Tudta-e?
...hogy egy felnőtt ember tüdejében naponta kb. 10 ezer liternyi levegő cserélődik?

86. szám - 2011. július 01.

VALLÁSTUDOMÁNY

Egy elfelejtett tudósunkról és művéről

Szabadka szülötte: Geréb József
SÁFRÁNY Attila

Geréb (született Geiger) József klasszika-filológus és tanár Szabadkán született 1861. május 1-én, Budapesten halt meg 1930. június 7-én. A budapesti egyetemen görög-latin szakos tanári diplomát, majd 1883-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Állami költségen az egyetem ajánlására Berlinben, Münchenben és Párizsban az ókori irodalmat tanulmányozta. Később több ízben beutazta Itáliát, 1902-ben Görögországot is.

Még 1882-ben tanári vizsgát tett és Szabadka város megválasztotta a községi főgimnáziumhoz tanárrá, de vallása miatt – izraelita, vagyis zsidó vallású volt – végül is nem foglalhatta el állását. Ettől az évtől kezdve a budapesti középiskola tanárképző intézetében tanít, 1885-1896 között a losonci főgimnáziumban, 1896-tól pedig a budapesti gyakorlógimnáziumban. Itt 1912-ben igazgatói címet kapott. 1920-ban nyugdíjazták.

Az ógörög szövegek egyik első magyar átültetője volt. Arisztotelészt és Hérodotoszt fordított, emellett az ókori művelődés egyes kérdéseivel foglalkozott.


Főbb művei:
Herodotosz történeti könyvei (I-III.) Fordítás, bevezetés és jegyzetek Geréb József. (Bp.,1892-93.);
A rómaiak története. (Nagy Képes Világtörténet. Bp., 1899. Reprint kiad.: Szekszárd, 2000.)
Classikus világ és modern műveltség. (Bp., 1907.)
A görög szellem Európa kultúrájában. (Bp., 1911.)
A római kultúra legjelentősebb vonásai. (Bp., 1917.)
Kármán Mór, az ember és a pedagógus. (Bp., 1930.)

Alant Az Olympos: Görög-római mythologia című tankönyvnek szánt munkáját mutatjuk be részletesebben, mely a korabeli elfogadott szokások szerint valójában egy ismert német mű saját gondolatokkal kiegészített átültetése volt magyarra (Petiscus, A. H.: Der Olymp oder Mythologie der Griechen und Römer: Anhang: Die Nordisch-Germanische Götterlehre.) Saját gondolkodói és pedagógusi hitvallása ennek ellenére jól kitapinthatóan átsugárzik a munkán, melyről annak előszavában így vall: „Nem tartjuk tehát a görög és római mythoszokat igaz tényeknek; mindazonáltal meg kell velünk ismerkednünk, mert (…) a görög-római mythologiának ismerete közelebb visz bennünket a magunk nemzeti műveltségének igazi alapjaihoz.”

Geréb József szándéka, hogy a megcélzott olvasóközönségnek, a századvég ifjúságának „egyrészt könnyebb elbeszélő hangon, kimerítőleg adja elő a tárgyat, másrészt mégis a tudomány mai színvonalán.” (GERÉB 1901: Előszó.) A 19. század második fele mitológia tudományának a szintjéről van szó természetesen. E világos és dicséretes szándék alapján választotta ki, mint erre a célra a legalkalmasabbat, a maga korában rendkívül népszerű, akkorra már 20 kiadást megélt Petiscus-művet, Az Olympost. Geréb József azonban a maga korában elfogadott gyakorlat szerint, a Petiscus könynek nemcsak a fordítását adja, hanem ki is egészítette azt, szavai szerint elsősorban Preller, Roscher és Decharme hatása nyomán, a saját gondolataival is.

Vallástudományi szempontból pontosan ezek, az eredetivel való összevetés nélkül is jól fölismerhető kiegészítések a legizgalmasabb sorai a műnek. A petiscusi mesterien felépített, színvonalas oktatói-népszerűsítői kifejtésből jobbára csak az derül ki, hogy a görög-római mitológia tudománya, a tárgyi ismeretek tekintetében már a 19. század második felében is a mait megközelítő színvonalon állt. A régészeti kutatások azóta ismertté vált eredményei nem hoztak olyan forradalmi újításokat, amelyek a 19. századi munkát lényegi szempontjaiban felülírnák. Éppen ezért mint a görög és germán istenek világába bevezető népszerűsítő olvasmány még ma is haszonnal forgatható.

A munka a görög-római-germán mitológia materialista-pozitivista értelmezésével él, amely minden mítoszi elem mögött a megszemélyesítés útján vallási fogalommá vált világi tartalmat kereste. Szemléltetésül a legérdekesebbek közül néhányat felsorolunk e megfeleltetések közül. Eszerint a felfogás szerint Zeusz és Héra szent násza a természet összes áldásainak forrását jelöli, mely tavasszal fakad (GERÉB 1901: 34) Athéné a villámnak a megszemélyesítője GERÉB 1901: 46), Apollón korongja a napé GERÉB 1901: 60), kinek száműzetése a téli nap szenvedését írja le a mítosz nyelvén GERÉB 1901: 58). Amint e választékból is kitűnik a Geréb-Petiscus könyv kizárólagos érvénnyel fogalmazza meg ezeket a lényegében nem alaptalan megfeleltetéseket, mégpedig mint olyanokat, amelyek egyedüli és teljes megfejtései a vallási homályba burkolódzott, „irracionalissá vált” világi tartalmaknak. A kizárólagos érvénnyel kapcsolatban a vallás összetettségét és autonomitását figyelembe véve talán sokkal helyesebb volna azt mondani, hogy ezek a vallási fogalmak erre és erre a természeti jelenségre utalnak. Az egyoldalú megfeleltetéssel kapcsolatban pedig tudnunk kell, hogy nemcsak ezeket a kézzelfogható, anyagi tartalmakat láthatjuk a felsoroltakban. Zeusz és Héra nászában nem csupán a tavaszi újjáéledést ismerhetjük fel, hanem az ellentétes, a férfias és nőies energiák eggyé válását is például; Athéné kipattanásából Zeusz fejéből nem pusztán a villám megszemélyesítőjét, hanem az emberi fölismerés fölvillanását is akár; Apollón korongjában nem kizárólag a napot láthatjuk, hanem alakjából kifolyólag a tökéletesség jelképét is; a hüperboreusok földjén való tartózkodásáról pedig nemcsak a Nap téli „elgyengülésére” gondolhatunk, hanem a tudás és a szellem létezéssel és természettel szembeállítható titokzatos jellegére is. A Geréb-Petiscus könyv egyoldalú, anyagi megfeleltetéseiben a századvég tudományának materialista-pozitivista attitűdjére ismerhetünk.

Magának a műnek a fölépítése kristálytiszta logikával felépített szerkezet. E szerkezet egyszerre mondható a könyv erényének és gyengeségének. A szerzők népszerűsítői és pedagógiai céljait figyelembe véve erényének számít, hogy nagyban megkönnyíti a megértést és a memorizálást a regényszerű, összefüggő ok-okozati sorrendben kifejtett és rendszerezett szöveg. Tudományos szempontból viszont ugyanebben fedezhetjük fel a hátrányait is.

A regényes, összefüggő történetiségbe belekényszerített kifejtés, mely nemcsak a héroszi, hanem az istenekről szóló mítoszokat is uralja, azt a téves képzetet hintheti el az olvasóban, mintha maga a görög-római-germán mitológia is egy ilyen „eltérő fejezetekből összeálló, sok szálon futó nagyregény volna”, nem pedig a különböző tájegységek, különféle mítoszainak, a sokszor azonos néven szereplő, mégis eltérő funkciójú istenek és héroszok cselekedeteinek az egybegyűjtött halmaza. Néhol Geréb-Petiscus könyv is utal az istenek eltérő funkcióira és a tájegységek szerinti különbségekre, de az egyértelműség kedvéért sohasem bonyolódik bele ezek taglalásába, mint mondjuk, ahogy ezt Kerényi Mitológiája teszi.

A mű rendszerezett szerkezetével kapcsolatban is ugyanezt mondhatjuk el. Petiscus a theogónia elmesélése után égi, tengeri, földi és alvilági istenekre osztva fejti ki a görög-római istenek mitológiáját, a héroszokról szóló történeteket pedig időrendben mondja el, az ősvilág, a régibb és az ifjabb héroszok hősmondáira bontva. Az istenekről szóló rész függeléke a könyv záró fejezete, mely a germán istenekről mesél. Ebben a kifejtésmódban, s itt ismét Kerényire hivatkozhatnánk, szintén szem elől veszik a mitológiák sajátsága, az istenek és a hősök többfunkciós és időfölötti természete. Nemcsak a pedagógiai célokat szolgáló leegyszerűsítés miatt, hanem elsősorban a mű jól kivehető racionalizáló tendenciái miatt sem pártolhatta Petiscus ezt a homályba vesző, „irracionális” beszédmódot. Pedig a mítoszoknak a kétségtelenül jelen lévő racionális, ok-okozati összefüggésbe állítható jellegük miatt, amelyeket ő előtérbe helyezett, ezek a zavaró tényezőként ható „homályosság” is elidegeníthetetlen sajátsága.

Ugyanez elmondható a tartalommal kapcsolatban is. A Geréb-Petiscus könyv, ami a címéből még nem derül ki, a görög mitológiára helyezi a hangsúlyt. A megfeleltetett római istenekről csak kevés szót ejt, habár izgalmas tudományos kihívás volna annak a göröghöz való hasonulási módját földolgozni. Bővebben csak ott beszél római istenekről, ahol azoknak nincs görög megfelelőjük. Ebben a leegyszerűsítő megoldásban indokolatlanul egymásba folyik a görög és a római mitológia. Ugyanez történik a germán mitológiáról szóló függelékben is, ahol az északi, germán népek vallási fogalmait próbálja összefüggő egészben egybedolgozni Petiscus. Geréb József ezt a könyv erényének tekintette (GERÉB 1901: Előszó), ma már inkább a hibájának kell tartanunk.
Mindezek ellenére is a mű azt a szerepet, amit Geréb József kitűzött számára, hogy okítsa, nevelje és művelje a fiatalságot, ma is betöltheti.

Tárgyalt mű:
GERÉB József 1901. Az Olympos: Görög-római mythologia: Függelékül a Germán népek istentana. Budapest.

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2022 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor