Tudta-e?
Egy mobiltelefon 7-szer szennyezettebb felület, mint egy utcai korlát, de csak 2-szer több baktérium van rajta, mint egy billentyűzeten.

83. szám - 2011. április 01.

Japán

Fukushima – egy természeti katasztrófa anatómiája

Ami 2011. március 11-én Japánban történt, az nemcsak természeti katasztrófa, hanem környezetvédelmi, politikai, gazdasági következményekkel is járó tragikus esemény.
MUHI Béla | a szerző cikkei

Az atomenergia felhasználásának kezdete a második világháború időszakára tehető. A nukleáris láncreakcióra még korábban, 1934-ben Szilárd Leó jelentett be szabadalmat. Az amerikai Manhattan project fedőnevű titkos kutatási program keretében Roosevelt elnök létrehozta az Uránium Bizottságot, melynek célja az első atommáglya megépítése és beindítása volt. Ebben jelentős szerepez jutott a katonákon kívül Enrico Fermi, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő is. Az első atomreaktor 1942. december 6-án Chicagóban indult be, sikerült tehát létrehozni a szabályozott láncreakciót - az atommáglyát. Ennek sikerére Wigner Jenő, a későbbi Nobel-díjas tudós, megbontott egy borosüveget, és a jelenlévők ittak az atomenergia jövőjére, azt kívánva, hogy az emberiség hasznára legyen. Wigner a világ első reaktormérnökeként a későbbiekben a nagy teljesítményű reaktorok tervezését végezte, melyek meg is épültek Hanfordban. Az atomreaktorra Enrico Fermi és Szilárd Leó kapott szabadalmat. Az események, a tudósok várakozásaival ellentétben, másként alakultak. Jött az atombomba, Hirosima és Nagaszaki japán városok romba dőltek, sok ezer ártatlan ember lett a nukleáris energia áldozata, rengetegen kaptak pusztító sugárdózist.

A nukleáris energia békés felhasználására megépült reaktorok elsősorban kutatási célokat szolgálnak, többek között radioizotópok előállításában is szerepet játszanak, illetve villamos energiát termelnek. Az energiatermelő reaktorok általában igen nagy teljesítményűek, tehát hatalmas energiáról van szó, ami már eleve nagy veszélyt jelenthet. Továbbá a fűtőanyagként szolgáló uránium, illetve plutónium, valamint a keletkező bomlástermékek veszélyes sugárzást bocsátanak ki. Annak ellenére, hogy a szakemberek igyekeznek minél biztonságosabb reaktorokat előállítani, az idők folyamán több kisebb-nagyobb reaktorbaleset történt. Számunkra a legfájdalmasabb az 1986-ban bekövetkezett csernobili reaktorbaleset volt, amikor is sorozatos emberi hibák következtében robbanás következett be, és jelentős mennyiségű radioaktív szennyező anyag került a levegőbe. Ezek egy részét a szelek ide is elhozták, úgyhogy bizonyos mértékű sugárterhelést, illetve a szervezetünket veszélyeztető radioaktív anyagokat ki lehetett mutatni. A következményekről csak statisztikai jellegű kalkulációkat kaphattunk, hivatalos, és főleg megnyugtató adatokat viszont nem.

Japánt ez év március 11-én szokatlanul erős, 9-es fokozatú földrengés rázta meg. Ezt követően mintegy tíz méter nagyságú hullám, szökőár tarolta le a partvidéket. Az áldozatok számát több mint húszezer, a károk nagyságát néhány százmilliárd dollárra becsülik.


A földrengés epicentruma


A pusztító szökőár

Fukushima Daiichi Atomerőmű reaktorainál a földrengés közvetlenül nem okozott nukleáris balesetet, viszont a szökőár következtében megszűnt ez erőmű külső áramellátása, az áramhiányt ugyan valamelyest pótolni lehetett volna a dieselgenerátorokkal, de ezek működésképtelenekké váltak. A földrengés alkalmával a biztonsági célt szolgáló terveknek megfelelően automatikusan leállt a láncreakció, a reaktor teljesítménye mindössze egy-két százalékra csökkent le, állítólag az atommáglyát közvetlenül védő kétszeres védőburok, a konténment sem sérült meg, viszont áram hiányában a reaktorblokkok hűtési rendszere leállt, a bekészített üzemanyag, illetve a pihentető tartályokban lévő hasadási termékek vészesen melegedtek. Az időközben keletkező hidrogén fokozatosan felszaporodott, az oxigénnel durranógázt alkotva felrobbant, levetette a reaktorblokk tetejét. Annak ellenére, hogy nem nukleáris, hanem kémiai jellegű robbanásra került sor, sok radioaktív anyag került a levegőbe. Az erőmű környékén és a tengervízben ki lehet mutatni a kontaminációt, sőt hírek szerint a zöldségfélékben, az ivóvízben még nagyobb távolságokban is a megengedettnél nagyobb sugárzást mértek. Hiába igyekeztek a szakemberek külsőleg hideg vízzel történő locsolással, illetve később már az áramellátás és a keringtető rendszer helyreállításával stabilizálni a rektor hőmérsékletét, még mindég vannak instabilitások, a veszély korántsem múlt el. Ha túlnyomás következtében felrobbanna, vagy veszélybe kerülne a konténment, és meg kellene nyitni, akkor még nagyobb mennyiségű radioaktív szennyezés kerülne a természetbe. Bízzunk azonban a biztató hírekben, és reméljük, hogy valóban sikerül elhárítani a baleset következményeit, stabilizálni a nukleáris létesítmény körüli helyzetet.


Fukushima Daiichi Atomerőmű


Az erőmű két reaktora

A reaktor központi részén az atommáglya, itt megy végbe a nukleáris maghasadás

Egészen biztosan állítható, hogy az eddigi emissziót tekintve térségünkbe nem jut veszélyes mennyiségű radioaktív szennyezés, semmilyen jelentősebb kockázati tényezővel nem kell számítanunk. Egyedül a Japánból származó élelmiszerek vizsgálatát kell megszigorítani, erre máris meghozták a nemzetközi intézkedéseket.

Környezetünkben vannak ugyan nukleáris reaktorok, de ezek biztonsága kielégítő, pl. a paksi atomerőmű szakemberei máris közölték, hogy reaktoruk biztonságosan kibírta volna ezt a földrengést. Szökőárra meg itt valóban nem kell számítani.

Igaz, hogy a nukleáris erőműveket igyekeznek biztonságosra tervezni, de az is tény, hogy „ami elromolhat, az előbb-utóbb el is fog romlani”. Több országban erélyesen felemelték szavukat a zöldek, a környezetvédő mozgalmak, Németországban és Olaszországban máris korlátozni szándékozzák a nukleáris létesítmények építését és működését. Ami Japánban történt, az nemcsak természeti katasztrófa, hanem környezetvédelmi, politikai, gazdasági következményekkel is járó tragikus esemény.

Láthattuk, még egy magas fejlettségű technikai és gazdasági civilizáció is, mint Japán, pillanatok alatt térdre kényszerülhet a természet szeszélyeinek következtében. Ami Japánban történt, annak nálunk kicsi a valószínűsége, hiszen nincsenek nagy erősségű földrengések, szökőár, de az ózonpajzs sincs felettünk kilyukadva, vulkánkitörés sem lesz, nincsenek szélsőséges meteorológiai viszonyok stb. Sokszor nem is vagyunk tudatában annak, hogy a Föld egyik legszebb, legbiztonságosabb térségében élünk, ugyanakkor földjeink zömében kiváló minőségűek, vizünk is van elegendő stb. Már csak ezért is érdemes ragaszkodnunk a szülőföldhöz, őseink örökségéhez...


Védőöltözékben a szakemberek és a munkások
ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor