Téli álom

Alvásmágia

Télen a természetben található táplálék mennyisége jelentősen megcsappan. Az ínségesebb napok idején nincsenek zöldellő növények, és elfogynak a termések is. Ezt a periódust a vadon élő állatok genetikai programjuknak megfelelően más-más módon vészelik át. Vannak állatok, melyek a megváltozott körülményekhez sajátos módon alkalmazkodnak: a vándormadarak útra kelnek, a hidegvérű rovarok és a hüllők elrejtőznek, majd megdermednek.

A mókus télire bespájzol, és néha felébred enni






















Az emlősök egy része úgy alkalmazkodik a zord időjáráshoz, hogy átalussza a fagyos hónapokat. Egyes állatok valódi mély téli álomba zuhannak, amit hibernációnak nevezünk, míg mások inkább csak átszunyókálnak egy-két barátságtalan időszakot, és csak időnként merészkednek elő rejtekhelyükről. De nem csak téli alvók vannak. A forró égöv alatt ez az álom nyári álommá válik. A száraz sivatagokban és a trópusokon a nagy hőségek idején merülnek álomba némely állatok.

Előkészületek a hosszú alvásra

A téli álom kiváltásában az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek működése játszik jelentős szerepet. A hideg évszakra készülő állatok zsírt halmoznak fel a bőralatti kötőszövetükben, és tavaszig gyakorlatilag ebből élnek. Mindegyikük számára sorsdöntő, hogy megfelelő kövérre hízzon a téli álom előtt, mert az alvás idején zsírtartalékának felhasználásával tartja fenn életét.



A hosszú alváshoz megfelelő rejtekhelyet keresnek, ahol a nagy hidegben sem süllyed jelentősebben fagypont alá a hőmérséklet. Jól el kell bújniuk, mert ilyenkor rengeteg veszély leselkedik rájuk, ugyanis nem érzékelik a külvilág ingereit, nem ébrednek fel a zajokra, és könnyű zsákmányává válhatnak bármelyik kiéhezett ragadozónak.

Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

A téli álmot alvók, miután megtalálták a legmegfelelőbb vackot, takaréklángra kapcsolnak. Az alvást a környezet hőmérséklet-csökkenése motiválja, de a sün, ürge, hörcsög stb. akkor is alvásszerű állapotba esik, ha a kedvezőtlen körülmények nem forognak fenn (pl. fogságban). A téli álom kezdetekor a testhőmérsékletet szabályzó központ átprogramozódik, és az állat kezd kihűlni. De még mielőtt megfagyna és elpusztulna, a hőfokszabályzó beállítja a fajnak megfelelő alvóhőmérsékletet. A valódi téli álmot alvók tetszhalottként viselkednek. Hőmérsékletük megközelítőleg a környezet hőmérsékletére csökken, de sohasem fagypont alá, szívverésük a megszokott érték tizedére lassul le, és lélegzésük megritkul.

A téli álom vizsgálatára összeállított berendezés (ELTE)

























A szunyókálók abban különböznek a hibernáltaktól, hogy nem táplálkoznak ugyan, és szívük is percenkén mindössze10-15-öt dobban, de a testhőmérsékletük nem csökken jelentősebben. A nyugalmi állapotból könnyen felébreszthetők, ez azonban számukra végzetes is lehet, ugyanis a mozgás a metabolizmus felgyorsulását eredményezi, és az állat sokkal több energiát fogyaszt el. Így könnyen előfordulhat, hogy nem marad elég tartalék zsírszövetük az egész nyugalmi időszakra, és tavaszig egyszerűen éhen pusztulnak.

Alszik-e a medve téli álmot?

A téli álmot alvó állatok említésére szinte mindenkinek a barlangban szunyókáló barnamedve jut eszébe. Már az óvodások is ismerik, hogy a hagyományos időjóslás szerint a mackó február másodikán kijön a barlangjából, hogy eldöntse, felkeljen vagy aludjon még egy sort. Úgy tartják, ha ilyenkor szép idő van, a medve megijed az árnyékától, és visszatér a barlangjába, mert a tél még sokáig elhúzódik. Ha viszont az idő borús, és a mackó nem látja az árnyékát, akkor kint marad, mert jön a szebb idő.



A statisztika szerint azonban a medvék sem tévedhetetlenek. És az emberek is gyakran tévhitek áldozatai. A medve ugyanis nem hibernálódik télen. Téli álma egyfajta alvás és böjtölés. Ez idő alatt minden életfunkciója zavartalanul működik. Az anyamedve magzatai szabályosan növekednek, a kicsinyek a tél végén megszületnek, és szoptatásuk is a szunyókálás idején kezdődik. Éppen ezért: ne jusson senkinek sem eszébe az alvó medvét meglesni, mert az állat a nyugalmi állapotából könnyen felébred, és nagyon veszélyes tud lenni!

Ürgeként a Marsra

A mókusfélékhez (Sciuridae) tartozó mókus és az ürge téli álmát egész sor tudós tanulmányozza, mert ezek az állatok a mély téli álomból időnként felébresztik magukat. Egyrészt azért, hogy vizeletükkel ne rontsák a fészek hőszigetelő tulajdonságait, másrészt a rejtekükön felhalmozott eleségből pótolják az elhasznált energiát. Ez egy rendkívüli élettani jelenség, hiszen ezek a kis állatok képesek a tetszhalott állapotból felébredni, és oda visszatérni, anélkül hogy szervezetük bármiféle károsodást szenvedne.



A szaggatott vonal a talaj hőmérsékletét jelzi a vizsgált időszakban. A színes tömbök az alacsonyabb (a: kék) és a magasabb (b: piros) környezeti hőmérsékleteknél mérhető torporhosszokat jelzik a hibernáció különbözi szakaszaiban, amelyeket a bal oldali szürke (kezdeti szakasz), a jobb oldali szürke (befejező szakasz) és a kettő közti fehér tömb (középső szakasz) jelöl (OTKA 43711 számú kutatás zárójelentése alapján)
Ha a kutatások kiderítik, mi az ürge titka, akkor ez segíthet a hosszú űrutazások megvalósításában. A tudományos-fantasztikus filmekből ismert az a kép, ahogyan a hosszú utazásra induló űrhajósok hibernálják magukat az útra. Az űrutasok hibernálásához minden bizonnyal közelebb kerülnénk, ha kiderülne, hogy a mókusfélék hogyan altatják el magukat a téli hónapokra, és miként ébrednek fel az anyagcseréhez szükséges tápanyagok pótlására.



De ez nem minden. A kutatók abban is reménykednek, hogy a téli álom titkának megfejtése megoldja a kioperált emberi szervek élettartamának a meghosszabbítását, ami a szervátültetések legégetőbb problémáját jelenti. Ugyanis a ma alkalmazott módszerekkel a kioperált szervek egy-két napon túl tartósan elvesztik működőképességüket.

Vajdasági nagyalvók

A vidékünkön előforduló állatok közül a sünök, mókusok, ürgék, hörcsögök, pelék és a denevérek alszanak téli álmot.

Ürge (Citellus citellus)





















A nálunk honos keleti sün (Erinaceus concolor) leginkább fák gyökerei közti üregekben, kőhalmok, farakások között, vagy házak közelében lévő komposzt-kupacokban építi ki vackát. Belebújik, és a téli álom alatt összegömbölyödik, hogy minél kisebb legyen a hőleadó felülete. A sünök igazi téli álmot alszanak. Testhőmérsékletük 5° C fok alá süllyed, szívverésük mindössze nyolcra csökken, a légzés a szokásos 40 helyet négyre megy le percenként. A pelék (Gliridae) a sünökhöz hasonlóan hibernálódnak.

A hazánkban honos denevérek (Chrioptera) a fagyok beállta előtt barlangokba, pincékbe, faodvakba, épületek zugaiba rejtőznek el. Jellemző, hogy egymással összebújva csökkentik a hőveszteséget.



Ezeknek a repülő emlősöknek, alváskor a légzésük és pulzusuk nagyon lassúvá válik, testhőmérsékletük lecsökken. Megközelítőleg percenként egyet dobban a szívük, és ötpercenként egyszer vesznek levegőt. Ebből az állapotból viszonylag könnyen felriaszthatók. Azonban ezt ne tegyük, mert mozgásukkal felélhetik a hideg télre eltartalékolt zsírfelesleget, és ez végzetes lehet a számukra.