Tudta-e?
A világ államai közül egyedül Líbia zászlaja egyszínű: zöld.

88. szám - 2011. szeptember 01.

Andalúzia

Forró napsütés és latin szenvedély

Andalúzia neve magában hordozza a flamenco ritmusát, a kasztanyetta csattogását, a malaga bor illatát, a bikák patáinak dobogását az arénában, vagyis az erőt, a szenvedélyt, a csábítást, a romantikát, a misztikumot.
MUZSLAI Izabella

2

Andalúzia nevezetességei

Spanyolország térképe

A hangzatos nevű Andalúzia Spanyolország egyik gyöngyszeme. Az ország legdélebbi régiójának délnyugati partjait az Atlanti-óceán vize mossa, míg délkeleti részének a Földközi-tengerre van kijárata. Nyolc tartományt foglal magába, többek között a világszerte ismert Sevillát, Cádizt, Córdobát, Granadát, Malagát és a száraz Almeriát. A megközelítőleg Szerbia területével azonos nagyságú (87 598 km2) autonóm Andalúzia változatos tájegységeket kínál. A térség szívét a nevében mór időket idéző Guadalquivir (Wada-I-Kebir azaz ”nagy folyó”) képezi, életet adva a száraz mediterrán térségnek. A folyó, mely északkelet-délnyugat irányban átszeli a területet széles síkságot alakított ki magának az alacsonyabb Sierra Morena és a partmenti Betikai-hegység között. Ez utóbbi meglehetősen magas s magábafoglalja a Sierra Nevada vonulatát. Itt épült meg Európa legdélnyugatibb síparadicsoma ahonnan szép időben el lehet látni egészen a Costa de Solig, azaz a tengerpartig is, sőt igazán tiszta időben az afrikai Atlasz hegység ormait is megpillanthatjuk. Andalúzia több mint 850 km hosszú parttal rendelkezik, ahol váltják egymást a fehér homokos strandok és a sziklák, melyek titkos, elhagyott barlangokat rejtegetnek magukban. A hegyek lejtőit sűrű erdők borítják, más részeken váltják egymást a legelők, szőlőültetvények és olívaligetek. A magasabban fekvő völgyek némelyike sivatagos, mások láposak, míg a széles Betikai-síkság termékeny. A táj változatossága során sokfajta növény és állat lelt itt otthonra, melyek megóvása a természeti és nemzeti parkok feladata. Andalúzia átmeneti helyzetének köszönve Európa egyik legsokszínűbb élővilágával büszkélkedhet. Az afrikai és az európai, másrészről pedig az Atlanti-óceáni és a Földközi-tengeri fajok élőhelye.



Andalúzia történelmi múltja igencsak sokszínű, ami elsősorban kiváló helyzetének köszönhető. A terület – a gibraltári sziklák tanúsága szerint mintegy 50 000 éve lakott. I.e. 8000 évvel egy földművelő Észak-afrikai törzs telepedett itt le, akiket ma ibériaiakként ismerünk. A föníciaiak szintén megvetették lábukat és élénk kereskedelmet folytattak a környező térségek lakóival. Vonzotta őket a mai Andalúzia nyugati határához közeli arany- és ezüstbányák. Ők alapították i.e. 1100 körül a cádizi kikötőt, ami ezáltal Európa legősibb városai közé tartozik. I.e. 800 körül dél felé vándorló kelta törzsek érkeztek a területre, majd 200 évvel később a görög hajósok alapítottak kereskedelmi pontokat Andalúzia partjai mentén, i.e. 500 körül pedig a karthágóiaik gyarmatosították Spanyolországot. I.e 206-ban, miután megnyerték a karthágóiak ellen vívott háborút, Andalúziát elfoglalták a rómaiak. Felmorzsolva az őslakos ibériai népet csakhamar birodalmuk virágzó területévé tették. Az első római császár, Caius Octavius azaz Augusztusz idejében az egyik legjobban szervezett és leggazdagabb római gyarmattá vált, ahol szüntelenül folytak az építkezések. A kikötőket kikövezett utakkal összekötötték a szárazföld belsejével ahonnan a különböző javak a hajókig juthattak. A gályák a Guadalquivir folyón felhajózva elözönlötték Cádiz kikötőjét ahonnan olívaolajjal és borral telt amforákkal megrakva indultak Róma felé. A terület két nagy uralkodót is adott a Birodalomnak, a mai Sevilla közelében született Trajánusz és Hadriánusz császár is. Még a római gyarmatosítás alatt, az időszámításunk szerinti IV. században Spanyolország keresztény országgá lett. Erre az időszakra tehető a spanyol nyelv mai formájának kialakulása is.

A Római Birodalom bukásával mint más területek, Andalúzia is könnyen megszerezhetővé vált. Kihasználva védtelenségét területén végigsöpört néhány Észak-Európából érkező barbár törzs. Közülük a harcias vízigótok 200 évig uralkodtak az Ibériai-félszigeten. Kaotikusan működő birodalmuk megalapozta egy újabb nép hódítását. I.sz. 711-ben megjelentek az Észak-Afrikából és Arábiából érkező arab törzsek akiket itt móroknak neveztek el. Spanyolország e déli területe is ekkor kapta az Andalúzia (Al-Andalus) nevet. A mórok hazájukká tették az újonnan elfoglalt területet s az eltöltött 800 év alatt itt hagyták vallásuk, kultúrájuk markáns jegyeit. Építészetük ékes példája a cordóbai mecset és az Alhambra palota Granadában. Európában ezeket az éveket sötét középkorként emlegették, az arab területeken viszont gombamód nőttek ki a városok, felvirágzott a kultúra, a gazdaság és a tudomány. A rómaiak által hátrahagyott és az idő során tönkrement vízvezetékeket felújították s így bevezették a lakóházakba a vizet, ami nem csak háztartási célt szolgált, hanem innen öntözték a városok zöld felületeit, táplálták a szökőkutakat és a nyilvános medencéket. Az európai arabi idők fényűzéséről tesznek tanúbizonyságot a spanyol területen működő iskolák, a művészi és az építészeti alkotások – a ma is látható citadellák, várak és paloták, az itt alkotó tudósok és filozófusok nemzedékei. Uralmuk a XV. század végéig tartott, amikor I. Izabella kasztíliai királynő és férje, II. Ferdinánd megszerezte a mórok utolsó erődjét is, a granadai Alhambrát.



A katolikus vallású monarchiában Andalúzia virágkora tovább folytatódott. 1492. április 30-án Huelva közeléből, Palos kikötőjéből kifutott Kolumbusz Kristóf zászlóshajója, a Santa Maria. Ez az utazás előre nem látható gazdagságot hozott. Az olasz származású tengerész visszatérése után élénk hajóútvonalak jöttek létre Amerika és Spanyolország között. Mivel azonban a XVI. században a Guadalquivir felsőbb szakasza eliszaposodott, Sevilla vált az Újvilágból érkező javak fő kikötőjévé. Bár az eltulajdonított javak nagyobb részét felemésztették a háborúk, a Dél-amerikai államok XIX. században történő függetlenedése közvetlen hatást gyakorolt Andalúzia gazdasági mutatóira.

Andalúziában hálóként szövődik át a szenvedély a művészetekkel, a kultúra a történelemmel. Dél-Spanyolország sokak számára a spanyol mentalitás és életstílus igazi megtestesítője. Gazdag történelmi múltja, kultúrája, tájai, éghajlata, kitűnő borai és konyhája a világ egyik legvonzóbb célpontjává teszi. Lakóira jellemző a közvetlenség, a víg kedély és a humorérzék, amire valószínűleg az éghajlat is gyakorol némi hatást. Forró nyári éjszakákon az emberek találkoznak az utcán s beszélgetnek, borozgatnak, kártyáznak órákon át, a városok élénkek éjjel, nappal.

Almeria

„Az idő csendesen megáll alkonyatkor, mikor az ég karmazsinvörössé változik a Nijar vidékén, a Gata-fok közelében,” írja Goytisolo. Almeria Spanyolország legcsipkézettebb és egyik legszárazabb tájegysége minek következtében a lakosság nagyobb magasságokban, főleg a hegyoldalakban él.


A Gata-fok (Cabo de Gata) világítótornya

Cádiz

Óvárosa apró strandjaival, tengerre néző utcáival és pálmákkal árnyékolt elegáns tereivel, palotáival és erődjeivel rendkívül szimpatikus és csalogató.


Cádizi lányok népviseletben

Cordóba

Cordóba a Sierra Morena déli lábánál fekszik. A régmúltban mint az Ibériai-félszigetet uraló Cordobai Kalifátus fővárosa 250 000 lakossal és nem kevesebb, mint 300 mecsettel rendelkezett versengve Konstantinápoly, Damaszkusz és Bagdad pompájával. Az 1236-os keresztény hódítás után a város talán legismertebb szimbólumát, a Nagymecsetet Medina Azaharát katedrálissá szentelték. Az Azahara palotaváros sajnos ma már romos állapotban van, de a mór időkben méltán vette fel a versenyt vetélytársával a Mór Birodalom jelképével, az Alhambrával. Ezen kívül érdemes meglátogatni a Guadalquiviren átívelő 16 lyukú római alapokon nyugvó hidat, Alcazar de los Reyes Cristianos gyönyörű kertjét, a zsidónegyedben lévő zsinagógát, melyeket a Világörökség részévé nyilvánítottak.


Az Azaharát III. Abderraman kalifa építtetett

Granada

A Betikai-hegység lábánál, a Sierra Nevada közelében kialakult város “piros szikláján” épült meg a több részből álló mór erőd, az Alhanbra. Legidősebb része a XI. századi Alcazaba. Az Alhambra három részből áll: a Mexuár a királyi közigazgatás székhelye, a Cuarto de Comares politikai és reprezentációs célokat szolgált s a Cuarto de los Leones az uralkodó magánlakrészei. Utolsó uralkodója 1492-ben volt kénytelen megválni palotájától, mikor ugyanis vége szakadt az arab uralomnak Spanyolországban. Annak ellenére a mór hatások még ma is élnek és kitűnően keverednek a keresztény kulturális értékekkel.

Alhambra, ahogyan a legtöbben ismerik


Szintén Alhambra

Malaga

A föníciaiak által épített kikötőváros kereskedelmi célokat szolgált. A Földközi-tenger egyik legszebb partszakaszaként emlegetett Costa Del Sol mentén létesült. A térség büszke kulináris hagyományaira. Világviszonylatban ismert és keresett a malagai szőlőből készült, kb. 17 százalékos alkoholtartalmú csemegebor.


Malaga kikötője és a Costa Del Sol. Előtérben látszik a bikaviadalok színhelye, az aréna

Sevilla


Sevilla látképe

Izgalmas történelmének köszönhetően sok műemlékkel dicsekedhet. Ilyen a mór időkből származó hajdani védőbástya, a Torre del Oro, mi a tengerészeti kiállításnak ad helyet, a Plaza del Toros a bikaviadalok színhelye, Alcazar a mór építészet egyik csodája. A kalifák gazdagságának jelképe 1988 óta a világörökség része. Az építést folytatták a keresztény királyok is, s egy hatalmas palotanegyed jött létre belső udvarokkal, kertekkel, intrikákra alkalmas pavilonokkal és zugokkal, amelyeket széles sétányok kötnek össze. A muzulmán idők mecsetje szolgált alapul a 116 m hosszú, 76 m széles, 40 m magas templom építésének. A Giralda eredetileg minaret volt, a Narancsudvar körüli épületekből kolostor lett.


A gazdagon díszített Alcazar egyik belső udvara...


... és kertje koronás virágtartóval

A sevillai folklór és a népviselet világszerte ismert, gondoljunk csak a flamenkóra, a bikaviadalra vagy az ínyencek kedvenceire a tapas-ra, a gazpachora (hideg, paradicsom alapú, nyers zöldség leves) vagy testvérére, a salmorejora. A tapas tulajdonképpen bor mellé kínált apró falatokat jelent.

A tapast szokás a borospohárra helyezett kis tányérra halmozni. A tányérnak elsősorban az volt a feladata, hogy megőrizze a nedűt a véletlen belehulló szennyeződéstől




























A flamencó nem zene, hanem életstílus

A déli spanyolok élete a régmúlt időktől kezdve szorosan összekapcsolódott a zenével, amihez a mór idők hozzátették az arab zene jellegzetességeit és az egzotikus táncokat. A flamencót mintegy 500 éve táncolják, de csak az utóbbi időben ismerte meg a világ és sokan még ma sem értik. Lényege, hogy mivel az andalúz romák kezdték el táncolni, az ő életük nyomait hordozza. A flamenco tulajdonképpen életstílus s a táncosok bele kell, hogy “lépjenek” világába. A jellegzetes fodros ruhát magukraöltve felveszik a romák életfelfogását, viselkedését. A tánc sikerének titka részben valószerűségében, részben pedig a látvány és a zene hatásában rejlik.


Flamencót táncoló pár

Néhány dolog, amit a flamencóról tudni kell:

- gyökerei az andalúz, az arab, az iszlám, a zsidó és a roma kultúrába nyúlnak vissza
- a flamencó-élménynek lényeges része a zene, melyet zenei stílusa szerint ötven szempontból oszthatunk fel (pl. ritmus, tájegység, különböző zenei jellemzők).
- spanyolul a flamencót “baile”-nek nevezik, a férfi tános a “bailaor”, mig partnere a “bailaora”
- Plinius és Strabón írásaiból tudomást szerzünk a tényről, hogy nem sokkal a Római Birodalom spanyol hódításai után a flamencót táncoló lányok cádizban kasztanyettát használtak
- a kasztanyetta spanyol ütős népi hangszer. Az ujjak közé szorítható két fa lapocskából áll, melyek – nevükhöz hűen gesztenyére hasonlítanak. Összeütésükkor részben a közöttük lévő üregnek köszönhetően éles, csattogó, pergő hangot ad ki.
- a táncosok öltözete változatos. A nők ruhája leggyakrabban piros, fekete, kék vagy fehér sok fodorral s kötelező a félmagas sarkú tánccipő. Hajukat kontyban viselik s fülük mögé rózsát tűznek. A férfiak piros vagy fekete szmokingot és elasztikus fekete nadrágot viselnek, ami megkönnyíti a mozgást.

Spanyolország nemzeti sportja a bikaviadal

A bika áldozatként való bemutatásának kezdete az időszámításunk előtti időkre tehető s különösen a mediterrán térségre jellemző. A bikaviadal kezdetben a városok főterén zajlott s csak a XVIII. században kezdett kialakulni mai formája. Ehhez nagyban hozzásegített megszervezésének színhelye, az aréna ahol bizonyos sorrendet kaptak a küzdelem felvonásai. Az arénába mindig a bika érkezik először majd megkezdődik a bonyolult koreográfia szerinti mutatvány.

Andalúziában hozzávetőlegesen hetven aréna, vagyis “plaza de toros” (bikatér) épült, melyek közül legrégibb a sevillai Ronda.


Szemlélve a bikát megérhetjük az állatvédők tiltakozását a viadalok ellen.


Andalúz ló őshazája Spanyolország déli része. Ez az erős, tanulékony, okos és jószándékú ló szolgált a lipicai mén alapítására is.
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor