Magyar vonatkozású személynevek a sajkások körében

Hosszú, könnyű és gyors csónakjaikon indultak támadásra. A magyar királyok, majd az osztrák császárok szolgálatában álltak, és egészen a tizenkilencedik század hetvenes éveiig szervezetileg is különállóak voltak. Helységeik Bácska délkeleti részén, a Tisza folyó torkolatvidékén helyezkedtek el.

Az újvidéki Délszláv Nyelvek Intézetének munkatársai tizennyolcadik és tizenkilencedik századi egyházi anyakönyvek adatai alapján feldolgozták a Sajkás-vidék személyneveit, pontosabban vezetékneveit. A névanyag zöme szláv eredetűnek bizonyult, azonban egynéhány olyan név is akad benne, amely minden bizonnyal magyar köznévből, illetőleg magyar helységnévből jött létre. Ez a jelenség arra utal, hogy a sajkások közé olykor magyarok vagy magyarlakta vidékről valók is bekerültek.

A Sajkás-vidék szerb lakosságának magyar köznévi eredetű személynevei közt a legtöbb foglalkozással vagy tisztséggel van kapcsolatban. A Sabov, Sabovljev névben a magyar szabó főnév ismerhető fel, a Sakačević a magyar szakács szónak a származéka, a Biroš név a béres főnévre vezethető vissza. A tisztségre vonatkozó személynevek közül megemlíthető a Vajdov (a magyar vajda főnév származéka), az Eškutov (a magyar esküdt köznév ismerhető fel benne), az Adnađev, Hadnađev, Adnađ (mindhárom a hadnagy katonai rendfokozattal van összefüggésben). Szintén magyar köznévi eredetű szerb személynév a Buzar, Buzarev (a magyar búza főnévre vezethető vissza), a Rablo (nem nehéz felismerni benne a rabló szót), továbbá a Kurucin, Kurucić, Kurucki (ezek a személynevek a kuruc főnév származékai) stb.

A sajkások körében számos vezetéknév magyar helységnévből lett. Leginkább környékbeli, bácskai és bánáti helységnevek alakultak át személynévvé: Martonoški, Martinoški (a Kanizsa melletti Martonossal vannak összefüggésben), Sentomašin, Sentomaški (ezekben a nevekben viszont a délbácskai Szenttamás neve ismerhető fel, egyúttal arról tanúskodva, hogy régebben maguk a szerbek is ezen a néven emlegették a később hivatalosan Srbobrannak nevezett kisvárost), Temerinac (nyilvánvalóan Temerinre utal ez a név), Moholac (ez pedig Mohollal kapcsolatos, nem Mollal, ahogyan a szerbek ezt a Tisza menti helységet nevezik), Ludoški (a Ludasi-tó partján levő Ludas falura utal), Bogoroški (a Zenta határában fekvő Bogarasra vonatkozik), Feldvarski, Feldvarčanin, Veudvarski (mindhárom név a magyar Földvár származéka, valószínűleg Bácsföldváré, esetleg Dunaföldváré). Szintén közeli helység nevével van összefüggésben a Segedinac, Segedinčev (Szeged városáéval), a Nadlakić, Nadlacić, Nadlački (a román–magyar határon levő Nagylak helységével) stb.

Egyéb magyar helységnévvel van kapcsolatban a Doroški, Dormoški, a Sečanski, Sečujac, a Šiklovan, Šiklovar, a Sentivančev, az Adonić, a Salončanin személynév. Az első kettőben a Komárom megyei Dorog nevét ismerhetjük fel, a harmadikban és a negyedikben az egykori Zemplén vármegyében fekvő Gálszécs nevét, a következő kettőben a Baranya megyei Siklósét, a hetedikben a Csongrád megyei Újszentivánét vagy a Fejér megyei Alsószentivánét, a nyolcadikban a Fejér megyei Adonyét, és az utolsóban a Romániában levő Nagyszalontáét.

Némelyik nevet viszonylag nehezebb azonosítani. A Dudvarski a Hajdú-Bihar megyei Nádudvarra utal, a Tebejac a bánáti Ittabére, a Kiždobranski pedig a kárpátaljai Kisdobronyra.