IV. ISTVÁN (1163)
Akárcsak II. Lászlónak, neki is csak néhány hónap uralkodás adatott meg. Már 1154-ben Bizáncba menekült és többször görög hadakat vezetett hazája ellen. Kortársai — rossz természete miatt — nem voltak jó véleménnyel róla, rendkívül népszerűtlen volt magyar földön.
Lukács érsek az ő fejére sem volt hajlandó feltenni a koronát, helyette megint a kalocsai érsek koronázott. A főurak csakhamar összeesküvést szőttek ellene, amit bizánci segítséggel felszámolt.
Nem bírt azonban a legelőször megkoronázott király, III. István határszéli bázisával. A német császár támogatását élvező III. István előmerészkedett Pozsonyból, s nagybátyját csatára kényszerítette. Nemcsak legyőzte, hanem el is fogta. Nem ölte meg, hanem — miután lemondatta a trónigényéről — visszaküldte Bizáncba. IV. István nem tartotta meg ígéretét, ismét hadakkal támadt az országra. Most már Bizánctól sem kapott igazi segítséget, így III. István serege elől Zimony várába szorult vissza, ahol hívei — hogy életüket mentsék — 1163-ban megmérgezték.
III. BÉLA (1172—1196)
Géza kisebbik fia. III. István öccseként kerül Bizáncba, ahol Manuel, bizánci császár eljegyezte lányával Máriával, és ígéretet tett, hogy reá hagyja a trónját. Amikor azonban Manuelnek öregkorában mégis fia született, Béla kegyvesztett lett. Érdeklődése Magyarország felé fordult, és III. István halála után azonnal hazatért. A görög fegyvereknek is nagyrészük volt abban, hogy 1173 elején a kalocsai érsek királlyá koronázza.
Legnagyobb érdemét a magyar államiság fejlődésében láthatjuk. Komolyan fejleszti Esztergomot és Székesfehérvárt. Uralkodása alatt sokat haladt előre az írásbeliség. 1181-ben elrendeli, hogy minden eléje kerülő ügyet írásban rögzítsenek, így jön létre a kancellária. Itt dolgozott Anonymus is. 1185-ben Székesfehérváron összejött az első általunk ismert törvénynap.
Az ország belső erősödése az aktív külpolitikát is lehetővé tette. Manuel halála után III. Béla visszaszerezte a bizánci kézre került magyar területeket. Folytatódtak a Velencével folyó harcok is Dalmáciáért. Kihasználva az orosz fejedelemségek közti viszálykodást, megszerezte Halicsot. Keresztes had indítását is elhatározta, de 1196-ban bekövetkezett halála ebben megakadályozta
IMRE (1196—1204)
Apja, III. Béla az utódlás biztosítására már 1183 körül megkoronáztatta. Tényleges részt a hatalomból csak 1194 után kapott, amikor Béla rábízta Horvátország és Dalmácia kormányzását. 1196 tavaszán bonyodalmak nélkül foglalja el a trónt, de öccse András herceg csakhamar bejelenti igényét a hatalomra.
1197-ben fegyverrel támad bátyja ellen, győzelmet arat felette, s a hatalom megosztására kényszeríti. Andrásnak azonban nem volt elég, hogy Imre a dalmát és horvát területeken fekvő hercegségeket adta neki. Többet akart, noha apjuk, III. Béla végrendeletében a királyságot egyértelműen Imrére hagyta. András várakat, birtokot és nagyon sok pénzt kapott apjától, hogy a Szentföldre keresztes hadjáratot vezessen.
Imrének jó kapcsolatai voltak Rómával, támogatta az egyház politikai törekvéseit. Folytatja apja hódításait, s rendre beavatkozik a szerb és bolgár viszályokba. Ez idő tájt házasságot köt, Aragóniából hoz feleséget. Az újra és újra ellene szegülő Andrással szemben egy érve van, kisfía László, akit közvetlen halála előtt megkoronáztat. Andrást pedig, miután esküt tétetett vele, hogy a kis uralkodóhoz hű lesz, kormányzónak nevezi ki. 1204-ben hal meg.
III. LÁSZLÓ (1204—1205)
Imre király hároméves korában királlyá koronázott fia. III. Ince pápa nagybátyjával Andrással szemben őt támogatta, s a főpapokat is erre szólította fel. András azonban, élve kormányzói hatalmával minden hatalmat a saját kezébe összpontosított, a kisgyermeket és az özvegyet mindenből kisemmizte.
Méltatlan helyzetét megunva az özvegy királyné a gyermek királlyal és a koronázási ékszerekkel együtt VI. Lipót osztrák herceghez menekült.
Mind András, mind Lipót már hadra készül, amikor III. László rövid uralkodás után Ausztriában meghal. Holttestét hazahozták. Székesfehervárott temették el. Ezzel megnyílt András előtt a trónhoz vezető út.
II. ANDRÁS (1205—1235)
III. Béla kisebbik fia. Imre uralkodása idején többször megpróbálja megszerezni a trónt, de sikertelenül. A gyermek király halála után pedig elfoglalhatta a trónt. Vele együtt koronázták meg feleségét, Gertrudot. A „merániai" királynéval jött idegenek fontos tisztségeket töltöttek be az udvarban. A mellőzött Imre párti előkelők ettől kezdve több összeesküvést is szőttek, a legjelentősebb 1213-ban volt, amikor a király feleségét megölték.
II. András király uralkodásának első szakaszát „új intézkedések" jellemzik. Szinte féktelen birtokadományozásba kezd. Nagyszabású reformtervet dolgoztatott ki, rendkívüli adót szedett, átszervezte a pénzverő kamarákat, megszervezte a sókamarákat, a regálé jövedelmeket bérbe adta. A pénzrontás eszközéhez is folyamodott. 1217-ben hadjáratot vezet a Szentföldre. Uralkodása második felében egyre erősebb anarchia dúl az országban.
1222-ben a király a felgyülemlett problémák törvényi rendezésére kényszerül, kiadja nevezetes Aranybulláját. Nem alakul jól viszonya sem a pápával, sem a hazai papsággal. Az egyház azonban eléri az Aranybulla ránézve sérelmes pontjainak törlését. A király 1235-ben hal meg.
.jpg)
