A légi hadviselés fejlődése az I. világháború folyamán

A görög mondavilágból ismert Daidalosz és Ikarusz mellet számos mesehős létezik még, akik a levegő urai lettek a képzelet világában. Pegazus a szárnyas ló, vagy a repülő táltos ló birtoklása minden valamire való hős álma lehetett. Ez utóbbi egy mágikus ló a magyar népmesékből, mondákból, amely képes repülni, és segíti gazdáját a kalandjaiban. Meg kell említeni a tüzet okádó, repülő sárkányokat, akik egy térség rettegett urai voltak, és akiket szűz lányok feláldozásával igyekeztek féken tartani. A sárkányok befogása a modern fantasy történetek és filmek visszatérő eleme. A felsorolás hosszúra nyúlhatna, de még egy példát szeretnék megemlíteni, a Védákban olvashatunk ősi űrhajókról, a vimanákról.

A harci céllal bevetendő repülő alkalmatosságok gondolata és leírása az újkorban jelenik meg az irodalomban. Gulliver laputai utazása során pl. erről olvashatunk: „Két módja van a királynak, engedelmességre bírni a népet, ha valamelyik város fellázad vagy megtagadja az adót. A szelídebbik eljárás az, hogy a fellázadt város fölé emelik a [repülő] szigetet, nem mozdulnak onnan, mire az illető városra nem süt a nap, nem esik az eső, a lakókat elárasztja a piszok, megfertőzi a betegség. Ha a felkelés nagyobb méretű, egyidejűleg köveket is dobálnak le rájuk felülről, ami elől csak pincékbe és barlangokba lehet elbújni, míg a házak tetejét összerombolják a kövek. Végre, ha még tovább makacskodnak, vagy bujtogatják a népet: akkor az utolsó ráció következik: az egész szigetet ráejtik a városra, amit ez pillanat alatt emberestül, házastul porrá zúz.” J. Swift, Gulliver utazásai, ford.: Karinthy Frigyes, 88. old.   https://mek.oszk.hu/08300/08351/pdf /08351.pdf
Andersen A gonosz herceg c. művében így ír hatalmaskodó, kegyetlenkedő hőséről: „építsenek egy csodálatos hajót, amely a levegőben repülhet;… ezt ezernyi szem borította, de minden szem egy puska csöve volt. A herceg a hajó közepén ült, és csak egy rugót kellett megérintenie, hogy ezernyi golyó repüljön ki minden irányba, miközben azokat azonnal újratöltötték”.

A történelemben nagyon sok találmány, újítás hátterében a katonai előny megszerzésének a gondolata rejlett, rejlik ma is. A reneszánsz korában alkotó Leonardo da Vinci nem csak tankokat, de repülő szerkezeteket is tervezett. A modern repülés létrehozásához azonban még évszázadokra volt szükség. A repülés megvalósításához ki kellett ismerni a felhajtóerőt, a szárnyak dinamikus reakcióját, a gépek irányíthatóságát stb. Emellett a repülőgépek meghajtásához és katonai bevetéséhez elegendő teljesítményt biztosító, abszolút megbízható motorokra is szükség volt. De az ember levegőbe emelkedésének gyakorlata először más utakat talált magának.

Az ókorban a kínaiak hatalmas papírsárkányokat alkalmaztak egy-egy ember levegőbe emeléséhez, katonai célzattal, vagyis az ellenség hadrendjének és nagyságának megfigyeléséhez. Több száz évvel később a Montgolfier testvérek végezték el az első sikeres, hőlégballonos repülést 1783-ban. 1794-ben az osztrákok és a franciák közötti fleurusi csatában a franciák már katonai célzattal használták a léghajót, úgyszintén, mint a kínaiak az ókorban, az ellenség mozgásának megfigyelésére. 1849 nyarán hajtotta végre az osztrák hadsereg az első légitámadást, Velence ellen, léggömb-bombák segítségével. Az amerikai polgárháborúban az északiak, de a déliek is alkalmaztak hőlégballonokat, főleg csak megfigyelési céllal.

A 19. század közepén jelentek meg az első vitorlásrepülők. Az angol George Cayley vitorlázó repülőgépe 1853-ban emelkedett föl sikeresen a levegőbe. Ezzel alapozta meg a modern repülés fejlődését. Az 1870-es évektől kezdve a német Otto Lilienthal már a szárnytervezés kérdésével foglalkozhatott elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ő a madarak repülését utánzó siklórepülőket tervezett és készített. Nevéhez köthető az első irányítható vitorlázórepülés is. A 19. század végén indul meg a kormányozható léghajók tervezése, pl. a keszthelyi Schwarz Dávid (1897) és a német Ferdinand von Zeppelin gróf részéről. Ezzel párhuzamosan kezdődött el a súlyos gőzgépekkel való próbálkozás is. Az orosz Alekszandr Mozsajszkij (1884), a francia Clément Ader (1890), az angol Hiram Maxim (1894) csupán a földről elrugaszkodó gépeik indítására voltak képesek a nagy súly miatt, ugyanis egyik repülő sem volt képes folyamatos vagy irányítható repülésre.

A belsőégésű motorok feltalálása viszont új lendületet hozott a repülés megvalósítása terén. A 20. század elején a Wright fivérek bizonyították be, hogy a levegőnél nehezebb repülőgépekkel kapcsolatos technikai problémák leküzdhetők. Az első motoros repülés 1903. december 17-én történt az USA-beli, észak-karolinai Kitty Hawkban. Ez Orville és Wilbur Wright nevéhez fűződik. A polgári repülés mellett ezzel azonnal fejlődni kezdett a katonai is.

A 19. század végén és a 20. század elején élő békeszerető aktivisták megérezték a levegőből történő támadások veszélyét, így az 1899-es és 1907-es hágai nemzetközi konferenciákon, amelyeknek célja az általános béke megőrzése volt, már szóba került a ballonokból történő lövedékek és robbanóanyagok kilövésének, ledobásának betiltása, de igazi áttörésre nem került sor. 1908-ban jelent meg H. G. Wells légi csatákról szóló regénye, amelyben egy szinte látomásos forgatókönyvet vázolt fel korának gyorsan fejlődő repülési forradalmával foglalkozva. Ebben egy disztópikus jövőképet ír le, amelyben a léghajók és repülőgépek kulcsszerepet játszanak egy globális háborúban. Wells ebben a művében a repülés hadászatra valamint a globális politikára gyakorolt ​​hatásáról elmélkedik.

A motoros repülőgépek katonai célzattal történő alkalmazása már pár évvel az első sikeres repülés után (1903) megkezdődött. 1910-ben, az USA-ban két úttörő kísérletet hajtottak végre. Az első a repülőgépről történő lövés volt, a második egy cirkálóra szerelt platformról való sikeres felszállás. 1911-ben sikerült a hadihajón való landolás is. Ugyanebben az évben már élesben is bevetettek repülőgépeket, méghozzá az olasz-török háborúban, amelyben az olaszok a törökök líbiai hadállásait bombázták. Az 1912-ben kitört Balkán háborúkban a szerbek, bolgárok és görögök is használtak repülőgépeket.

Az 1. világháború kitörése azután hatalmas teret biztosított a légi hadviselés kiteljesedésének. Andersen gonosz hercegének borzasztó vágyai a megvalósulás útjára léphettek. Ebben az írásban nem a különféle repülőgéptípusok fejlődését akarom bemutatni, hanem a harcok kezdetén jelentkező szervezeti és intézményi gondokra szeretnék utalni. A katonai repülés terén számos gyakorlati kérdést kellett megoldani, amelyek a valódi helyzetek, a harci cselekmények során tudtak csupán a felszínre kerülni. Például kiderült, hogy különböző fajta repülőkre van szükség felderítésnél, bombázásnál vagy az ellenféllel folytatott légi össze-csapásokban (vadászrepülőgépek). Meg kellet oldani a hatékonyabb lövési és célzási körülményeket. Így született meg a repülőkre szerelt szinkronizált géppuska. Megindult a földi, légelhárítási eszközök, fegyverek fejlesztése. Például a Zeppelinekhez hasonló léghajók ellen találták ki a gyújtólövedékeket. Meg kellett szervezni a légierők külön fegyvernemként való kialakítását, továbbá a többi fegyvernemmel való összehangolását, főleg a szárazföldi támadások támogatásaként. A légierő és a haditengerészet együttműködése is beindult, pl. a britek rendelkeztek 1918-ban az első repülőgép hordozó hajóval. Elkezdődött a légi hadviselés taktikai és stratégiai kérdéseinek elméleti és gyakorlati kidolgozása. Ezen felül a pilóták hőstetteit katonai propagandára használták. A repülés hadi célzatú bevetése jelentős geopolitikai változásokat hozott. Az 1. világháborútól kezdődően már a légtér védelme is fontossá vált, ami majd a 2. világháború során vezet oda, hogy a katonai konfliktusokban nem érintett országokat is megtámadnak a hadviselő felek a légtér biztosítása miatt, mert 1939-re a repülőgépek berepülési hatótávolsága jelentős mértékben növekedett.

Az első világháború kezdetén még a katonai felderítés volt a repülőgépek bevetésének fő célja, később egyre inkább a légi támadás és védekezés került előtérbe. A pilóták egyéni, hősi, fegyveres akcióit a mindinkább megtervezett légitámadások vették át. A háború vége felé már repülőrajok támadtak az ellenségre. Bár a légi hadviselés jelentős volt a nagy háború során, mégsem szabad túlbecsülni e harci forma jellegét, hiszen a képzett pilóták hiánya és a repülőgépek technikai korlátai még igencsak meghatározó tényezők voltak ebben a világméretű összetűzésben. Az viszont egyértelmű, hogy a kiterjedt háborús tapasztalat, a kutatás és hadi fejlesztés megalapozta a háború utáni légiközlekedés katonai és polgári iparát, továbbá előrevetítette a repülőgépek és a légtér jelentőségét a modern hadviselésben. A légi hadviselés is (az egészségügy, modern fegyverek, a vegyipar stb. mellett) teljesen átírta a nagy háború során a korábbi berögzült elgondolásokat és mechanizmusokat, úgy a katonai, mint a polgári életben.