Tudta-e?
...hogy a világ első napvédő kenőcsét egy floridai gyógyszerész készítette 1944-ben? Benjamin Green kakaóvajat és gránitkávét főzött össze, majd a saját fején tesztelte. A keveréket Coppertone Suntan Cream néven forgalmazta.

78. szám - 2010. április 1.

Földrajz

Zanzibár, a fűszersziget

1. rész - A Zanzibár-szigetvilág a Kelet-afrikai Tanzánia partvidékétől csupán 35 km-re helyezkedik el.
MUZSLAI Izabella

2


Bár az említett ország részét képezi, mégis mivel sok szempontból eltér, részleges autonómiát élvez. Fővárosa Zanzibár City. A szigetcsoportot két nagyobb, Unguja (ismertebb nevén Zanzibár) és Pemba, valamint több kisebb lakatlan szárazulat, atoll képezi. A terület kedvező helyzetének köszönhetően régóta a „világ közepének” számít s, bár nem Ázsiához tartozik, mégis a „mesés Kelet” részét képezi.

A piros nyíl Zanzibár szigetét jelöli, míg tőle északra Pemba látható


















Zanzibár helyzete Afrika térképén
























Ez az ismeretlen, veszélyekkel teli térség évszázadokon át vonzotta a kalandot keresőket. A két német származású misszionárius Johann Krapf és Johann Rebbman küldetésük során új területeket ismertek meg. Krapf volt az első európai aki megpillantotta a Kenya-hegységet, de hasonló érdem fűződik kollégája, Rebbman nevéhez is, ki a Kilimanjaro létezéséről tájékoztatta kortársait. Az angol Richard Francis Burton és John Hanning Speke vezették a Brit Királyi Földrajzi Társaság Kelet-afrikai expedícióját, minek az volt a célja, hogy felkutassák a Nílus forrását. David Livingstone brit orvos, misszionárius és talán a leghíresebb afrikakutató pedig itt tervezte meg utolsó felfedezőútját s innen vágott neki az ismeretlennek. Ő hosszabb ideig tartózkodott Tanzániában, s a Tanganyika-tó partjánál találkozott honfitársával, az ujságíró Henry Morton Stanley-vel, aki azzal a céllal indult Afrikába, hogy megtalálja a már idős, beteges Livingstone-t, kiről évek óta nem értkezett hír Európába. Történelmi pillanat volt e két kutató találkozása. Ekkor,1871-ben a Tanganyika partján, Ujiji városában hangzott el Stanley leghíresebb mondata „Feltételezem, doktor Livingstone”.


„Feltételezem, doktor Livingstone” A képen Stanley (fehérben) üdvözli Livingstone-t

A szigetvilág csupán 6O–ra délre helyezkedik el az Egyenlítőtől, minek hatására egész évben magas a hőmérséklet (20-30°C) és a páratartalom is (60-90%). Az éghajlat a trópusi monszunszelek rendszerének befolyása alatt áll. A novembertől májusig tartó nyár csapadékosabb, mint a júniustól októberig tartó tél. A különbség abból adódik, hogy az évszaknak megfelelően a szél irányt változtat. Mivel télen az afrikai szárazföld felől vagyis délnyugati irányból fúj, a szigetek fölé érkező légtömegek nem tudnak magukbagyűjteni annyi nedvességet, mint mikor északkeleti irámyból érkezve áthaladnak az Indiai-óceán felett. Így a tél legesősebb hónapja a június, melyre rövid záporok jellemzőek. A helybeliek nyelve, a szuahéli két külön kifejezést ismer a monszunra. Az egyik a „kaskazi”, minek jelentése „északi”, a másik pedig a „kusi” vagyis „déli”.

A Zanzibár-szigetvilág egy miocén kori folyódelta részeként jött létre. A szárazulatok magját tengeri üledékből keletkezett mészkő képezi, de a kőzetrétegek tartalmaznak agyagot, homokot és iszapot is, mit a folyók szállítottak a Kelet-afrikai szárazföldről az Indiai-óceánba. Pembán és Zanzibár szigetén is gyakori a korallmészkő, mi arra enged következtetni, hogy a földtörténet során a mai szigetek víz alatt voltak. A Tanzánia partjainál bekövetkezett kőzetlemezmozgások során egyes részek letöredeztek, lesűlyedtek, mások pedig kiemelkedtek a vízfelszín fölé alacsony szigeteket alkotva. Ezek tengerszint feletti magasságának értéke csupán 120 m körül mozog.

A szigetcsoport helyzetének köszönhetően növény- és állatvilága is trópusi jellegű, tehát fajokban gazdag. A sok nedvesség a sűrű erdők kialakulásának kedvez, ahol az aljnövényzetet fűfélék képezik. Tőlük magasabbak az évelők és természetesen az esőerdők elmaradhatatlan indái, a kusza liánok is jelen vannak. A képet tarkítják a cserjék és a sokféle pálma. Ez utóbbit sok helyütt –például az utak mellett, a tömbházak közelében, de még az erdőben is tervszerűen ültetnek. Gyakori a kókusz- és a raffiapálma, minek a helyi neve Muwale, az eukaliptusz (szuahéliül Mikaratuszi), az akáciák, a tikfa (Msaji), de ezek mellett a gyógyhatású növények is gyakoriak. A szigetvilág sokszinű növény- és állatvilágának köszönhetően egy ökorégió tagja, mégis komoly problémákkal küzd. Gondot jelent például a tervszerűtlen erdőirtás vagy a haszonnövények kártevőktől való megóvására használt méreganyagok, amik elpusztítják nem csak a megcélzott rovarokat, de a többi kevésbé ellenálló faljt is. A vegyszerek veszélyeztetik a sokféle óriáslepkéket, szitakötőket, a szöcskéket, méheket, darazsakat, sáskákat, különböző bogarakat, hangyákat, majd a tengerbe jutva annak élővilágát pusztítják. Nem elhanyagolható a moszkitó irtásakor használt vegyszerek mennyisége sem, bár sajnos idáig nem tudták visszaszorítani a veszélyes szúnyogpopulációt.

A térség nem olyan gazdag fajokban, mint a közeli afrikai kontinens keleti régiója, mégsem kell szégyenkeznie biológiai sokféleségét illetően. Az emlősök közül legtöbb faj Zanzibár-szigetén él, mig Pembán csupán csak néhányuk talált menedéket. Hiányzik például a piros kolobuszmajom (Procolobus kirkii), ami az úgynevezett karcsúmajmok (Colobinae) rendjébe, azon belül pedig az óvilági majmok családjába tartozik. Az ide tartozó fajok három nagy csoportra oszthatók, az ázsiai fajokra (langurok), az afrikai fajoka (kolobuszok), és a hosszú orrú majmokra. A kolobuszok karcsúak, egyenes tartásuk van és kizárólag növényekkel táplálkoznak. Könnyen felismerhetőek „frizurájukról” és vörös hátukról. Természetes élőhelyük a mangrove-erdők, a Jozani-erdő, de előszeretettel tartózkodnak a gyümölcsösökben is. Számuk 1500 körül mozog s 10-30-as csoportokban élnek. A térség állatvilágának többi tagja a zanzibári párduc (leopárd), a szégyenlős, éjjeli mongúz (helyi nevén chonjve), a hyrax egyik képviselője, a fakúszóborz, mókusok, a csőrös elefántcickány, a kaméleon, a folyami disznó, a fehércombú bóbitásantilop és más számunkra különös állatka.

Kolobuszmajom (Procolobus kirkii)























Fakúszóborz leselkedik a mangrovegyökerek közül


















Csőrös elefántcickány










Zanzibár természeti kincsei

Az Indiai-óceán ölelésében ringatózó szigetek bővelkednek a tenger ajándékában, tarka korallzátonyokban, tengeri fűtelepekben, mangrove-erdőkben, homokos strandokban, sokféle halfajtában (szardínia, szardella, illetve ajóka, rája, tonhal, makrahal vagy makréla, ajakoshal, cápa, tőkehal, angolna, papagályhal...) alligátorteknősben, tintahalban és polipban, több féle kagylóban, osztrigában, tengeri rákokban, homárban... A nyílt tengeri halászatok alkalmával nagy örömet jelent a gazdag homárzsákmány, hiszen a fontos hasznot hozó turizmusban jó pénzért el lehet adni. A lakosság 25%-ának jelent megélhetési forrást a halászat, melyet hagyományos módon művelnek. A fenékhálós halászhajók alkalmazása nem szokványos a Pemba- és Zanzibári-szorosban. A törvény által védett mangrove- és szegfűszegfákat a helyi lakosság régóta házépítésre használja.

A mangrove könnyen felismerhető víz feletti gyökereiről











A mintegy 80 km-nyi homokos strand Zanzibár szigetén és ugyanennyi Pembán jelentős részben hozzájárul Zanzibár idegenforgalmi jellegéhez, de meg kell említenünk az utóbbi időben felvirágzott könnyűbúvárkodást is, ami a 200 000 km2-nyi korallzátony sokszínű élővilágának köszönhető. A zanzibári partok méltán tartoznak a világ legszebb partjaihoz. Apró szemű, fehér mészkőhomok, kék óceán, fehér habok, napfény... Ideális a lazulásra, de az aktív pihenésre is. A szörfözők számára legkedvezőbb Zanzibár északi része, hisz itt a legmagasabbak a hullámok. A keleti oldalon a korallszirtek lecsökkentik a víztömeg sebességét.

A füszerillatú Zanzibár gazdaságának egyik alappillérét évszázadokon át a fűszerexport képezte. Ma már a vanílián, szerecsendión, kardamómon és szegfűszegen kívül kurkumát, fahéjat, köményt, citromfüvet, gyömbért, koriándert, borsot, csilit, oregánót szállítanak külföldre, valamint az újonnan létesített ültetvényekről trópusi gyümölcsöket, ananászt, mangót, banánt, narancsot, mandarínt, avokádót, papaját, grapefruitot (citrancs), jackfruitot, csillaggyümölcsöt, passiógyümölcs (maracuja) exportálnak.

Szerecsendió












Kardamóm








Szegfűszeg









Ananász








Jackfruit










Csillaggyümölcs








Passiógyümölcs (maracuja)









Zanzibár lakossága

Az egzotikusan hangzó „zanzibár” szó vagy perzsa vagy arab gyökerekkel rendelkezik. Eredhet a perzsa „Zangh Bar” kifejezésből („fekete part”), vagy az arab „Zayn Z'al Barr”-ból, melyben jelző használatával igyekeznek kifejezni a sziget feltűnő szépségét („kecsegtető / kedvező / bőséges / szépséges ez a sziget”). A bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a szuahéli nyelv szoros kapcsolatban áll a Mezopotámiából (mai Irak, Irán, Törökország, Szíria) érkező asszírok (akkád és arámi nyelv) (4000 – 5000 évvel ezelőtt) és sumérok (5000 – 8000 évvel ezelőtt) nyelvével. Megkérdőjelezhetetlen bizonyítékként szolgál a szavak közötti kiejtésbeli-, valamint jelentésbeli hasonlóság. A tudomány mai állása szerint itt, a Tigris és az Eufrátesz folyó térségében született meg az első „modern” civilizáció. Ezek a mai Irak területén élő ősi népek rendkívüli műveltségre és tudományos ismeretekre tettek szert. Hogy csak egyet említsünk, itt van az írás művészetének bölcsője.

Mikor Vasco da Gama, a kiváló európai hajós és bátor felfedező a XV. században megkerülvén a Jóreménység-fokát eljutott Kelet-Afrikába meglepetten tapasztalta, hogy az itt élők kiváló tengerészek. A monszunszelek periódikusságához alkalmazkodva árúcserét folytattak az Indiai-óceán nyugati térségében, India, az Iráni-öböl és Kelet-Afrika között. A kapcsolat nem csak gazdasági szempontból volt előnyös, de kihatott a kultúrára, a nyelvre és a vegyes házasságok genetikai változásokat is eredményeztek.

Zanzibár- és Pemba-szigetének ma hozzávetőlegesen 1 000 000 lakosa van, kiknek a 95%-a muzulmán, a többiek hinduk vagy keresztények. A perzsa nép, kik a mai Irán térségéről érkeztek ide egész Kelet-Afrika etnikai összetételére és kultúrális sajátosságaira nagy hatást gyakorolt. A szigeteken sokan beszélnek angolul, arabul, de a hagyományos nyelv a szuahéli, melybe beleolvadtak szavak azok a népek nyelvéből, kikkel szorosabb kapcsolatba kerültek (arab, portugál, angol és hindi). A „szuahéli” szó tulajdonképpen arabul partot jelent. Egyesek szerint ez az egyik legkönnyebben megtanulható nyelv. Hakuna matata! Ki ne ismerné e dallmos mondatot, mi annyit jelent, „nincs gond”.

Könnyen a vendégszerető helyiek bizalmába férkőzhetünk, ha megtanulunk néhány szót anyanyelvükön.








Asante Sana (Köszönöm szépen)
Jina lako ni nani? (Hogy hívnak?)
Jina langu ni ... (A nevem...)
Nakutakia siku njema! (Szép napot!)
Unazungumza kiingereza? (Beszél angolul?)
Asante (Köszönöm)
Msaada! (Segítség!)
Lala salama! (Aludj jól!)
Kwaheri! (Viszlát!)
Ninakupenda! (Szeretlek!)

S, egy közmondás:
Uzuri wa mwanamke siyo urembe ni tabia. (Egy hölgy szépsége, nem kinézetében, de jellemében mutatkozik meg.)

folytatjuk

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor