Tudta-e?
...a ramadán idején még egy injekció is megtöri a muszlim hívők böjtjét?

99. szám - 2012. október 01.

Tudománytörténet

A modern vallástudomány kialakulása

Voigt Vilmos A vallási élmény története című könyvében a vallástudományról úgy ír, mint egy régtől fogva jelen lévő diszciplínáról.
SÁFRÁNY Attila | a szerző cikkei

A megközelítésnek, hogy a vallástudomány az ókortól – vagy az újkortól, a fölfedezések időszakától – fogva létezik, tudománytörténeti alapja van, azonban a hitrendszerekről szóló tudomány modern tudományos módszerének a kialakulása a XIX. század második felére esik. Ugyanez tehát a helyzet a teológiával nem összekeverendő vallástudománnyal is, mint a többi ekkoriban kikristályosodó tudományággal. A társadalmat már az ókortól fogva vizsgálták tudományos szemmel, az emberi lélek titkai iránt is ősidőktől fogva érdeklődtek a bölcselők, de a társadalomkutatás (a szociológia) és a lélektan (a pszichológia) modern tudományos módszereit csak a XIX. század tudományos robbanásának az időszakában dolgozzák ki.
Sokan, nem is alaptalanul, egy meghatározó személyiséget, Max Müllert említik mint a modern vallástudomány atyját. Neki kétségkívül meghatározó szerepe volt e régi-új tudományág kialakulásában és a tudományos körökben való elfogadtatásában.

A vallástudomány atyja

A vallástudomány kialakulásának a hátterében a Hegel utáni filozófiai-tudományos szellemi légkör áll. A pozitivizmus vallásellenessége és tudományközpontúsága (Comte) és a fejlődéselméletek (Spencer) uralják ekkor a nyugati gondolkodást. Ebben a környezetben jelenik meg a germán mitológia újrafelfedezésével (Jacob Grimm) a mitológiakutatás, amitől az út egyenesen vezet az összehasonlító vallástudomány megszületéséhez.

Max Müller, a vallástudomány atyja, nyelvtudományi eszközökkel a mitológiák összehasonlításával próbálta föltárni a vallási kezdeteket. Úgy vélte az ősvallás emléknyomai leginkább az indiai vallásban ismerhetők föl, amelyet a Védák fordítójaként jól ismert. E mögött a kutatás mögött a mülleri naturista elmélet húzódott meg, mely az isteneket a természeti elemek perszonifikációjának gondolta. Ebből a törekvésből született meg az összehasonlító vallástudomány programcélja. Ebben a korban a nyelvtudomány az emberiség ősnyelve után kutatva a nyelveket hasonlította össze és osztályozta, ugyanezt a tudományos célt tűzte ki a vallások kutatása terén Max Müller is: az ősvallást és az alapvető vallási formákat kívánta föltárni a filológusból lett vallástudós.

Max Müller az indiai szent szövegek fordítójaként kezdi munkásságát még egészen fiatalon, majd az oxfordi egyetemen a filológiai oktatás keretében helyezkedik el, 1850-ben a modern európai nyelvek tanszékén kap kinevezést, 1868-ban az összehasonlító filológia professzora, de 1875-ben már visszavonul, hogy a továbbiakban teljesen az összehasonító vallástudomány kutatásának szentelje magát. Célkitűzése a keleti szentkönyvek minél szélesebb körű lefordítása és megjelentetése angol nyelven: az 50 kötetesre tervezett Sacred Books of the East sorozat. Max Müller ennek a fordításnak az elkészülését tekintette az összehasonlító vallástudomány tudományos megalapozásának. Erre a fordításra épülhetett volna a későbbiekben a tudományos munka, az összehasonlítás és a vallás történelmi fejlődése törvényszerűségeinek a kimutatása. A vallástudományt az összehasonlító nyelvészet mintájára képzelte el. Az általa körvonalazott tudományos megközelítésmód azonban már egy önálló tudományág keretét vázolta föl. A vallástudomány „atyjának” életútja és az általa előrevetített tudományos program visszatükrözi a vallástudomány létrejöttének történetét: a diszciplína fokozatos leválását az egyetemes filológiáról.

Az első rendkívül jelentős kívülről érkezett hatás még a Max Müller életében éri a vallástudományt a kulturális antropológia részéről. Ez az új tudományág a primitív népek vallásosságának vizsgálatával rendkívüli mértékben hozzájárul a vallástudomány fejlődéséhez. A korszak légkörébe illeszkedő evolucionista elméleteket a vallás kialakulásának a kezdeti formája érdekelte különösen, s ehhez különféle elméleteket gyártottak. Edward B. Tylor az animizmusban, Robert R. Marett az animatizmusban és a mana-hitben, James G. Frazer a mágiában, Wilhelm Schmidt az ősmonoteizmusban vélte fölfedezni a kezdeteket.

Már a huszadik századra esik a valláspszichológia hozzájárulása a vallástudomány fejlődéséhez. William James, az amerikai pragmatista filozófus 1902-ben jelenteti meg valláspszichológiai főművét, A vallási tapasztalat változatait. Freud hatása tőle is jelentősebb. Ő nem volt ugyan valláspszichológus, de a vallással foglalkozó írásaival és forradalmian új elméleteivel közvetve a vallástudomány fejlődésében is szerepet játszott.

Emile Durkheim nemcsak a szociológia, hanem a vallásszociológia atyjának is tekinthető. A vallásszociológia jelentkezésével a vallásra, mint társadalmi dimenzióra terelődött a figyelem, aminek a rendkívüli jelentőségét nem igazán lehet túlértékelni.

A tudományfejlődés során a vallástudomány ma is ismert, modern arculata a 20 század elején kristályosodik ki.

A vallástudomány az egyetemeken


Az első általános vallástudományi tanszéket 1873-ban alapítják Genfben. A vallástudomány atyjának is nevezett Max Müller az indoeurópai összehasonlító nyelvészet mintájára ekkor már megfogalmazta egy komparatív, összehasonlító vallástudomány létrehozásának a szükségességét, s annak tudományelméleti alapvetését is elvégezte. (Az Összehasonlító mitológia című tanulmánya 1856-ban jelenik meg, a Bevezetés a vallástudományba pedig 1873-ban.) Az egyetemi oktatás terén 1876-ban megy végbe az áttörés, ekkor alapítják a hollandiai vallástudományi tanszékeket.

Ez az időszak a humán tudományok érvényesülésének az időszaka, ekkoriban válik modern, egzakt tudománnyá a pszichológia, a szociológia, az antropológia stb. A vallástudományt az új tudományos irányvonal képviselőjeként tarthatjuk számon. Érvényesülése azonban rögösebb úton haladt, mint a többi humán tudományé.

A XIX. század második felének egyik meghatározó politikai történése az elvilágiasító szándékkal fellépő polgári liberalizmus és a társadalmi előjogait védelmező egyház közti küzdelem volt. A vallástudomány az ekkoriban hatalomra jutó, antiklerikális-vallásellenes éllel támadásba lendülő liberális pártok és a védőállásokba visszavonuló egyház harcának a „frontvonalán” találta magát, mint vétlen, harmadik fél. Az egyházi hierarchia egyes képviselői és a katolikus tanítóhivatal veszélyt érzékeltek a vallástudomány szabados gondolkodásmódjában, s ezt a véleményüket tiltó intézkedésekkel és elítélő nyilatkozataikkal is érvényre juttatták. A másik oldalról a polgári liberalizmus vallásellenessége részint a vallástudományt is érintette. Ahonnan a támadások érték, ugyanonnan származtak a jótétemények is. A modern bibliakritika és hermeneutika eredményeire alapozhatta a maga kibontakozó nézetrendszerét a vallástudomány, s a teológusokból lett kiváló vallástudósok nélkül is sokkal nehezebbek lettek volna a kezdetek. A liberálisok támogatása nélkül úgyszintén, a vallástudomány ennek a hatalomra jutó politikai irányvonalnak a jóváhagyásával juthatott be az egyetemi oktatás kereteibe.

Ilyen ellentmondásos viszonyok között kellett érvényesülnie a vallástudománynak, de önállósulási törekvései végül sikerrel jártak, s Nyugaton egyetemi diszciplínaként is fokozatosan elfogadottá válik. Svájcban, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Dániában a XX. század elejéig, Angliában és Németországban az I. világháborúig megalakulnak az első vallástudományi tanszékek. Ez a történés szervesen beágyazódott a humán tudományok terén ekkoriban végbemenő paradigmaváltásba, amely új és megújult tudományágak egész sorát hívta életre, köztük a vallástudományt is.

A vallástudomány Magyarországon

Magyarországon a vallástudomány érvényesülése még rögösebb úton haladt. Itt még nagyon sokáig kellett várni az első vallástudományi tanszék megalakulására. Az egyházi alapítású egyetemeken, főiskolákon nem volt igény a felekezetileg független vallástudomány oktatására. A politika is közbeszólt az eseményekbe. A trianoni sokk hatására a neonacionalista hullámtól áthatott Magyarország kedvezőtlen terep volt a vallástudomány számára, mivel a nemzeti érzelemtől túlfűtött légkör az eredendő magyar értékeket, a történelmi rekvizitumokat emelte az érdeklődés középpontjába. A vallás tekintetében ez a nemzetelvű eredetiségkeresés a történelmi egyházak jelentőségét erősítette. A többi vallás iránti érdeklődés – itt elsősorban az ógörög vallásra gondolhatunk – visszaszorult a tudósi és az irodalmi berkekbe, s a velük való foglalkozás sem számíthatott lelkes társadalmi támogatásra. Ezt neves ókortudósunk, Kerényi Károly esete jól mutatja. A második világháborút követő politikai fordulat, a jól ismert ideológiai okokból, még kedvezőtlenebbül érintette a vallástudományt. A vallás megtűrt jelenséggé vált, a vele való foglalkozás egyetlen állami támogatást élvező ágazata a marxista valláskritika volt.

Ezek és bizonyára még sok más ok játszott közre, hogy az első magyarországi vallástudományi tanszék nagy késéssel, több mint száz évvel a nyugat-európaiak után alakulhatott meg a Szegedi Tudományegyetemen (2000-ben). A vallástudomány magyarországi kezdeteit azonban nem ettől fogva számíthatjuk. A tudományos fölzárkózás időszakától, a kiegyezéstől fogva jelen van a vallástudomány, de nem önálló egyetemi diszciplínaként, hanem más tudományágak keretében.


Max Müller, a vallástudomány atyja


Max Müller főműve
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor