Az ország, amelyben élünk, rejtett vallási arcát mutatta felénk az utóbbi időszak történéseiben. Szeptemberben Novi Banovciban rituális gyilkosságra emlékeztető brutális bűntény történt, egy kisgyerek és egy felnőtt megcsonkított tetemét halászták ki a Dunából, s a gyanúsított, Danijel Jakupek kapcsán felmerült, hogy egy sátánista szervezet tagja. Július végén Nikola Radosavljević ámokfutásától volt hangos a sajtó, aki a Negotin melletti Jabukovacon agyonlőtt kilenc embert. Ő tanúvallomásában a környéken még élő vlach mágiára hivatkozott, állítása szerint a felesége megrontotta őt, ez volt mindennek az oka.
A médiában vallási hátterük miatt gyakran együtt hallottuk emlegetni a két bűntényt. Ez részben indokoltnak mondható, a két vallási módszer elkeveredhet egymással, a mágia sátánista jegyeket ölthet, ezt nevezik fekete mágiának, s a sátánizmus is alkalmazhat mágikus praktikákat. Összeolvasztásuknak XX. századi „apostola” Alister Crowley, az ismert okkultista volt. A módszerek összefonódhatnak, ám lényegi szempontjaik szerint alig vannak közös vonásaik. Talán csak egy: mind a mágia, mind a sátánizmus határozottan szemben áll a történelmi vallásokkal, mindenekelőtt a nyugati kultúrkör uralkodó vallásával, a kereszténységgel. Egészen másként teszi ezt az egyik és a másik.
A sátánizmus utólagos szembeszegülés, valójában vallási lázadás. Az uralkodó hitrendszer, a kereszténység eszmeiségével, közösségi szervezetével, szentségeivel szemben határozta meg önmagát, utólagosan, miután már ezek a keresztény vallási tartalmak határozott formát öltöttek. A mágiát előzetes szembenállásnak is nevezhetnék, de ezzel fölrúgnánk az időrendi sorrendet: valójában a történelmi vallás, a kereszténység került szembe annak idején a mágiával, mint egy régebbi korszak elvetendő vallási irányzatával. A mágikus praktikák oly mélyen beivódtak az ókori ember közösségi életébe, a társadalmi igény annyira erős volt irántuk, hogy azt még a győzedelmeskedő új vallás sem szüntethette meg teljes egészében. A konstantini fordulattal a többi vallási irányzat hamarosan eltűnt, a mágia azonban, némiképp keresztény színbe öltözve, túlélte a krisztushit össztársadalmi diadalát. Ma sokszor csak népi babonának nevezzük.
Szervezetileg is ugyanez a világosan körvonalazódó különbség mutatkozik közöttük. A mágikus praktikák alkalmazásának hagyománya a törzsi társadalmak vallási rendszereinek mintájára szerveződik: néhány kivételes tudással vagy képességgel rendelkező személy, varázsló, halottlátó, jós áll a középpontjában, akinek különleges szolgáltatásait, ellenszolgáltatás fejében, igénybe veszik a közösség tagjai. Így működik a Kelet-Szerbiában még élő vlach mágia is. Egy archaikus jelenség, a régmúlt beláthatatlan mélységeibe nyúlnak a vallási gyökerei. A vlachokról nevezték el, akik valamikor benépesítették ezt a térséget, de a benne alkalmazott módszerek egy része minden bizonnyal ennél a pásztornépnél is ősibbek. A sátánizmus a lázadó vallási irányzatok, a titkos társaságok mintájára építkezik. Ez nem is modern, nem is archaikus jelenség, mindenkor voltak efféle lázadó szellemű titkos társaságok. A szembenállásuk iránya különbözteti meg őket egymástól: a sátánizmus a keresztény vallás és a keresztény erkölcsi értékrend elleni lázadás. (Szembeszegülés a XVIII. századtól szekularizálódott nyugati társadalom világias erkölcsével is, mivel az szinte egy az egyben a keresztény etika vallási kitételek nélküli átvétele.)
Az elmondottak alapján már jól beazonosítható az attitűd, beállítódás, amely a sátánizmus, avagy a mágia vallási rendszerei felé közelíti az embereket. A sátánizmus a kereszténység, s mindenekelőtt a nyugati társadalmat meghatározó keresztény erkölcsi értékrend elleni lázadás, következésképp olyan egyéneket vonz magához, akik a keresztény értékrendet kényszerként, szabad individualitásuk elfojtásaként élik meg, s akik attól sem riadnak vissza, hogy ebbéli elégedetlenségüket konkrét, az uralkodó erkölccsel ellenszegülő cselekedetekkel is kifejezzék. A vallási irányzat e lázadó attitűdje miatt szerez magának oly sok tagot a sátánizmus a fiatalok körében. Náluk a szülőktől való leszakadás természetes lelki folyamataként a lázadás attitűdje egy bizonyos életszakaszban szükségszerűen előtérbe kerül. Az a baj, ha a fiatal nem lázad, ez ugyanis annak a csalhatatlan jele, hogy a félrenevelés következtében nem képes a szülőkről leszakadni. A fiatalos lázadás önmagában se nem jó, se nem rossz, a környezeti hatások folytán válhat progresszív vagy destruktív folyamattá. A rendezetlen, gondatlan szülői háttér, vagy éppen annak az ellentéte, az, amikor a szülő, nem akarja elengedni a gyermekét, s magához láncolja őt, a termőtalajai a fiatalos lázadás destruktívvá, pusztítóvá alakulásának.
A mágiához kötődő attitűd az archaikus gondolkodás beállítódása: a sorsba való belenyugvás hiánya mutatkozik meg benne, az a természetes vágy, hogy az ember a jövőjét maga alakítsa. A mágia, mint egy őskori kövület, ezt olyan módszerekkel próbálja elérni, amit a mai észre esküdő, „felvilágosult” társadalom értelmetlennek, babonásnak és hatástalannak tekint. A modern társadalom „ésszerű” módszereket dolgozott ki annak érdekében, hogy kielégítse az ember vágyát a másmilyen sors, a jobb élet iránt. A szappanoperákat nézve beleélhetjük magunkat kedvenc hősünk szerepébe, a harci játékokkal a hős szerepbe, a fogyasztói társadalom árubősége pedig a jólét, a boldogság illúziójával lát el bennünket, és sorolhatnánk, a XXI. századi társadalom hihetetlenül leleményes e tekintetben. Mindezek ellenére a jól bevált ősi módszerek sem tűntek el nyomtalanul. Ezoterikus vallási irányzatok újították fel a régmúlt mágikus praktikáit, de az ősi módszerek is élnek még, jó példa erre a Kelet-Szerbiában virágzó vlach mágia.
Éppen ezért jelenthetjük ki, hogy az elmúlt időszak tragikus történései nem azt igazolják, mintha visszaléptünk volna a középkorba. Ellenkezőleg, arról tanúskodnak, hogy a középkor mindig is itt volt velünk. A mágiára gondolva elmondhatjuk, hogy még az őskor is ott él és működik a modern társadalom hátterében, rejtetten, vagy nem is annyira rejtetten.
S azt is kimondhatjuk, hogy nem egy elkövetkező sátánista kor előjelei a sátánista csoportosulások érzékelhető térnyerése Szerbiában és Vajdaságban. Nem, ez annak a jele, hogy a társadalomban, amelyben élünk, valami nagyon rosszul működik. Annak a bizonyítéka, hogy a családok egy része, s a társadalom egésze úgy, mint emberi közösség, rosszul teljesítik a rájuk bízott feladatokat.
.jpg)
