Amit megélünk, hatással van ránk

Sokak viselkedése a mindennapi életben és a politikumban is, azt is a felszínre hozta, hogy megérdezzük önmagunktól, hogy mentálisan egészségesek-e azok, akik körülvesznek bennünket, akik a nevükben döntéseket hoznak. Tudjuk azt, hogy vannak, akik könnyebben, vannak akik nehezebben bírkóznak meg a helyzetükkel, a megpróbáltatásokkal, a felelősséggel ami részesül jutott nekik, vagy éppen megrészegülve a hatalomtól a lelkiállapotuk félrecsusszan, felszínre hozva a mentális problémáikat. Minden esetre, minden társadalom számára, így a miénknek is, fontos a mentális egészség kérdése, a jólléti állapot, amiben él és dolgozik, amiben felneveli gyermekeit. Az, aki figyelemmel kiséri a történéséket, láthatta és olvashatta, hogy a szakemberek, pszichiáterek és pszichológusok többször is felhívták a figyelmet a mentális egészség kérdésére. Pl. Vajdaságban, 11. alkalommal rendezték meg október folyamán a Mentális egészség fesztiválját, az újvidéki székhelyű Vajdasági Közegészségügyi Intézet szervezésében, október 10-e,  a Mentális egészség világnapja alkalmából. Szlogenként, nagyon is aktuális gondolatot választottak az idén, a „Szabadság, biztonság és mentális egészség”, és „Biztonságban egy bizonytalan világban”. Rátappintottak a lényegre.

Sajnos, pontos adatok nincsenek azzal kapcsolatosan, hogy a lakosság hány százalékának van valamilyen mentális problémája, de olyan adatok keringenek a szakmai körökben, hogy Szerbia lakosságának kb. egynegyede tekintehtő pszichológiailag sebezhetőnek, és emellett minden 6. lakosnak olyan rendellenessége van, amely valamilyen pillanatban szakmai figyelmet, és segítséget érdemelne. Az is tény, hogy sokan vannak, akik valamilyen mentális problémával küzdenek és nem fordulnak segítségért. Ezeknek az embereknek csak 1/3-a fordul szakemberhez, és tény az is, hogy a felnőtt lakosság több mint 10%-a hónapokig, sőt évekig szed nyugtatót (a gyógyszerészeti szigorítások ellenére), anélkül, hogy pszichiáterhez fordult volna. Egyszóval, a mentális egészséget, az életkörülményeink, a társadalom eseményei, és annak a tudata, hogy a helyzet nehezen változtatható, alapjában megingatták.

A mentális egészség hiányának gyökerei mélyre nyúlnak, de az elmúlt két esztendő eseményei csak súlyosbították. Ezt egy 2022-ben végzett kutatás is alátámasztja. Véleményem szerint, ha 2026-ban is elvégezték volna, sokkal fekettébb lenne a kép. De a problémák sorrendisége is másként nézne ki. Például, a kutatásban részt vevők számára a legnagyobb problémát az érzelmi problémák jelentették, ezt követi a munkanélküliség, a trauma, a stressz, az elidegenedés, a munkahelyi problémák, a munkahely elvesztése, szerelmi problémák és a szakítás, a szenvedélybetegségek, a viták, a szeretett személy halála, a gyász, a válás, a félelem, a szegénység, de ott vannak az alkoholizmus, az erőszak, a gyerekekkel kapcsolatos problémák, rossz családi kapcsolatok, munkahelyi gondok, mint pl. a mobbing, az agresszivitás, az elszigeteltség, a betegség, a tehetetlenség, a diszkrimináció, és ott volt a koronavírus is. Ez a kutatás azt is kimutatta, hogy a szerb állampolgárok 18,4%-nál vannak klinikailag jelentős panaszai, amelyek legalább egy rendellenesség tüneteihez tartoznak. Lássuk, milyen rendellenességek is ezek. Pl. a polgárok 21,6 százalékánál rögeszmés-kényszeres tüneteket jegyeztek fel; 15,6 százaléka depresszióval; 10,8 százaléka traumatikus élményekkel és étkezési zavarokkal küzd. 10,6 %-a a szomatizáció tüneteivel küzd, 8,8 %-nál étkezési zavar van lejegyezve, 7,2 százalékuknál szorongást diagnosztizáltak, 2,3 százalékuk pszichotikus zavarokkal, 1,8 százalékuk pedig disszociatív gondolati tünetekkel küzdött akkor.

Véleményem szerint, a közeljövőben fokozottan oda kell figyelni erre a kérdésre, mert a mentális egészség, és a jóllét, amire mindannyiunknak szüksége van, egymással összefüggő kérdések. Nagyobb támogatást és odafigyelést igényelnek, jól átgondolt szakpolitikai döntésekre és intézkedésekre van szükség, mert a mentális egészséget és a jóllétet különböző területeken kell biztosítani. Elsősorban az oktatásban, az egészségügyben, a foglalkoztatás terén, a társadalmi elfogadás és befogadás terén, de a szegénység leküzdésére irányuló erőfeszítések terén is. Mindezt azért, hogy elinduljunk a társadalmi gyógyulás útján, egy egészségesebb, kevésbé megosztott társadolom és mindenki számára élhetőbb, stimuláló, támogató életkörülmények, a mindenki számára szükséges jóllét felé.