizonytalanságát fokozta a hatalmas infláció, a munkanélküliség, a létbizonytalanság. Ez gazdasági összeomlásokhoz vezetett, úgy a vesztes, de a győztes országokban is. Az így kialakított válságokat újfajta társadalomformálási folyamatok bevezetésére lehetett kihasználni.

Kulturális szempontból a háború egzisztenciális válságot hagyott maga után, a művészek és a háborút túlélők nem tudták feldolgozni az átélt embertelenségeket, brutalitásokat. A háború lerombolta a haladásba vetett hitet, és mély jelentésválsághoz vezetett. Így jelentek meg újfajta irodalmi-művészeti irányzatok, mint pl. a dadaizmus, expresszionizmus. A pacifista szemlélettel szemben megjelent a háború, a militarizmus dicsőítése. A győzelem vagy a vereség sok országban vált fontos politikai kérdéssé, formálta a közhangulatot és tette jelentőssé egyes országokban a militáns, katonai és félkatonai mozgalmakat.

A társadalmi következmények is elgondolkodtatóak, hiszen a sok szenvedés egy egész generációt traumatizált és tett társadalmilag gyökeretlenné. A férfiak elvesztése sok család gazdasági helyzetének romlásához és a szegénység fokozódásához vezetett. Sok veteránnak akadtak gazdasági nehézségei és súlyos pszichológiai problémákkal küzdöttek, mindez hozzájárult a háború utáni társadalom destabilizálódásához, és utat nyitott a politikai radikalizálódásnak.  A másik viselkedési forma is végletes volt, hiszen, akik anyagilag tehették, azok az élvezeteknek, a hedonizmusnak hódoltak, hogy felejtsék a borzalmakat.

A háború egyedül a technika és tudomány fejlődését ösztönözte „pozitív” értelemben. Azonban nem csupán a fegyverek váltak mind tökéletesebb gyilkoló gépekké a mérnöki tudás következtében. Új kommunikációs technológiák fejlődtek és a tömegmédia (újságok, plakátok, fényképek, film) széles körű elérhetősége lehetővé tette a pszichológiai hadviselés, valamint a propaganda térnyerését. A háború után a mozi és a rádió kapott egyre nagyobb teret. Megnőtt az optikai és precíziós műszerek szerepe. Az első világháború kihatott a pszichológiai traumák, például a háborús neurózis kutatásához, ami hozzájárult jóval később a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) meghatározásához. A lelki megterhelések a pszichotechnikai tesztek bevezetéséhez vezettek. A szociológia számára a háborúnak mélyreható hatásai voltak, a feminizmus és a társadalmi feszültségek terjedésétől kezdve a nők új szerepén át a megrendült lakosság számára nyújtott háborús jóléti ellátás megjelenéséig (az özvegyek, árvák, hadirokkantak segítése). A filozófiában a háborús tapasztalat kérdéseket vetett fel a szenvedés jelentésével, az emberi természettel, az ipar és technológia társadalomformáló erejével kapcsolatban. Befolyásolta új gondolkodásmódok, például az egzisztencialista filozófia megjelenését. A háború folyamán szerzett testi sérülések főleg a sebészet fejlődését és a protézisek alkalmazását serkentette.

Az emberek az első világégést követően egy teljesen új világban találták magukat. A boldog békeidők végleg eltűntek. A kapitalista, profithajhász szemlélet és gazdálkodás bedarálta a régi életformát, az emberiség pedig az önellátás helyett az állami rendszerek, szolgáltatások (pl. hadsereg, pártrendszer, egészségügyi és szociális hálózat, oktatás, jogrendszer, fogyasztói rendszer stb.) függősége alá került.

"Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet."

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… (részlet, 1914 novembere)