Iskolai tanulmányait Budapesten és Iglón végezte. 1913-ban szerzett jogi diplomát a budapesti tudományegyetem jogi karán. 1909-től a Dohányjövedéki Központ Igazgatóságánál dolgozott gyakornokként, később gazdasági előadóként, egyetemi tanári kinevezéséig. 1914-ben bevonult katonának. Az I. világháborúban történt sebesülése miatt 1915-ben leszerelték. 1917-től a Magyar Társaság tagja. 1918-ban az Új Nemzedék belső munkatársa, valamint a Magyar Nemzetvédelmi Szövetség, a Magyar Területvédő Liga és 1919-ben a Keresztény Nemzeti Párt egyik alapítója. 1918-ban jelent meg első tudományos dolgozata a breslaui Nord und Süd című folyóiratban. Ez a jövő államáról szóló államtudományi értekezésének kivonata volt.
1918. novemberben a Közgazdasági Szemle jelentette meg a pénz válságáról szóló tanulmányát. 1927-ben a határhaszonelmélet bírálatáról írott könyve alapján a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi kara 1928-ban egyetemi magántanárrá habilitálta. 1930–31-ben külföldi folyóiratok részletekben közölték e munkáját.
1929–30-ban állami ösztöndíjasként egy évig Berlinben, 1930–31-ben egy évig Londonban tanult közgazdaságtant. 1933-ban az angol Royal Economic Society, később az amerikai Econometric Society, valamint a párizsi Institut International de Sociologie választotta tagjává. 1938-ban a pécsi egyetem jogi karának nyilvános rendkívüli tanára, 1944-ben az egyetem közgazdasági és statisztikai tanszékének nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1946–47-ben a jogi kar dékánja, 1947–48-ban prodékánja volt. 1948-ban az egyetemről kényszernyugdíjazták, 1949-ben az MTA tanácskozó taggá minősítette. 1952-ben megvonták nyugdíját. 1952–53-ban a komlói Szénbányászati Trösztnél statisztikusként, 1955–56-ban a pécsi Vízügyi Igazgatóságnál könyvelőként dolgozott.
1956-os tevékenységéért 1957-ben koncepciós perben 6 évi börtönbüntetésre ítélték. 1957. májustól 1959. áprilisig büntetését töltötte, ekkor amnesztiával szabadult. A váci börtönben írta meg Oeconomia Aeterna című művét, melynek kiadására élete végéig nem kerülhetett sor. 1958-ban az MTA kizárta tagjai sorából. 1989-ben az MTA rehabilitálta, helyreállította akadémiai levelező tagságát. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1991 novemberében születésének 100. évfordulója alkalmából megemlékezést rendezett tiszteletére, 1998-ban pedig egykori pécsi lakóházán emléktáblát helyezett el a JPTE Baráti Köre.
Főbb művei:
- A határhaszonelmélet bírálata (Pécs, 1927)
- A magyar társadalom osztálytagozódása (Budapest, 1941)
- Nemzetiségi elv és magyarság (Pécs, 1943)
- A világyazdaság újjáépítése a háború után (Budapest, 1943)
- A világgazdaság válaszúton. A Budapesti Szabadegyetemen tartott tíz előadás (Budapest, 1943)
- Bevezetés a statisztika tudományába (Pécs, 1945)
- Oeconomia Aeterna (Pécs, 2001)
Abay Neubauer Gyula sírja Budapesten
.jpg)
