Tudta-e?
Hogy mik a gleccserek? A gleccserek tulajdonképpen óriási jégfolyók. A hófödte, magas hegyekben sok év alatt összegyűlik a hó, a völgyek felé csúszik, összetömörödik és jéggé válik. Azután a jégár lassan ledfelé csúszik a hegyoldalak között. Szemmel alig észrevehetõen, de állandóan mozog a roppant jégtömeg. Ahogy lejjebb ér, közben olvad is. A jég alatt apró kis patakok vize csobog. A vastag jégpáncél csak lassan olvad meg és mire leér a hegyekbõl, mély árkokat vág még a legkeményebb sziklavölgyekben is.

80. szám - 2011. január 10.

Tánc és küzdelem - Capoeira

Az afro-brazil eredetű harcművészet története

Ha Brazíliára gondolunk, az első asszociációnk a foci, a szamba, vagy a karnevál. De hiányzik még valami: a Capoeira. Évtizedek teltek el míg a társadalmilag elítélt harcművészetből nemzeti sport vált. A Capoeira ma a brazil kultúra szerves részét alkotja és meghódította az egész világot.
dr MUHI B. Béla

1
A Capoeira ma a brazil kultúra szerves részét alkotja és meghódította az egész világot. A Capoeira manapság világszerte hatalmas népszerűségnek örvend. Szinte minden országban megalakult a Capoeira szövetség és számos klubban űzik e látványos harcművészetet. Szerbiában is kedvelt sport lett a Capoeira, több helyiségben alakultak e harcművészetre szakosodott klubbok.

De kezdjük az elejétől. A Capoeira egy brazil harcművészet, melyet a 16. században az Afrikából szállított rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik és mindig zenei kísérettel.



A Capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Két fő stílusirányzat létezik a Capoeirán belül: az egyiket a lassabb, földközeli mozdulatok valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemzi, ez az Angola. A másik stílus az ún. Regional, amelynél folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkét stílusra jellemzőek a cselek, színlelt támadások, lendületes rugások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.

A capoeristák elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támadnak. Bár néhány iskola alkalmaz ütéseket és csapásokat is, de ezek nem annyira jellemzőek. A Capoeira-ban alkalmaznak akrobatikus és atlétikai elemeket is, hogy elkerüljék az ellenfelet. Cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, ugrások, valamint cselek egyaránt jellemzőek.
A Capoeira története egészen az 1500-as évekre nyúlik vissza. Portugália ekkor Nyugat-Afrikából szállított rabszolgákat Dél-Amerikába, főként Brazíliába, ahol dohány és cukornádültetvényeken dolgoztak. Az Atlanti-óceánon átkelő rabszolgák szinte fele Brazíliába került. A rabszolgák az Újvilágba magukkal hozták kulturális és vallási szokásaikat. A Capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásnak fő eszköze. A napi munka után szálláshelyeikre térve, énekelve, esetleg hangszeres zene kíséretében ezzel a speciális körtánccal, ügyességi játékkal, akrobatikus elemekben bővelkedő harcművészettel töltötték az időt. Mivel az ültetvényesek nem engedélyezték a testi erőt (és az öntudatos ellenállást) fejlesztő küzdősportok, harcművészet gyakorlását, a zene, a játék, a tánc szolgált álcázásul.



Az rabszolgaságot eltörlő, 1888-as Arany-törvény életbelépésével emberek ezrei váltak hirtelen szabaddá. Sokuknak nehezen ment a beilleszkedés a társadalmi rendbe, és a capoeristák közül sokan, kihasználva harcművészeti képességüket, bűnözőkké váltak. Rio de Janerioban és Bahiában hosszú évtizedekig a Capoeira az alvilág egyik jelképe lett. Ekkor annyira rossz hírneve volt a capoeiristáknak, hogy törvény tiltotta e harcművészet gyakorlásának bármilyen megnyilvánulási formáját.

Ez az időszak majd negyven éven át, 1937-ig tartott, amikor a Capoeira egyik legendás alakja mestre Bimba, hétköznapi nevén Manoel dos Reis Machado megreformálta e harcművészetet és az utcákról az edzőtermekbe vitte, és a társadalmilag elítélt státuszból nemzeti sportá avanzsált azt. A 80-as évektől kezdett el igazán terjeszkedni Brazílián kívül is a Capoeira és meghódította az egész világot. Sorra alakultak a szövetségek és a klubbok is a világ minden táján.

A zene a Capoeira szerves része, mely meghatározza a harci játék ritmusát és stílusát. A különböző hangszerek és az ének egyaránt fontosak a játék szempontjából. A ritmus a nagyon lassútól (Angola) a nagyon gyorsig (Sao Bento Regional) terjedhet. Egyes énekek kérdés-felelet formájúak (ahol a kórus kérdez, az énekes pedig válaszol) mások pedig egy-egy történetet mesélnek el. A téma igen változatos: híres capoeristák élete, maga a játék, vagy a szerelem egyaránt állhat a dal központjában. Egyes dalok kifejezetten egyszerűek, leginkább gyerekversekre emlékeztetnek. A capoeristák a dal által diktált ritmushoz igazítják mozdulataikat, így ebben az értelemben maga a zene a Capoeira vezető eleme. Az 1970-es években megjelenő break dance tánc számos mozdulata is a Capoeriából származik.

Aki kedvet kapott e brazil harcművészet elsajátításához látogassa meg a www.capoeira-srbija.com honlapot, ahol bővebb információkat kaphat a klubok és az edzések színhelyéről és időpontjáról. Az edzéseken az alapvető mozdulatok elsajátításán kívül zenélni és énekelni is megtanulnak a tagok.

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor