A kolostorok füvészkertjei és ispotályai

Akik mélyen vallásosak voltak, azok a legközelebbi kolostorba mentek el, vitették oda magukat. A középkori ember hitt a természetfeletti gyógyulások erejében: az ereklyék tisztelete, a közös imák, a szentek sírjai csodás gyógyulásokhoz vezethettek. A legendákban sok ilyen szent fordulattal, váratlan történettel találkozhatunk. A hit a pszichére, a lélekre hatva fejtette ki hatását, és indította el a hívőkben a test öngyógyító folyamatát. A középkori szentek életrajzaiban gyakran szerepel az, hogy a sírjaiknál bénák gyógyultak meg, a vakok újra látni kezdtek és a meddő nők gyermeket fogantak.

A legtöbben mégis a kolostorok ispotályaiban, kórházaiban igyekeztek enyhülésre, gyógyulásra, vigasztalásra és kellő ápolásra találni. Az ispotályok falain belül folyt a klasszikus középkori gyógyítás: érvágás, beöntések, hideg vagy meleg borogatások, gyógyteázás, továbbá gyógyfüves fürdők, tinktúrák, kenőcsök alkalmazása, sebtisztítás, kisebb kinövések kivágása, gennyes dudorok kifakasztása. Nagy hatásfokkal alkalmazták a különféle gyógy-likőröket és borokat, amelyek a mai napig használatban maradtak. A szerzetesek rendházai olykor gyógyforrások mellé épültek. Ezeken a helyeken e források vizét is felhasználták gyógyítás céljaira. Jelentősebb sebészeti beavatkozásokra azonban nem került sor, mert az egyházi rendelkezések ezt a középkor későbbi évszázadaiban tiltották, ugyanis az operációk kimenetele teljesen kiszámíthatatlan volt. A rossz híresztelések elkerülése érdekében a „szerzetes-orvosok” komolyabb műtéteket nem vállaltak.

A bencések voltak Magyarországon az elsők, akik intézményesített gyógyászattal foglalkoztak. Rajtuk kívül más rendek is végeztek betegápolást: az ispotályosok (johanniták, ciszterciek, premontreiek, ágoston-rendiek, pálosok, lazaristák stb.), az antoniták, az apácák közül a klarisszák rendje. „Az ispotály a keresztény ókortól kezdődően idegenek, zarándokok, betegek, szegények és rászorulók gondozására a vendég iránti szeretet címén fenntartott intézmény. Az elnevezés a német Spital átvételével került a magyar nyelvbe, ami kórház, aggok menhelye jelentésű”. - Wikipédia

A gyógynövények hatóanyagaival való gyógyítás volt a leggyakoribb módszer, amit alkalmaztak a korábban említett gyógyböjt mellett. Mivel a kolostorokban élő szerzetesek világi munkákkal is foglalkoztak, így természetes, hogy a monostorok területén különböző kertek léteztek: pl. gyümölcsös, virágkert, veteményes és füvészkert. Ez utóbbi a spital vagyis kórház közelében helyezkedett el és itt különféle gyógynövényeket gondoztak. Emellett az erre szakosodott szerzetesek a közeli erdőket, mezőket is bejárták, ahol vadon termő gyógynövényeket gyűjtöttek.

A kolostorkertek fenntartásának ismeretei az ókori kertkultúrában, valamint a kelta, germán, szláv és magyar törzsek népi gyógyászati ismereteiben gyökereztek. Ezeknek a kerteknek nem csak gyakorlati szerepük volt, mint az élelem termesztés, gyógynövénykivonatok előállítása, bor és sör készítése, hanem a kert a keresztény világban a Paradicsomot is jelképezte, vagyis szakrális jelleggel bírt. A kertek négyes felosztása a négy evangélista: Lukács, János, Máté, Márk előtti tisztelgésnek számított.

A kolostorkertek az évszázadok alatt folyamatosan változtak. Ez megnehezíti a már nem létező középkori kertek pontos történelmi visszaállítását. A fennmaradt dokumentumok, ábrák, leírások, tervrajzok azonban betekintést nyújthatnak abba, hogyan nézhettek ki a múltbeli kolostorkertek. Jellemző volt a magas ágyasok alkalmazása. A szerzetesek olyan növények termesztése céljából készítették őket, mint amilyenek a fűszernövények – amelyek ételek ízesítésére, likőrök, likőrborok készítésére voltak alkalmasak – továbbá gyógynövények termesztésére. Az ágyásokat téglalap formájúra alakították ki, hogy fajtánként lehessen beültetni őket, anélkül, hogy az ágyasra kellene lépni. Ekkoriban még csak európai gyógynövények voltak a kertekben. A más kontinensekről származó egzotikus fűszerek és gyógynövények még ismeretlenek. A leggyakrabban termesztett gyógynövények a következők: petrezselyem, citromfű, rukkola, medvehagyma, kakukkfű, zsálya, cickafark, ruta, édeskömény, izsóp, kerti szegfű, tüdőfű, angyalgyökér. A mostanság divatos, elterjedt fűszerek mellett számos régi, őshonos gyógynövény ma is használatban maradt. A kolostorok kerengőjében olyan növényeket termesztettek, amelyeket a szelektől és a nagy forróságtól védtek.

Ezek a kertek nem csak arra szolgáltak, hogy dolgozzanak bennük, hanem a kertek az elmélkedés színhelyei is voltak. A szerzetesek és a kolostor épülőfélben lévő betegei itt találtak nyugalomra, menedékre. A kert csendjében, a gyógynövények kellemes illatainak légkörében végezhették az imákat.

A szerzetesek gyógynövényekből álló gyógyszertárat tartottak, ahol a környékbeliek is vásárolhattak kenőcsöket, tinktúrákat, szárított növényeket, porokat. Voltak itt más gyógyszerek is: különböző amulettek, szentképek, kristályok stb. A szerzetesek közötti növény- és magcsere révén élénk csereforgalom alakult ki. Az összegyűjtött botanikai ismereteket folyton bővítették és továbbadták. A 16. században egyre több gyógynövénykönyv született, amelyekben a megszerzett ismereteket rögzítették. Ebben az időben fejlődtek ki a városi botanikus kertek is, amelyek ösztönözték az egyetemi hallgatók kutatásait, de a kolostorkertek hagyományai sokáig befolyásolták még a gyógynövényekkel kapcsolatos ismeretek tudományos leírását. A városokban kialakuló késő középkori, világi gyógyszertárak a kolostorok gyógyászati ismereteinek tapasztalataiból fejlődtek ki. Ám nem csak itt volt érezhető a kolostori tapasztalat. Számos gyógy- és fűszernövény került át a paraszti és városi házi kertekbe, pl.: az édeskömény, kapor, zsálya és váltak az étkezések, a népi gyógyítás legközkedveltebb termékeivé.

A gyógynövények felhasználásának legkedveltebb módja az alkoholos gyógynövénykivonatok számtalan változata volt. A titkos receptek kolostorról kolostorra más-más íz-világgal és hatással szolgáltak. Ma, ezek az emésztést serkentő italok továbbra is kedvelt, ismert termékek, mint az ürmös, a svéd keserűfű, az unikum, az abszint stb.

Láthatjuk a középkori kolostorkertek által kialakult hagyományok mind a mai napig hatnak különféle formában.