Tudta-e?
A madarak a tájékozódáshoz az égitesteket is felhasználják, szemük időbeli felbontóképessége lekörözi az emberét, számukra egy mozifilm inkább csak állóképek egymásutánjának tűnhet.

106. szám - 2013. július 01.

Ismét itt a kullancsszezon!

A kezelhető Lyme-kór és a megelőzhető agyvelőgyulladás

A kullancscsípést követő napokban, hetekben a betegek egy része náthaszerű tünetekre panaszkodik (fáradtság, láz, nyirokcsomó-megnagyobbodás, fejfájás, ízületi és izomfájdalom).
Dr. CELLER Tibor, a Családi Kör Független Hetilap munkatársa

Napjainkra már szinte egész évben aktuális a kullancs, ez az egészségünkre nézve nagyon veszélyes apró vérszívó elleni védekezés. Mintha a globális klímaváltozások a kullancsokra is hatottak volna: nem elég, hogy évről-évre több ez a kellemetlen kis parazita, a tetejében mára már szinte az egész évben számíthatunk a támadásukra, azzal, hogy a régi életritmusukból megtartották a nagy tavaszi és kisebb őszi mértékű kirajzásukat, és megőrizték a napi inváziós görbéjüket is. Mivel a kullancsok fénykerülők, így a déli, napsütötte órákban árnyékba húzódnak, más időben viszont előbújnak és támadnak. A szemnélküli, „vak” és a közönséges kullancs lombos erdőben, kertben, parkban, elhanyagolt temetőben él, és a cserjék-bokrok leveleinek árnyékos fonákján kapaszkodva vár az áldozatára. A „látó” kullancs ezzel szemben a gyepi növénytársulást lakja, a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva, alulról kapaszkodik fel áldozatára.



Nem minden kullancs terjeszt betegséget

Szerbiában mintegy másfél tucat kullancsfaj él, melyeknek a fele terjeszt embert is megbetegíthető kórt. Az ilyen, számunkra, emberekre nézve fertőzöttnek számító állatkák aránya egyes térségekben akár a 30%-ot is elééri. Ennek az adatnak lehet akár pozitív értelmezése is, hiszen a közhittel ellentétben nem minden kullancs fertőzött!
A kullancsok alapvetően kétféle betegséget közvetítenek, a Lyme-kórt és a kullancsok terjesztette agyvelőgyulladást.

A Lyme-betegséget a Borrelia Burgdorferi nevű rickettsiával fertőzött kullancsok terjesztik (a rickettsiák intracelluláris, vagyis sejten belül szaporodó paraziták, melyeket kis méretük miatt sokáig vírusoknak hittek, ám a mai felfogás szerint inkább a baktériumok közé tartoznak). A fentiekből is következik, hogy a legtöbb kullancscsípés szerencsére nem vezet Lyme-kór kialakulásához, azonban a betegség olyan súlyos, hogy érdemes minden egyes csípést alaposan megvizsgálni. Külföldön már működik az a rendszer, melyben a bőrből kivett kullancsot erre szakosodott laboratóriumokba küldve megállapítják, hogy az fertőzött-e. Nálunk erre – mint sok egyéb észszerű, máshol már jól bejáródott gyakorlatra – még egy ideig várnunk kell…

Fontos tudnivaló az is, hogy minél több időt tölt a kullancs a bőrben, annál nagyobb a fertőződés valószínűsége (a kórokozó a kullancsok középbelében él, és csak bizonyos idő után jut be a megcsípett személy véráramába). 72 óra vérszívás után erre már 100%-os esély van!

Jellegtelen tünetek, magától is elmúló bőrpír

A fertőzött kullancs csípése után 1–4 héttel a legtöbb embernél megjelenik a Lyme-kór néhány tünete. A körkörös, változó méretű és napról-napra a helyét változtató bőrpír (az úgynevezett erythema migrans) az esetek 70-80%-ában jelenik meg (ennek a kullancscsípésre jelentkező bőrpírnak a helyzetváltoztatás mellett egy másik fontos ismérve, hogy a központi része elhalványul, így inkább csak a széli részeire jellemző a bőrvörösség). A kokárdaszerű bőrelváltozás „csapdája”, hogy 3-4 héten belül mindenféle beavatkozás nélkül is eltűnik, így a betegek nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget.

A kullancscsípést követő napokban, hetekben a betegek egy része náthaszerű tünetekre panaszkodik (fáradtság, láz, nyirokcsomó-megnagyobbodás, fejfájás, ízületi és izomfájdalom). Ha a betegséget nem ismerjük fel ebben a fázisban, akkor hónapok alatt továbbterjed az ízületekre, a szívre és az idegrendszerre, amit nagyon változatos tünetek kísérnek, mint pl. fejfájás, emlékezetzavar, az arcizmok bénulása, ízületi gyulladás (leginkább a térd érintett), szívizomgyulladás és/vagy szívritmuszavar.

Több hetes antibiotikumkúra

Fontos a korai felismerés, mert megfelelő antibiotikum-kúrával a maradandó károsodások megelőzhetők! Az erythrema migrans típusos tünetét mutató betegeket minden további vizsgálat (beleértve a szerológiai vizsgálatokat is) bevárása nélkül kezelni kell. Megfelelő hosszúságú (akár 30 napos) és adagú (a légúti fertőzésekben sikeresen alkalmazott adagok duplája!) antibiotikum-kúra (penicillin, doxycyclin, ceftriaxon, cefuroxim, azithromycin stb.) az esetek legnagyobb részében sikeresen gyógyítja a betegséget. A későbbi stádiumokban viszont a betegek már tartós, sok esetben vénás antibiotikus kezelést igényelnek, amit az ízületi panaszok miatt ilyenkor már nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel is ki szoktak egészíteni.

Első helyen a megelőzés!

A betegséget leghatékonyabban úgy előzhetjük meg, ha lehetőség szerint kerüljük a gondozatlan füves-fás területeket, különösen május–július között. Természetjárás, illetve pl. temetőben végzett kapálás, sírrendezés közben magas szárú cipőt és olyan nadrágot vegyünk fel, amelynek a szára betűrhető a cipőbe, vagy jobb híján a zokniba. A felsőruházat is lehetőleg zárt legyen, minél kisebb rést engedve a betolakodóknak a nyaki-, illetve a csuklórészeken. Hatékony a bőrre permetezhető rovarriasztó is. A permethrin tartalmú szerek azonnal megölik a kullancsot, ezt azonban csak a ruhánkon szabad alkalmazni, a bőrön tilos.

A bőrre inkább a pikaridin tartalmú termékcsalád tagjai ajánlatosak. A vegyi védekezés mellett legalább ennyire fontos, hogy a szabadban tett kirándulás, a kertekben-gyümölcsösökben való munkálatok után este vizsgáljuk át alaposan magunkat, kiemelt gondossággal a testhajlatokat.



Egyéb hasznos tudnivalók

Ha kullancsot találunk a bőrünkben, azt gyorsan és szakszerűen kell eltávolítani. Nem tanácsos az élősdit elzárni az éltető oxigéntől (például valamilyen krémmel bekenni), mert ilyenkor fulladozik, öklendezik, s így a középbelében élő kórokozók nagyobb eséllyel kerülnek be a szervezetünkbe. Kiszedéskor a kullancsot a csipesszel a fejhez minél közelebb kell megragadni (semmiképpen ne a potrohot!), majd egyszerűen kihúzni a sebből (mások az óramutató járásával ellentétes csavaró mozdulatot javasolnak). Az aprócska nyílást ezek után fertőtleníteni szükséges (pl. povidon-iod oldattal). Az sem probléma, ha a fejrész beleszakad a bőrbe, mert azt az orvos a legtöbbször könnyen eltávolíthatja, valamint néhány nap múltán, ún. idegentest-reakció következtében (mint pl. egy bőr alá került szálka) némi gennyesedéssel „magától” is kilökődik a bőrből.

Fontos tudnivaló, hogy a betegséget nem lehet elkapni fertőzött személytől. Az állatok (kutya, macska) is megbetegedhetnek Lyme-kórban, de direkt nem adhatják át a betegséget az embereknek, csak kullancscsípés által. Nem terjesztik a betegséget a szúnyogok, legyek és muslincák sem.

Kullancsok terjesztette agyvelőgyulladás

Térségünkben a legtöbb állatról emberre átvitt vírusos megbetegedést a kullancsencephalitis vírusa okozza. A vírusfertőzés forrása a kullancscsípés, azonban forralatlan kecsketej által kiváltott fertőzések is előfordulnak.

Az infekció veszélye jóval nagyobb a fertőzött területen huzamosan tartózkodók között (erdész, vadőr, bányász stb.), mint azok esetében, akik e területeket csak esetenként keresik fel (pl. turisták). A foglalkozásuknál fogva veszélyeztetetteket rendszeresen aktív védelemben kell részesíteni, merthogy erre, a Lyme-kórtól súlyosabb, ámde sokkal ritkábban előforduló betegségre már közel két évtizede létezik hatékony védőoltás.

A tünetek a Lyme-kórhoz hasonlóan itt sem jellegzetesek, a csípést követően 7–14 napos lappangási idő után felső légúti infekciónak megfelelő klinikai jelek észlelhetők, majd néhány napos panaszmentesség és láztalanság után az idegrendszer érintettségére utaló tünetek (reflexeltérések, az izmok finom, akaratlan rángása, a nyelv izmainak remegés stb.) jelentkeznek, és a láz is visszatér. A szellemi, intellektuális teljesítőképesség csökkent lehet, valamint az alvás-ébrenlét ritmusa is rendszerint zavart. Ritkán, súlyos esetben, a végtagokat érintő bénulások is kialakulnak, ami lehet átmeneti, de maradandó is. A klinikai kép tehát az egészen enyhe formától a súlyos, intenzív ellátást igénylő, esetenként halálos végű változatig alakulhat.



ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor