Hogyan rendezzük el a kábeleket a számítógépünkben?

A felhasználók gyakran odahaza bővítgetik, javítgatják számítógépüket, újabb és újabb alkatrészekkel bővítik, és közben egyre nagyobb problémát jelentenek a kábelek.

A márkás gépeknél minden ki van számítva

Amikor kibontunk egy teljesen új, gyári csomagolású Dell, IBM, vagy más típusú márkás számítógépet, kiderül, hogy minden egyes drótnak, kábelnek pontos helye van. Mindegyik éppen olyan hosszú, hogy megfelelően eligazítható legyen a kábelvezető sínben, a lyukakon is pontosan átférnek, sehol sem marad ki feleslegesen lógó drótdarab. A gyártók ezt megtehetik, mivel már a ház kialakítása során pontosan tudják, milyen alkatrészek kerülnek beépítésre, mi hol fog helyet foglalni, így bekalkulálhatnak minden drótot, eligazíthatnak minden egyes kábeldarabot úgy, hogy az sem hosszú, sem rövid ne legyen, és egyetlen alkatrésznek, a hűtésnek sem legyenek az útjában. Persze megesik, hogy mégsem sikerül mindent tökéletesen megtervezni. Ilyenkor ragasztócsíkkal leragasztják a kábelt, ne lógjon csak úgy a levegőben, hogy rezgésekre, rázkódásokra zörejeket, rosszabb esetben pedig kontakthibát okozzanak.



A legtöbb esetben azonban némi ügyességgel és egy kis időbefektetéssel mi is megoldhatjuk a kábelek kavalkádját, elrejthetjük azokat, vagy úgy rendezhetjük el azokat, hogy ne zavarjanak sem a hő leadásában, sem a szerelőmunkák során. Ehhez csupán egy kis furfangra, kábelrögzítő műanyag szalagokra, esetleg a különböző elektromos eszközök kábeleinek összefogására használt, kemény dróttal ellátott rögzítő szalagdarabokra van szükség. Kelhet még szigetelőszalag. A „szelotép” vagy cellux nem megfelelő a tartós rögzítésre, mivel hamar kiszárad, ragadó képességét elveszíti, és a levegő mozgásának következtében csörgő hangot okozhat).



Készítsünk tervet

Nézzünk szét alaposan a számítógép házában, próbáljunk találni olyan helyeket, ahol zavartalanul bújtathatjuk el a kábeleket. A legtöbb mai számítógépes házban az első műanyag tartozék megfelelő helyeken kilyukasztott fémkeretre van erősítve, és lepattintható. Mivel e műanyagok jobbára dekorációs szerepet töltenek be, mögöttük sok a kihasználatlan üres tér. Ezt akár ki is használhatjuk, pl. a tápellátás kábeleit vezetjük itt el (a tápegység a ház tetején foglal helyet, míg a merevlemezek rendszerint alul vannak). Ha nem elég hosszúak a tápellátást közvetítő kábelek, ráadásul, ha még rossz minőségű tápunk is van (mely ki tudja mikor fog meghibásodni, és az is kérdéses, hogy el tudja-e tartania a nagyobb fogyasztású számítógépünket), ne habozzunk, vegyünk egy megfelelőt, mely nem csupán minőségesebb táplálást biztosít gépünknek, hanem rendszerint sokkal hosszabb kábelekkel szállítják. Viszont egyes drágább modelleknél a felesleges kábelek lekapcsolhatók, hogy ne lógjanak a számítógépben feleslegesen. Az előlapon kívül nézzük meg, hogy a ház fém részeinél hogyan tudunk kábeleket vezetni, illetve rögzíteni. Szinte minden esetben találhatunk meghajlított merevítő-lemezeket, melyekbe belecsomagolhatjuk a kábeleinket, jobban kihasználva így a teret. Rögzíthetjük így a drótokat, amivel elkerüljük a légáramlat akadályozását, illetve a rezgések folyamán keletkező zajokat.

Sokan nem is gondolnák, hogy az alaplap és az azt tartó fémlemez közötti 5-6 milliméteres helyet is ki lehet kihasználni. Az alaplapra vezető kábeleket rejthetjük el ide, és csak azon az oldalon húzzuk elő azokat, ahol tényleg szükség van rájuk. Pl. a hanggal kapcsolatos elemek esetben előnyös, hogy nem a lap felett vezetjük hozzájuk a drótokat, hanem a lap alatt, így sokkal kényelmesebben mozgathatjuk a kártyákat, illetve úgy rögzíthetjük a kábelt, hogy ne lebegjen.

Jó tanács, hogy ne féljünk szétszedni a házunkat akár a legkisebb darabjaira is, nézzük meg alaposan, mit hogyan rögzítettek, hogy kihasználhassunk minden egyes zugot a kábelek rögzítésére és vezetésére.

Lapos (szalag)kábel helyett kerek, ha lehet

Az IDE kábellel csak az a baj, hogy lapos, így nehezen igazgathatjuk el. Ennek kiküszöbölésére már évek óta léteznek kerek IDE kábelek, vagyis a lapos kábelt egy megfelelően kialakított gumiborításban összesodorják, így helyet takarítanak meg. Amennyiben tehetjük, próbáljunk beszerezni ilyen IDE kábeleket, mivel nagyon hatékonyan tudjuk eligazítani őket.

Sajnos ezeket a kábeleket sokkal drágábban szokták adni a kiskereskedésekben, sőt, sok számítógépes szaküzletben nem tartanak ilyeneket. Ebben az esetben se búslakodjunk, a klasszikus lapos kábelt is ügyesen el lehet hajtogatni. Sokan félnek a lapos kábel meghajlításától, mert úgy gondolják, hogy megsérülhet. Pedig semmilyen veszélyt nem hordoz magában, ha egy-két helyen úgy, mint a papírt, jó erősen meghajtjuk, így akár 90 fokos elfordításokat is elérhetünk. Ha nem hajlítgatjuk meg többször a szalagkábelt, akkor azon semmilyen sérülés sem keletkezik. Mindenképpen mielőtt még egy-egy hajlítást véglegesítenénk (erősen meghajtanánk), próbáljuk végig a kábelt, hogy jól fog-e feküdni, megfelel-e neki a hely. Ha úgy látjuk, minden jól áll, hajtsuk meg a kábelt véglegesen, és szigetelőszalaggal rögzítsük a fémlaphoz. Ha több helyen is meg kell hajlítani, akkor alkoholos filctollal megjelölhetjük ezeket a helyeket, azt is, hogy milyen irányba menjenek, majd akár az asztalon is végrehajthatjuk a lépéseket. Az így meghajlítgatott kábel szépen lesimítható a fém tartórészekhez, azután már csak szigetelőszalaggal kell rögzíteni. A megfelelően eligazított szalagkábelek a levegő útját nem zavarják, és zörejeket sem okoznak.

A modernebb SATA kábelek kerekek, elég kicsik ahhoz, hogy bárhova elrejtsük, elcsúsztassuk azokat. Ha az alaplapon olyan helyen van a SATA csatlakozó, hogy távolabb esik a merevlemeztől, nyugodtan csúsztassuk be a SATA kábelt az alaplap alá.

Rögzítsük az elrendezett drótokat

Ha végeztünk a drótok rendezésével, rögzítsük azokat, illetve helyezzük vissza a házról eltávolítot alkatrészeket, pl. a műanyag előlapot. A drótokat az építés során szakaszosan is rögzíthetjük: ahogy végzünk egy résszel, rögtön rögzíthetjük azt, azonban vigyázzunk arra, hogy ne használjunk túl sok rögzítő elemet ugyanazon a helyen. Tehát, ha még egy adott helyen nem szereltük be az összes kábelt, ne fogjuk azokat össze, legfeljebb szigetelőszalaggal ideiglenesen, és csak miután minden kábelt behúztunk, akkor helyezzük fel a műanyag kábelrögzítő szalagokat. Jó erősen húzzuk meg a rögzítőket, szorosan rászorítva a merev alkatrészekre. Ha egyes helyeken kénytelenek vagyunk a levegőben vezetni a drótokat, akkor igyekezzünk minél több kábelt egybehúzni, mivel azok együttesen mereven tartják magukat, illetve igyekezzünk találni fix pontokat, ahol a házhoz erősíthetjük a köteget, így azután ugyanolyan stabil lesz, mintha mindenhol a fém részekhez lenne erősítve.



Miután minden kábelt rögzítettünk, dugdossuk vissza a kiszerelt alkatrészeket a gépbe, kössünk be minden hiányzó részt (leginkább a merevlemezeket és az optikai meghajtókat csak egészen a végén építem vissza a gépbe, hogy ne zavarjanak a kábelek rendezésében). Utolsó lépésként a díszítőelemeket, illetve a doboz fedelét szereljük vissza, majd indulhat a masina.

Az eredmény

Az így kapott gép általában csendesebben dolgozik, mivel minimalizáltuk a levegő áramlását akadályozó lógó kábeleket. Ennek következtében akár 2-3ºC-al is alacsonyabb lehet a házban lévő hőmérséklet (volt eset, amikor 9 fokkal is csökkent a ház belső hőmérséklete, a nagy rendetlenség ugyanis szinte teljesen elzárta a friss levegő útját), ami a ventillátorok fordulatszámának csökkenéséhez vezet, tehát kisebb lesz a zaj. Sőt, a gép a mozgatást sem sínyli meg annyira, mivel nem ütődhet semmihez sem egy lógó kábel, nem szorulhat a ventilátorba, nem okozhat rövidzárlatot. A kábelek csörgése is megszűnik, ami nagy fordulaton dolgozó CD meghajtó esetében akár idegesítő is lehet.