Tranzakcionista szemlélet a világpolitikában

Jelenleg nehéz megjósolni az esetleges irányváltásokat, de úgy tűnik, talán a blokkosodásnak van a legnagyobb valószínűsége. Az utóbbi hetek eseményei is azt mutatják, hogy az Egyesült Államok és Kína intézményesített versengése nem várt fordulatokkal teli jövőt vetít elénk. A globális gazdaság szoros összekapcsolódásai és függőségei miatt nem lehet egy olyan tisztán elhatárolható geopolitikai és geoökonómiai szembenállásról beszélni, mint amilyen korábban a hidegháború időszakát jellemezte. Az amerikai elnök a hivatalba lépése után azonnal megkezdte beváltani a kampányban tett ígéreteit. A stratégiai irányvonalat szemmel láthatóan egy realista-tranzakcionista elképzelés vezényli. A tranzakcionista szemlélet a világpolitikában olyan megközelítést jelent, amely az államok közötti kapcsolatokat elsősorban kölcsönös előnyökön, konkrét „üzleteken” vagy cseréken keresztül értelmezi, nem pedig elvi, ideológiai vagy hosszú távú stratégiai szövetségek alapján.

Korábban arról szóltak az elemzések, hogy Trump majd inkább a nemzetállam Amerika érdekeit fogja előtérbe helyezni. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy ez Washington részéről a világpolitikában a vezető szerepről történő lemondással járna. Az irányzat külpolitikai ismérve lesz a jelek szerint, hogy Washington ugyan talán valóban nem kezdeményez új fegyveres konfliktusokat, viszont katonai erejével világossá teszi a kihívók számára, hogy az amerikai békepolitika az erőn, nem pedig bármiféle gyengeségen alapszik. 

A világgazdasággal kapcsolatos elemzések többsége az USA és Kína kapcsolatait egymás közötti viszonyait vizsgálja. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy van egy harmadik esélyes is, illetve hosszabb távon egyéb titkos favoritok is vannak. A trendek alapján egyáltalán nem kizárható fejlemény, hogy a 21. század „nyertese” India lesz majd. Narendra Modi indiai miniszterelnök még az év elején arra kérte az állampolgárokat, hogy ne vásároljanak külföldi gyártmányú termékeket, helyette helyi termékeket vásároljanak. A kormányfő nagyszabású önellátási kampányt jelentett be, amit azzal indokolt, hogy India és az Amerikai Egyesült Államokkal kereskedelmi kapcsolatai jelentősen megromlottak. Az amerikai elnök 50 százalékos vámot vetett ki az importált indiai árukra, Modi pedig erre válaszul az Indiában gyártott áruk használatát szorgalmazta. Kampányokat indítottak az Indiában rendkívül népszerű amerikai márkák, köztük a McDonald’s, és a Pepsi bojkottjára. India ma már a világ legnépesebb országa. A mintegy 1,4 milliárd fős lakossága jelentős piacot jelent az amerikai termékek számára. Az amerikai online kiskereskedő, az Amazon weboldalán vásárolnak sokan. Az elmúlt években az amerikai márkák jelenléte már India kisebb városaiban, és a településeken, falvakban is egyre erőteljesebb lett.

Az, hogy a hatalmi és politikai befolyás gazdasági eszközökkel is növelhető, nem egy modern kori felismerés. A kereskedelem olyan meghatározó emberi tevékenység, ami történelmünket is alakítja. Nem újkori jelenségről van szó. A XVI. század második felében és a XVII. század elején született meg a merkantilizmus elmélete. Abban az időben az ismert világ fejlettebb részein a kereskedelem vált egy olyan vonzó tevékenységgé, amelyért a világ minden nemzete versengeni kezdett. Az elnevezés a latin mercator – merkátor szóból származik, ami kereskedőt jelent. A Velencei köztársasághoz hasonló élénk kereskedelmet folytató városállamok szemlélete és életfilozófiája alapján, illetve azok jelentős sikerei láttán, az akkori kor haladó szellemű gondolkodói a kereskedelemben látták a katonai befolyás és a társadalmi hatékonyság alapvető forrását. A stratégák már akkor is jól tudták, és ma is a nagyhatalmak katonai doktrínái fontos részét képezi az elv, mi szerint a teljes sikert nem lehetett kizárólag katonai eszközökkel biztosítani. A sikeres kereskedelmi nemzet az olcsóbb árak, és alacsonyabb bérek segítségével biztosíthatja befolyását és a fennmaradását. A korai merkantilizmus idejében is úgy vélték, hogy a gazdagság forrása a külkereskedelem, azon belül is az export, az importot pedig korlátozni kell, mert az a versenytársaknak jelent nyereséget.

A globális gazdaság meglepő ellenálló képessége töretlen, annak ellenére, hogy Donald Trump elnök gazdaságpolitikai intézkedései növekvő bizonytalanságot okoznak. A piacok és a befektetők azonban egyelőre nem reagálnak pánikszerűen a kereskedelmi feszültségekre és a jegybanki függetlenséget érintő kihívásokra. Trump elnökségének eddigi szakaszában az elnöki intézkedések miatt számos kihívás érte a globális gazdasági rendszert. A jelentős vámsokkok sem okoztak komolyabb zavarokat. Vannak olyan vélemények, melyek szerint az amerikai államkapitalizmus egy új formájának kialakítása zajlik. A világ részvény- és kötvénypiacai, valamint általában szemlélve a gazdasági aktivitás meglepően zavarmentes maradt. Ezért aztán egyelőre nehéz megítélni, hogy az államkapitalizmus egyben egyfajta álomkapitalizmus is lehet. Egyelőre nem beszélhetünk világgazdasági krízishelyzetről, vagy összeomláshoz közeli állapotokról. Sokan azonban úgy érzik, hogy a mostani gazdasági helyzet nem áll túl szilárd alapokon. Lehet, hogy a vámok hatásai csak később fognak igazán megmutatkozni, és az amerikai kormányzat lépései is nehezen előreláthatóak.

Az események egyik következményeként tapasztalható például, hogy Afrika piacait egyre inkább elárasztják a kínai termékek. A kínai–afrikai kereskedelem rekordot döntött. Elemezők azonban arra figyelmeztetnek, hogy az olcsó áruk lehetőséget és egyben kockázatot is jelentenek a kontinens számára. Akik hosszú távon gondolkodnak, úgy vélik, Afrika lehet a jövőben a világgazdaság egyik fő motorja. Az afrikai kontinens már rövidtávon is az egyik legnagyobb nyertese ennek az átrendeződésnek. A kínai export soha nem látott ütemben növekszik, miközben az amerikai jelenlét folyamatosan gyengül. Az olcsó kínai termékek elárasztják a piacokat, a kínai beruházások pedig az ország befolyását erősítik Afrikában. Erre is lehet úgy is tekinteni, hogy Afrika felemelkedését szolgálja, más nézőpontból a kontinens újabb kori gyarmatosításaként tekinthetünk rá. Amerika ugyanakkor a dominanciájának megőrzése, fenntartása érdekében a feltörekvő ellenfelekkel, de habozó vagy gyenge szövetségesekkel szemben is kemény fellépést szorgalmaz. Az amerikai hatalom nyilván azzal számol, hogy ennek az eszkalálódó kereskedelmi háborúnak összességében több pozitív hatása lesz a hazai gazdaság szempontjából, mint negatív.

Pixabay