Tudta-e?
A civilizáltnak nevezett világ elmúlt 3500 év történelmét végignézve csak 230 békés évet számolhatunk össze.

72. szám - 2009. október 1.

Az 56-os magyar forradalom zombori visszhangja

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményei az úgymond határokon túli magyarságot is érintették. A Vajdaságban, konkrétan Zombor város környékén a forradalom hírére a fiatalok szervezkedni kezdtek…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

1
Az 1956 október 23-án kitört forradalomról a zomboriak, Cirkl Rudolf elbeszélése alapján, a Szabad Európa Rádió adóján keresztül szereztek megbízható tudomást. A jugoszláviai sajtó igen egyoldalúan kezelte a magyarországi kérdést. A Zombori Újság (Somborske Novine) csak egyszer, 1956. november 23-án említi a magyarországi eseményeket, egy hónappal a forradalom kitörését, és annak elfojtását követően. Ebben a cikkben az akkori Jugoszláv állam hivatalos állásfoglalását tükrözték. Pedig akkor már igencsak szép számban voltak és érkeztek menekültek Zomborba.

- A városban csak erről beszéltek, kortól, vallástól, nemzetiségtől függetlenül, de azért nem nyíltan, mert vigyázni kellett a hatóságra – meséli Cirkl Rudolf. A forradalom hatására a zombori magyarok szervezkedni kezdtek. Refle László, a Kaszinó (a zombori Művelődési Egyesület) akkori elnöke és Kolarity Gábor vegyész a Kaszinó könyvtártermében elkezdték a fiatalok beszervezését abból a célból, hogy zombori fiatalokat jutassanak át a határon a magyar forradalmárok megsegítésére. A főszervezők Cirkl Rudolfot és Horvát Jakabot bízták meg az ONCSA telepen lévő fiatalok beszervezésére. Merkl József és Szadovszki József ezt a megbízatást a Felsőváros nevű negyedben vállalták. E két negyedben élt a zombori magyarság többsége.

Mire megszervezték a csapatokat, addigra viszont Magyarországon elindították a forradalom elfojtását. Erről a menekültektől érkeztek az első hírek, és a Szabad Európa Rádió is tudósította. Refle László csak nehezen tudta lebeszélni a zombori fiatalokat a csatlakozás értelmetlenségéről. A fiatalok ugyanis tervük megvalósításában egy Marci nevű fiú segítségére számítottak. Ő egy Baja környéki fiatal tanyai srác volt, aki a zöldhatáron át menekítette Zomborba az első szökésben lévő forradalmárokat. A csoportokba verődött zombori magyar fiatalok minden áron át akartak jutni Magyarországra, de végül sikerült lebeszélni őket. Az ONCSA telepről azonban már egy kisebb csapat még a forradalom elfojtása előtt átszökött Magyarországra.

A visszaemlékezők szerint a már említett Marci úgy 15-16 éves lehetett, és valahol a határ mentén, egy tanyán élhetett, így ismerte az utat a zöldhatáron át, és több csoportot is sikeresen átsegített Jugoszláviába. A későbbi sorsa nem ismeretes, mint ahogy a vezetékneve sem. Amikor Magyarország déli határszakaszát, a nyugati után, szintén az oroszok vették felügyeletük alá, megnehezült a menekülés a határon, és ettől kezdve többé nem látták Zomborban.

Érdekes megemlíteni, hogyan, azaz milyen apróságnak tűnő külsőség segítségével menekültek egyesek, akkortól már segítség nélkül, 1957 telén Jugoszláviába. A budapesti Szabó család visszaemlékezése nyomán tudjuk, hogy a harangozás közötti eltérés segítette őket a tájékozódásban. Jugoszláviában reggel ötkor harangoztak, míg Magyarországon reggel hatkor. Ennek köszönhetően határozhatták meg az irányt a behavazott határban, a derengő hajnalban, és ebből kifolyólag nem tévedtek vissza Magyarországra a zöldhatáron való átkeléskor.

Nemcsak illegális szervezkedésről, határátlépésekről szól Zombor 56-os forradalmi története. Vladimir Popin könyvéből megtudjuk, hogy Zombor és Baja között hivatalos kapcsolatfelvétel is volt a forradalmi események napjaiban. Az első forradalmi napok után a bajai körzet vezetősége üzenetet küldött a zombori körzet vezetőségének egy találkozó megszervezésére. Amikor létrejött a találkozó, a bajai vezetőség kifejezte reményeit, hogy az eljövendőkben javulni fognak az államközi kapcsolatok, főleg a két határmenti körzet együttműködése tekintetében. A bajaiak egy kéréssel fordultak a zombori vezetőséghez, hogy küldjenek nekik élesztőt, mert a magyarországi vasutassztrájk miatt ezt nem tudják Pécsről beszerezni, és ezért féltek az elégedetlenkedések következményeitől. A segítség nem maradt el. A zomboriak végül eleget tettek a kérésnek, de hamarosan megszakadtak a kapcsolatok.



Az az állapot, hogy nyitottak voltak a határok a két ország között, nem tartott sokáig. A szovjetek második bevonulását követően nemsokára ők vették át a határ fölötti ellenőrzést. Az a közvetlen kapcsolat, amit előtte a zombori járási népbizottság kiépített a Duna -Tisza közötti terület magyarországi parancsnokával, Moravszki őrnaggyal, és a Kiskunhalason lévő törzskarával, amiből kifolyólag állandó megbeszéléseket tartottak Hercegszántón és Béregen, akadályokba ütközött, majd a szovjetek megjelenésével megszakadt.

1956 végén és 1957 elején több tízezer menekült hagyta el Magyarországot a volt Jugoszlávián keresztül. A Zomborba érkező menekültek számáról nincsenek pontos adatok, becslések szerint kb. 4000 körül tehető a számuk. Azonban itt is érvényes volt, mint a többi vajdasági, magyar lakossággal rendelkező településen, hogy mivel magyar közegbe érkeztek a magyarországi magyarok, Zomborból az ország belsejébe igyekezték áthelyezni a menekülteket, mert ott kevésbé jelentettek veszélyt, ugyanis ott nem tudtak kommunikálni a helyi lakossággal. Arra a rövid időre, amíg a városban tartózkodtak, különféle katonai épületekben kaptak átmenetileg szállást, de ideiglenesen a Kaszinóban és a Horvát Kultúrotthonban is elhelyeztek menekülteket. Az ellátásukról az állam gondoskodott, de a fent említett szervezkedő magyar fiatalok, miután meghiúsult a tervük a forradalomhoz való csatlakozásról, elkezdték megszervezni a menekültek külön ellátását is. Takarókat, ruhát, élelmiszereket, tisztálkodószereket, játékokat gyűjtöttek az 56-os menekülteknek. Sportjátékokat, zenés és egyéb műsorokat szerveztek. A zombori családok pedig vendégül látták ebédre, vacsorára a semmi nélkül maradt nemzettársaikat.



A menekültek egy-két hét után a gerovói, vagy más táborokba távoztak, ahonnan megszervezték a kivándorlásukat külföldre. Csak pár családról tudnak a zombori kortársak, akik a környéken találtak menedéket. Ők a község területén élő rokonoknál húzódtak meg. Később ezek is külföldre távoztak. Cirkl Rudolf visszaemlékezései alapján önkéntes visszatelepülésre, de visszatoloncolásra is sor került.

Miután meghiúsult a zombori fiatalok terve a forradalomhoz való csatlakozásról, a sorsuk is különféleképpen alakult a továbbiakban. Voltak olyanok, aki a magyarországi menekültektől kapott hamis papírok segítségével nyugatra disszidáltak. A többségük azonban igyekezett titokban tartani, hogy mire is készült. Az ONCSA telepről a magyarországi forradalomhoz csatlakozó fiataloknak sikerült Ausztrián át a magyarországi forradalmárokkal együtt nyugatra menekülni. Közülük egy állítólag Indiában telepedett le később. Cirkl Rudolf társa a szervezkedésben, azaz Horvát Jakab Németországba, majd az USA-ba költözött, és ott vietnámi háborús veterán lett.

Az otthonmaradt zombori szervezkedő fiatal fiúk többsége a forradalmat követő években katonának vonult be a Jugoszláv Néphadseregbe. A kémelhárítással megbízott tisztek kihallgatták őket. A fiatalok véleményére voltak kíváncsiak az 56-os eseményekkel kapcsolatban, és a feltett kérdésekből kiviláglott, hogy a belbiztonsági hatóságoknak 1956 őszén tudomása volt a zombori magyar fiatalok szervezkedéséről.

Felhasznált szakirodalom:
1. Molnár Norbert és Romoda Krisztián riportja Cirkl Rudolffal
2. www.freedomfighter56.com/pdf2/lazar_andrea
3. Hegedüs Attila: a Hét Nap melléklete az 56-os forradalomról
4. Vladimir Popin: 1956 - A belgrádi és a vajdasági sajtó tükrében, Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 2006


ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor