Az emberiesség egyik alapfeltétele - az altruizmus

Háborúk, földrengések, tűzesetek sorozata sújt bennünket. Vannak, akik tevékenyésükkel hozzájárulnak a pusztításhoz, de szerencsére, vannak olyanok is akik, esetleg saját kárukra is, segítséget nyújtanak, mentik az áldozatokat, oltsák a tüzet, tisztítják a romokat, több ezer kilométert is megtéve mások segítségére sietnek. Ezekre az emberekre mondjuk, hogy altruisták.

A kifejezést, Auguste Comte francia filozófus-szociológus hozta életre, alkotta meg és tette ismerté, 1830 körül. Pozitivista filozófusként az önzés, az egoizumus ellentéteként, megalkotta a francia altruisme szóbol az altruizmust. Számomra is éredekes a magyar nyelvbe nemzetközi szakszóként bekerült kifejezés nyelvi gyökereinek magyarázata, amelyik így szól: „Közvetlenül a francia autrui („mások”, „más emberek”) szóból formálta meg. Ez az ófrancia autre („más”) szón keresztül végső soron a latin alter („más”, „másik”) szóra, illetve annak részes határozói alakjára, az alteri szóra („másnak”, „mások számára”) vezethető vissza.” – írja a Magyar Katolikus Lexikon.

Az altruzimus szót Comte arra a morális elvre és magatartásra használta, melynek lényege, hogy az egyén saját érdekeit háttérbe szorítva, önzetlenül mások javára és a közösség érdekében cselekszik-  írja tovább a lexikonban.

Az interneten rákeresve a magyarázatok között van az is, amelyet a Fejér Megyei Pedagógia Szakszolgálat honlapján olvastam az „alapfogalmak” címszó alatt, és az altruizmust „az ember és számos más faj egyik ősi inditéka, elsődleges érzelem, ami mind az egyénben, mind a közösségben jelentkező erőszak ellensúlyozásának szolgálatába állítható.” Motivációs állapot is, melynek cálja, hogy segítünk másnak, és mivel önjutalmazó motivációs állapot is, döntő jelentőségű lehet a közösség légkörének megváltoztatásában, mert egy-egy csoport gondolkodásmódját, az altruista attitűd, beállítódottság, természetes úton a helyes irányba tereli. Emellett arra készteti a csoportot, hogy megtalálják az alkalmakat az altruista cselekedetek végrehajtására. Amit még fel lehet használni a nevelésben is, hogy az altruizmus csoportépítú hatású is, mert példát mutat a többi csoporttagnak. Így a csoportépítésben olyan célokat és feladatokat kellene felállítani, amelyek ösztönzik az altruista magatartást. És persze, saját viselkedésünkkel is modellt kell nyújtanunk a segítő, önzetlen viselkedés terén.

Ha tisztán a pszichológiai oldalról szemléljük az altruizmust, akkor a megfogalmazás pontosul, mert „olyan önzetlen viselkedést jelent, amely során egy egyén anélkül segít egy másik emberen, hogy abból bármilyen külső jutalmat, elismerést vagy anyagi előnyt várna – miközben a cselekedetnek gyakran valós költségei (idő, energia, pénz vagy akár veszély) vannak a segítő számára.” – olvashatjuk az Interneten az altruizmus kapcsán.

A pszichológiai kutatókat, többek között az is érdekelte, hogy miért is segítünk, melyek azok a pszichológiai tényezők, amelyek kiváltják az altruista magatartást. A pszichológiai tényezők között vannak belső és külső tényezők is, mint amilyen pl. az ún. Warm-glow hatás, a „meleg ragyogás”, amikor is a segítő viselkedés az agy jutalmazási központját aktiválja, amikor is az agy dopamint és oxitocint (ún. boldogsághormonokat” termel), ami kellemes, boldog érzéssel tölti el a segítőt. De vannak külső tényezők is, mint pl. a társadalmi normák közül a az ún. „viszonzás normája”, amikor is ha segítünk valakinek, elvárjuk, hogy később az, amikor nekünk szükségünk van rá, viszonozza, vagy a társadalom visszaadja nekünk. De vannak íratlan szabályok is, mint pl. a társadalmi felelősség normája, ami szerint segíteni kell azokon, akik rászorulnak, elsősorban a gyerekeknek, időseknek, betegeknek, függetlenül attól, hogy a jövőben viszonozzák-e nekünk.

Sajnos, a segítő vislekedés, az altruizmus kapcsán, a felszínre került az a gyakori a modern emberi viselkedés, hogy nyílvánvaló vészhelyzet esetén, pl. a járdán fekvő ember, síró kisgyerek, stb. esetében nem nyújtanak az emberek segítséget, annak ellenére, hogy emberek százai mennek el a személy mellett. A szociálpszichológiában ezt „járókelő-effektusnak” (bystander effect) nevezték el. Pszichológiai kísérletek bizonyították, ezt a tényt, miszerint minél többen tanúi egy vészhelyzetnek, annál kisebb az esélye, hogy valaki segíteni fog. Ennek oka a felelősség megoszlása: mindenki azt hiszi, hogy majd valaki más közbelép, vagy ha senki sem mozdul, akkor a helyzet nem is olyan súlyos - olvashatjuk erről a magyarázatot. De vannak a nemsegítéssel kapcsolatosan olyan evolúciós biológiai elméletek is, amelyek feltételezik hogy azoknál az egyéneknél akikre nem jellemző az önzetlenség és áldozatkészség, egy ún. önző gén található.

Az altruizmushoz visszatérve, ismert tény, hogy ez a magatartás nem egyedülálló az emberi fajra nézve. Más állatfajoknál is fellelhető az altruista viselkedés, beleértve a nem emlősöket is. Ezt a tényt, az altruizmus evolúciós magyarázata erősíti meg, az, hogy az egyének hajlamosak segíteni azokon, akikkel genetikailag rokonok, mivel ez elősegíti a közös gének túlélését.

Akiben esetleg felébredt az érdeklődés az altruizmus kérdésével kapcsolatosan, a figyelmébe ajánlunk néhány pszichológiai elméletet is, amely arra keresi keresi a magyarázatot, hogy mi készteti, mi motiválja az embereket, hogy önzetlenül segítsenek. Az első a Daniel Batson által megfogalmazott Empátia-altruizmus hiptézis, amely szerint létezik valódi altruizmus és ennek a kulcsa az empátia, az átérzés. A másik altruista motivációs elméletet Robert Cialdini alkotta meg, és amelyet Negatív állapotcsökkentési modellnek nevezett el. Ez a magyarázat egy önzöbb, egoisztikusabb magyarázatnak számít, és szerinte, ha valakit látunk, hogy szenved, az bennünk is rossz érzést, stresszt, bűntudatot ébreszt, és azért segítünk, hogy a saját kellemetlen érzéseinket és belső feszültségünket csökkentsük. Egy harmadik elmélet szerint, amit Társas cserelméletnek neveznek, az ember a segítségnyújtás előtt, tudat alatt egy gyors költség-haszon elemzést végez, és akkor segít, ha a cselkedet „haszna” a jóleső érzés, a társadalmi elismerés vagy a bűntudat elkerülése, meghaladja annak a költségeit. De bármi is mozgatja az embert az altruizmusra, az emberség, és emberiség alappillére.

Források:

1. https://lexikon.katolikus.hu/A/altruizmus.html
2. https://barankovics.hu/hogyan-alakult-ki-az-altruizmus/
3. AI összefoglaló- az altruizmus a pszichológiában; az altruizmus kifejezés eredete;
4. https://fejermepsz.hu/hasznos-informaciok/jo-gyakorlatok/alapfogalmak/