Indián nyár

Az igazság azonban ennél sokkal több. Erről árulkodnak a fotók is...





A világon inkább indián nyárként ismert őszi időszak az első fagyot vagy nagyobb lehülést követő meleg (20°C felett) nyárias időjárás, amely a táj földrajzi adottságaitól függően október 15. és november eleje között érkezik. Pár napig, de néha egy hétig is eltart.





A mérsékelt égövben élő népek már régen felfigyeltek a jelenségre minek következtében sok kifejezés született vele kapcsolatban. Legtöbb esetben, a vénasszonyokról, Szent Mártonról, Szent Terézről, Szent Lukácsról, Szent Mihályról és más ebben az időszakban ünnepelt névnapról (pl. Brigitta) nevezték el, míg Spanyolországban a birsalma nyarának, Bulgáriában a cigányok nyarának, német nyelvterületen arany nyárnak, Kínában pedig a tigris őszének is nevezik.





Mikor az európai telepesek megérkeztek az amerikai kontinensre, ámulva látták, hogy új hazájukban milyen bámulatos szinekben pompáznak a levelek az első fagy után, az Angliában Szent Lukács nyarának nevezett jelenségnek új nevet adtak. Ez lett az „indiánok nyara”.





Ezek a langyos őszi napok voltak a termésbetakarítás, a hálaadás és a megbékélés időszakai is.





Az „indián nyár” kifejezés használatának legrégebbi írásos dokumentuma 1778-ból származik amikor is egy katonából lett amerikai farmer említést tett róla levelében. Európába azonban egy évszázadot késett elterjedése s használata csak a XIX. században vált divatossá. Az 1830-as évektől kezdve gyakran megjelent az irodalomban is jelképezve az élet kései szépségét.